"Kocc van….már foglalt! - jegyzi meg Namnak aki kikerekedett szemekkel nézett rám." 

Én csak ledöbbenve álltam Jk mellett, és végig az újdonsült barátomat fürkésztem. Majd felbátorodva álltam a sarkamra, és söpörtem le a válláról a mellettem álló kezét. 

-Mi az, hogy foglalt? Jungkook kicsit sokat képzelsz magadról. - lököm neki a szavakat  és egy lépést hátrébb mentem. 

-Mert az vagy baby! Az enyém leszel, ha még nem tudnád!? - hajol hozzám közel, majd az arcomba mondja a lehetetlent. 

-Micsi?? Ácsi van… te ne babyz le. Nem vagyok egy ribancod. Tudtommal csak korrepetálni megyek hozzád. És különben is te akarsz mindenkit megfektetni a suliban. Köztük a legjobb barátomat is. Szóval inkább maradj magadnak. - evvel karon ragadtam újdonsült barátomat, és a suli épülete felé vettük az irányt Jk hátra hagyva. 

-Hú nagyon rámenős a palid! - hüledezik nekem a folyosón végig haladva. 

-Nem a palim csak osztálytársak vagyunk. Ennyi se több, se kevesebb. - jegyzem meg dühösen, ajjj már megint felhúzott ez a tapló. Ahogy így gondolkodtam, és puffogtam magamban, oda is értünk az igazgató irodájához. 

-Hát itt is volnának. Akkor szia. - köszönök el tőle, amikor belép a helyiségbe. Azzal a lendülettel fordulok meg, de Jungkook az utamat állja. A szemeiben dühöt, és dominancia olvasok ki, ami nem kicsit rémít meg. 

-Te mi a fenét keresel itt? - kérdezem tőle. 

-Érted jöttem. Kezdődik a korrepetálás. - hajol hozzám közelebb, majd súgja a fülembe a mondatot. Mire én ellököm magamtól. 

-Aha korrepetálás! Hagyjuk ezt… Mit akarsz tőlem? - hirtelen a csuklómra fog, és maga után kezd el húzni az egyik üres teremig. Majd belök az ajtó, és magunkra zárja azt. 

-Engedj ki! - szólalok fel dühösen. 

-Nem. Meg fogsz hallgatni. 

-Minek? Úgyis tudom mit akarsz. A barátnőmet, hogy segítsek becserkészni. 

-NEM!! Bazd meg hallgass már végig, és fogd be a szádat. - kiabál rám torkaszakadtából. Meglepődve nézek rá, de csak a ködös tekintetét látom. 

-Jó hallgatlak. - ülök le az egyik székre. 

-Én… nem is tudom hol kezdjem. Szóval nekem soha nem volt kapcsolatom. -szegi le a fejét.

-Állj ez már rosszul kezdődik. Nem vagyok kíváncsi a szerelmi életedre. - álltam fel ültő helyemből, de egy szempillantás alatt termett előttem. 

-Azt mondtam hallgass meg. Mi olyan nehéz ebben? - sziszegi a fogak közül idegesen. 

-Na tessék mondjad! - majd lökök egyet rajta, hogy másszon ki a privát a szférámból. De nem. Egyre közelebb lépett felé. Míg teljesen a falnak passzírozott engem. A két kezét a fejem mellé támasztotta, ezzel a menekülési utat elzárva előlem. 

-Jimin… már nem tudom mit akarok. Egyszer kívánlak, egyszer meg majd felrobbanok a dühtől. Máskor meg…. - nem tudta befejezni, mert közbe vágtam. 

-Mi az nálad, hogy kívánsz? Nem értelek… , és, hogy érted, hogy felrobbansz a dühtől!?

- Nem tudod? - kérdi tőlem, de csak a fejem ráztam. - Hát ezt! - ekkor durván az ajkaimra mart és tépi kezdte. A csókja vad, és szenvedélyes volt, nyelvével végig simított alsó ajkamon bejutásért, de nem adtam meg neki. Kezét oldalamra vezette és simogatni kezdte, mire egy kisebb nyögés hagyta el ajkaimat. És a nyelvet átdugta a számba. Ízlelő szerveink heves táncba kezdtek, amit én magam sem értettem miért hagytam neki. A hideg, meleg és a remegés lett úrrá rajtam a tettétől. Majd lassan vált el tőlem, és  ködös szemeibe, most csak a vágy csillogott. Össze szedve gondolataimat löktem el magamtól ma már sokadjára, és töröltem le a csókját. 

-Nincs köztünk semmi más csak tanulás! -fenyegetem meg a mutató ujjam feltartásával. - Ezt pedig felejtsd el… - Majd kiszaladtam a teremből Jk hátrahagyva. De a folyosóra lépve egy kemény hátnak ütköztem, és megint a földön találom magam. 

- Oh szia Jimin. - köszön egy ismerős hang nekem. Lassan felemelem a fejem, és új barátom áll előttem mosolyogva. - Így szoktál köszönni? Vagy ez csak egy hobby? - kuncogja mondandóját nekem. 

-Haha nagyon vicces! Inkább segíts felállnom! - nyújtom felé a kezem, hogy segíthessen. De ekkor Jk is már a folyosón van, és végignézi az egész jelenetet.

-Szállj le róla!- szólt ide nekünk Jungkook és szemei villámokat szórtak. Mire hamar felálltam, és magam után kezdem el húzni kifelé a suliból barátomat. Az utcára érve megköszöntem neki a segítséget, és már indultam is haza felé. Útközben  eszeveszettül csörgött egyfolytában a telefonom, így lehalkítottam. Otthon a szobába lépve ledobtam a táskám, majd a laptopom elé elülve kezdtem el pörgetni facebookot. De ekkor egy chatfül jelent meg a jobb alsó sarokban. Jungkook neve virított rajta. Unottan nyitottam meg és kezdtem el olvasni. 


Jungkook. 

Mikor jössz? Mindjárt 5 óra van!? Remélem nem vágtál át! 


Fittyet hányva az üzenetére mentem ki a fürdőbe, és kezdtem el tusolni. Ma nagyon meleg volt. Hamar kiléptem a víz alól, és kezdtem törölközni. De ekkor valaki eszeveszett módon kezdte el verni az ajtót. A törölközőt a derekamra téve mentem le ajtót nyitni. És amikor kinyitottam a falapot, egy boldog Süti állt előttem. 

-Jaj bocsi… zavarok netán?? - kérdezi nevetve. 

-Nem dehogy gyere be. 

-Hallod olyat mesélek neked. Alig hiszem el…. - csapja magát homlokon izgatottságában. 

-Ha Taehyungról van szó… tudok mindent. Nem rémlik, hogy ott voltam amikor megkérdezte, hogy lennél e a barátnője!? - fejtem ki neki álláspontomat  mosolyogva. 

-Jaj ne mááár Chim tudod milyen régen várok erre!!???

-Igen tudom… én ne tudnám. Az már röhej lenne! Na gyere. - tessékelem be a házba. 

-Kérsz inni? - kérdem tőle a konyha felé tartva. 

-Nem köszönöm. - Majd töviről hegyire elmesélt mindent nekem. Amikor a monológja végéhez ért elgondolkodtam azon, hogy lehet nekem is elkelne meséljek mi történt Jk és köztem. 

Mert ugyebár nincs semmi köztünk. És ez így is fog maradni. 

Sziasztok. Itt az új rész. Kicsit uncsi lett. De na remélem azért olvasható. Puszika nektek.💜💜💜💜💜