Jimin szemszöge.



Miért van ilyen sötét? Nem látok az orrom hegyéig sem. Lassan feleültem az ágyamban, majd a lámpa kapcsolót kerestem. De nem találom… 

-Jesszusom kicsim. Végre magadhoz tértél!- hallom meg a számomra legkedvesebb hangot. 

-Jung… Jungkook kapcsold fel a lámpát. Nagyon sötét van! - szólok neki… 

-De hisz fel van kapcsolva, mert este van. - a mondat hallatán egy pánik féleség kerített hatalmába, és a kezemet próbáltam látni de semmi. 

-Miii… de akkor miért... - itt Jk közbe vágott, nem tudtam befejezni a mondatomat. 

-Hívok egy orvost. Nyugodj meg! - léptek zaját hallotta meg, és a kilincs lenyomását ,majd az ajtó becsapódását. Mi a baj velem? Miért nem látok semmit csak ez a sötétség vesz körül, ami teljesen megrémít. Óvatosan kimásztam az ágyból és tapogatózva elindultam végig a matrac mentén. Az ágy végénél volt egy asztal szerűség, amit félve de elengedtem és próbáltam pár lépést tenni. De ekkor belerúgtam valamibe, és ez a valami egy szék volt. Az ülőalkalmatosság a falnál volt így a fal mentén végig menve értem el egy ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és beléptem a kisebb helyiségbe, szerintem ez lehet a fürdő. Nagyszerű fél óra alatt csak ennyi… eddig jutottam el. Egy szánalmas nyomorék lettem. És ez mind az én hibám… ha nem lettem volna olyan csökönyös, önfejű barom nem lenne most ez. De… - sírom el magam elkeseredettségemben és hirtelen felindulásból a kezemet lendítem, majd bele öklözök az előttem lévő tükörbe, ami apró darabokra tört, és  hullott alá a mosdó kagylóba. Ekkor hallottam meg a nevem kintről. De most ez sem érdekelt annyira dühös vagyok magamra és csalódtam is. Az egész hercehurca az én hibám… és Jungkook is miattam szenvedett, ahogy Tináék is és mindenki más körülöttem. Namjoon sem tudom hibáztatni csak azt tette amit a szíve diktált. De akkor is illett volna elmondjam neki az igazat, hogy csak Jk szeretem őt pedig barátomként szeretem. Sajnos máshogy nem tudom és nem is akarom ezek után… ne szeressen engem senki sem. Mert a végén csak szenvedés lesz a dolgokból. És ki fogja a rövidebbet húzni hát persze, hogy Park kibaszott szerencsétlen Jimin, mert egy két lábon járó szar vagyok. 

-Jimin?! Itt vagy? - hallok meg egy halk kopogást az ajtó túl feléről. 

-Menj el Jungkook… hagyj most magamra. - szólok ki neki kissé szipogva. 

-NEM! Soha nem foglak elhagyni ezt jól jegyezd meg, és most bemegyek.- ekkor nyílt az ajtó, majd Jk meleg kezét éreztem meg fájós mancsomon. - ÚRISTEN MIT CSINÁLTÁL?! - fakad ki 2 másodperc alatt. - Kicsim… miért csináltad ezt?! - kezd el kapkodni, ahogy érzem a levegő mozgását majd erősen szorítani kezdi a másik kezem amivel a tükörbe ütöttem. 

-Nem kell! Hagyj... - rántom el a kezem. 

-FEJEZD be! Világos? Itt vagyok és segítek te lökött nem kell egyedül végig csináld a dolgot. - jegyzi meg kicsit erélyesebben hanggal, ami fel is dühít. 

-Nem látod?! Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok. Hmmm hisz te látsz csak én lettem vak. - hajtom le a fejem kínomban, és cinikusan nevetni kezdek, de egyben sírok is. Viszont hirtelen két kezet éreztem meg a vállamon majd Jk maga felé fordított szerintem. 

-Te mi a büdös francról beszélsz? Haaaa?! Elment a maradék eszed is. Épphogy élsz… világos mennyire szeretlek?? Azt hittem meghalsz senkinek nem kívánom azt amin keresztül mentem. - beszél hozzám higgadtan de egyben aggódva. - Inkább feküdj vissza mert mingyárt jön a doki megvizsgálni. 

-Ha… hagyj már baszki… engedj el. Vissza tudok menni egyedül is - mondom neki, majd kifelé kezdtem el totyogni. Éreztem magam mögött Jungkook óvó kezeit ami nagyon idegesített és hangot is adtam neki. 

-Nem kell a segítséged… megy egyedül is. - szólalok meg ingerülten. 

-Jól van… akkor menj! - hallom meg válaszát ami valahol rosszul esik, nem foglalkozva vele indultam tovább. Viszont megint belerúgtam valamibe amitől kicsit megtántorodtam. A jó kezemmel végig simítottam az előttem lévő tárgyon, és akkor realizálom, hogy az asztal előtt vagyok. Innen már sima út az ágyig. Gondoltam én de Kook a kezemre fogott majd lassan az ágyhoz vezetett. 

-Mondtam, hogy ne segíts!!! - keményítem a hangom és ekkor lép be valaki az ajtón. 

-Szép jó napot Jimin. Kiírtam pár vizsgálatot, és szemészetre is el kell mennie. Ezt pedig a nővérek elintézik. - fejezi be a mondatát és gondolom a kezemre értette, amit elintéznek majd az ápolók. - Jungkook jöjjön ki kérem. - szólt a mellettem állónak aki készségesen tette amit mondott. Léptek elhalkultak és az ajtó kattanását hallottam meg. De nem sokáig maradtam egyedül ugyanis két ápoló lépett be a szobába. Majd csendben tettek a dolgukat mire végeztek a kezemmel jött egy másik is. 

-Park Jimin?! Várják a szemészeten. Hozzatok neki egy tolószéket és vigyétek el a vizsgálatra. - mondja a női hang a két másik nővérnek. 

***

A vizsgálat után vissza vittek a szobámba és segítettél lefeküdni mikor is ismét az ismerős férfi hang lépett be. 

-Szóval nincs akkor baj mint hittük. - kezdi el mondani. - Ez nem végleges… 

-Mi? De akkor miért nem látok?! - kérdezem vissza feszülten. 

-A fejét ért ütés miatt a látóidegek megsérültek. Kell egy kis idő a regenerálódáshoz. - fejezi be a mondatot majd elindult kifelé. 

-Elnézést Doktor úr… kérem ezt ne mondja el senkinek. Még Jeon Jungkooknak sem. Majd én közlöm vele. - szólok a doki után. 

-Rendben. De ha elfogad egy tanácsot kedves Jimin. Becsülje meg a maga körül élő embereket. Kezdve a kedves barátjával. - majd kilépett a szobából, és ismét a csend telepedett rám. Mit tudja ő miért történt minden? Nem tud senki semmit sem… ezt mind magamnak köszönhetem, így nekem kell helyre hozzam egyedül. 

Sajnálom Jungkook, de döntöttem!


Sziasztok...
Hát itt volna az ígért rész remélem nem akadtatok ki nagyon. 😅
Szerintetek Jimin hogyan fog dönteni?


Love ARMY. ❤️❤️❤️