"Sajnálom Jungkook, de döntöttem!"


Jimin szemszöge. 




Lassan teltek a napok és én egyre jobban elkeseredtem. Teljesen kilátástalan a helyzetem. Kinek kell egy ilyen nyomoronc mint én? Hát megmondom….senkinek. Még Jungkooknak sem kellek, pedig én szeretem, de el kell engednem. Nem tehetem azt, hogy magam mellé láncoljam. Ezt az áldozatot nem fogadható el tőle. Nem… nem tehetem. Élnie kell, és nem egy szerencsétlent pátyolgatni egész életében.

-Jimin!? - hallok meg egy ismerős hangot. 

-Tessék?! - válaszolok vissza. 

-Készen vagy? Összepakoltál? - lép mellém és a kezemre simított. 

-Igen azt hiszem, de nem kell segíts! Boldogulok egyedül is… - rántom ki a mancsom a bársonyos kezeiből.

-Kérlek ne… Jimin segíteni akarok, óvni téged. Szeretlek életem nem érted?! - fogja közre az arcomat és úgy beszélt hozzám. 

-Jk engedj el! Hiába nézel a szemembe én már nem látlak vele többet. Fogd fel… - kezdek el szipogni a mondat végére. 

-Kicsim neeee! -ölel magához a velem szemben álló. Hosszúra nyúlt ölelést én szakítottam meg, majd toltam el magamtól. 

-Menjünk! - nyúltam a táskám után. De én hamarabb kaptam utána és indultam kifelé, viszont az ajtó megállított ebben. 

-Jimin!!! Jézusom… jól vagy?! - kérdi tőlem idegesen Kook. 

-Azt hiszem igen. - dörzsölöm a homlokomat, amit beütöttem a falapba. 

-Gyere segítek. - nyúl a hónom álla, majd úgy segített kimenni az ajtón. Lassan lépkedtem a kórház folyosóján, amikor kiértem a napsütés és  kellemesen lengedező szél fogadott A nap meleg sugarai cirógatják az arcomat, és hajamba bele-bele fúj a langyos őszi szelő. Mire feleszméltem egyfajta pánik uralkodott el rajtam és Jk karját kerestem idegesen. De sehol nem találtam. Kezemmel hadonásztam… 

-Kook? Ho...hol vagy? - kezdtem el pár apró lépést tenni előre felé ha minden igaz. Majd megcsapott a parfümje illata bal oldal felől és meleg hatalmas kezét éreztem meg a karomon. 

-Jimin hova akartál menni!? - hallom meg Jk hangját mellőlem. 

-Sehova!! Te tűntél el. - jelentem ki neki dühösen. 

-Nem tűntem el, csak a kocsiért mentem. - válaszolt nekem higgadtan. Mire elkezdett húzni az egyik irányba, majd segített beülni a kocsiba. Az út csendben telt akartam volna beszélni, de inkább magamban tartottam. Jobb így mindkettőnknek, gondolkodtam el mikor is egy kezet éreztem meg a combomon. Csak rajta pihent nem mozdult se fel, se le.

-Jungkook inkább az utat figyeled. Nem?! - töröm meg a csendet.

-Nyugi azt is nézem nem kell félni. - nevet egyet, és elveszti a kezét a combomról, ahol eddig pihent. - Na meg is érkeztünk. - jelenti is majd elállította a kocsit és ki szállt. Én elkezdtem kitapintani az övem csatját, amit meg is találtam. Finoman megnyomtam és már el is engedett az ülés fogságából, majd egy kezet éreztem meg a mancsomon. Lassan kiszálltam a kocsiból, és elindultunk valamerre, egy kb 5 perc után esett le, hogy egy házba vezetett be. Amire jó pár kérdés körvonalazódott bennem. 

-Jungkook hol vagyunk?! - teszem fel a kérdésem neki. 

-Otthon… - neveti el a szó végét. De nem értettem, hogy érti, hogy otthon. Biztos magához hozott, és majd estefelé meg nekem kell megoldanom, hogy haza tudjak menni. Viszont ez így érthető is mivel egy ilyen két lábon járó szerencsétlenséggel senki nem akar mutatkozni nyilvánosan. Ezért is hozott egyből haza, és nem hozzám haza mentünk. - Gyere felkísérlek a szobába. - beszél hozzám, majd időközben a táskámat is lerakja a járólapra, és indultunk fel a lépcsősoron, ami elég ismerős is volt. A korlát tapintása és olyan megnyugtató otthon illat járt át hirtelen, így végül realizáltam magamban, hogy én bizony tényleg itthon vagyok. Kezem kinyújtva megyek végig a folyosón az ismerős falak között, ekkor hirtelen megállt a segítőm, és egy ajtót nyitott ki nekem. - Megjöttünk. -léptünk  be az ismerős szobába majd leültetett az ágyra. Kis idő múlva a lábammal kezdett el matatni, majd lehúzta a cipőmet róla. Ami nagyon meglepett soha senki nem csinált velem ilyet. 

-Kook hagyjad! Egyedül is menni fog. - szólok rám erélyesebben a kelleténél, majd az előttem térdelő abbahagyott mindenféle tevékenységet a kezével. 

-Biztos???- kérdez engem kissé idegesen. 

-Istene Jk biztos nem vagyok béna se mozgássérült. El tudom magam látni! Nem kell segíteni. - csattanók fel hirtelen, amivel magamat is meglepem. 

-Jimin én csak segíteni akarok. És tudom, hogy nincs úgy bajod, de akkor is segítségre szorulsz. Ebben állok rendelkezésedre. - mondja nekem nyugodt hangon. 

-Chhhh… felőlem. Menj most ki egyedül akarok lenni. - fintorgok a mondandóján.

-Jól van. Lent leszek vacsorát főzök. Ha kell valami szólj. 

-Jeszus nem kell vacsora menj haza, és hagy békén. - förmedek rá a szobámba állva. 

-Kicsim hadd segítsek!

-Ne kicsimez tudtommal nem vagyunk együtt! A másik pedig NEM KELL, HOGY SAJNÁLJ!!!- csattanók fel, és ezzel rávágtam az ajtót. A falap mentén lecsúszva  zokogom el magam mennyire szerencsétlen is vagyok. De ez mind magamnak köszönhetem és annak a csökönyös fejemnek. Ha akkor nem kerestem volna meg Namjoon, akkor most nem lenne ez. Rá is haragszok és magamra is, hogy nem tudtam a sarkára állni és kiállni azért akit szeretek. De valamilyen szinten Kook is hibás mert nem kellett volna notesz vezetni az egyéjszakás kalandjairól. Pláne engem is és Süti barátnőmet nem kellett volna beleírnia. Ezt az egész lavinát én indítottam el és én is fejezem be. Szépen lassan úgy is be fog telni nála a pohár, és akkor talán felfogja, hogy nem kérek belőle. Igen ezt fogom csinálni. Muszáj távol tartsam magamtól, mert ha nem még bele sétálnék a csapdájába! Azt pedig nem igazán akarom. Nem akarom egy füzetben végezni egy pontszámmal, hogy én is megvoltak neki. És megint itt tartok az egésznek az elején. De most azt állítja, hogy megváltozott, amit a csokor rózsa is mutat. Ahhh…. Teljesen össze vagyok zavarodva annyira bizarr Jungkook viselkedése velem, azt állítja szeret de én néha ezt egyáltalán nem érzem. Ahogy így megbeszéltem magammal a dolgaimat egy hangra leszek figyelmes odalentről. 

-Chim kész a vacsora! - hallom a jól ismert hangot. És ekkor esik le a fa tantusz, hogy Kook még mindig itt van. Nagyot sóhajtva kelek fel az ágyamról. Amikor egy kemény mellkasnak ütköztem. 




Sziasztok csajok. ❤️
Itt a folytija. Bocs, hogy ilyen lassan hoztam a részt. Remélem azért tetszik.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️