Adrien szemszöge

A könyvtárban tanultam, mert volt egy nehezebb anyag. Mikor befejeztem a leckét, összefutottam Marinettel és felajánlottam neki, hogy segítek neki, mert ő is azért volt ott, mert nem ment neki az anyag, de mivel én már kész voltam és kivételesen volt egy kis időm, gondoltam segítek neki.

Először nagyon dadogott, de később már alig-alig. Ennek nagyon örültem, mert azt hittem, hogy utál, még a rágós eset miatt. Később, amikor végeztünk, megkérdeztem Marit, hogy eljönne-e fagyizni másnap. Nem is értettem mi ütött belém. Erre nagyon elpirult. Olyan aranyos ilyenkor. Na elég! Mi ütött belém? Én Katicát szeretem! Biztos ilyen a barátság, csak még nem ismerem.

Később

Sikításokat hallottam kintről, így átváltoztam és már Macskaként rohantam a helyszínre.
Egy újabb akumatizált ember volt, aki egy pöccintéssel el tudott repíteni bármit. Mindig sikerült félreugranom, ám egy pillanatban nem néztem oda és belerepített egy ház falába, még hozzá olyan erővel, hogy betört a fal, én pedig Marinette szobájában találtam magam. A hátam nagyon fájt, de nem tudtam ezzel törődni, mert észrevettem, hogy Marit eltalálta egy darab a falból és ájultan fekszik a földön. Nagyon megijedtem és felemeltem a fejét amiből még mindig szivárgott a vér. Megpróbáltam vízzel felkelteni, de nem reagált, úgyhogy lementem a fürdőszobába és egy vizes törölközővel bekötöttem a fejét és lefektettem az ágyára. Gondoltam, hogy majd csak akkor jövök vissza hozzá, ha lerendeztük ezt az akumát Katicával.

Kicsit félve, de ott hagytam Marit.

Marinette szemszöge

Mikor felébredtem azt láttam, hogy az ágyamban fekszem és be van kötve a fejem. Egy picit gondolkodtam és rájöttem, hogy mi történhetett. Aztán eszembe jutott a falam, de az még mindig be volt törve. Eszembe jutott a kwamim.
-Tikki! Tikki hol vagy?- kérdeztem aggódva.
-itt vagyok Marinette! Semmi baj!-Hallottam Tikkit a hátam mögül. Megfordultam és szembetaláltam magam a kis lénnyel. Amennyire tudtam, magamhoz öleltem, de rájöttem, hogy Katicának jelenése van.
-Tikki! Pöttyöket fel!- és már Katicaként suhantam a sikolyok felé.

---------------
Na! Meg is jöttem volna az új résszel. Tudom, eddig nem valami zseniális, de remélem elnyerte a tetszéseteket.

További szép napot!
Süti🍪