1.
Szaladni a szélben olyan, mintha egy pillangót engedtek volna ki rejtekéből. Olyan öröm egyben félelem járta át testem, amelyet még soha nem éreztem eddigi életem során. Mintha csak egy pillanat lett volna az egész életem. Ahogyan repült felém a golyó, egyre lassabbnak láttam magamkörül a világot. Szétnéztem magam körül. Láttam anyám, ahogyan folynak le könnyei patakokban ovális arcáról. A nőt, kit soha nem láttam sírni, most megtört. Mellette apám lehunyta a szemeit és elfordította a fejét. Mindig is erős férfi volt, de mikor megláttam lassan hulló könnyét azonnal valami furcsa érzést éreztem belül. Nemrég a réten játszottam a pillangókkal, most pedig... lelőnek...
Akár meg is állhatott az idő. Senki nem mozdult meg a környezetemben, mégis láttam mindent. Kikerültem a lövedéket majd a pisztolyt tartó férfihoz léptem. Hosszas kémlelés után, kivettem fegyverét a kezéből és halántékához raktam.
Egy nagy levegő.
Egy kattanás.
A férfi teste eldőlt oldalra. Én csak lehunyt szemekkel álltam. A lövedék, mely engem akart eltalálni a falba fúródott. Anyám és apám felkapta a fejét és nagy szemekkel néztek rám. Lassan leengedtem a karom magam mellé. Talán nem haltam volna meg? Talán szabad életem lehet?
Az idő nem lassult le többé. Minden a maga sebességében történt. Kivéve, hogy én mások szemében szinte teleportáltam. De hisz én csak... én csak... nyugodt voltam és elképzeltem ahogyan a golyó nem talál el engem. Odafordultam szüleimhez könnyes szemekkel, kiket a katonák kiszabadítottak akkora. Odasiettek hozzám, majd anyám biztonságot nyújtó karjai vontak védelmükbe. Soha nem akartam kiszakadni öleléséből. Abban a percben tudtam, hogy egy emberben bízhatok életem során.
Mégpedig magamban....
Akár meg is állhatott az idő. Senki nem mozdult meg a környezetemben, mégis láttam mindent. Kikerültem a lövedéket majd a pisztolyt tartó férfihoz léptem. Hosszas kémlelés után, kivettem fegyverét a kezéből és halántékához raktam.
Egy nagy levegő.
Egy kattanás.
A férfi teste eldőlt oldalra. Én csak lehunyt szemekkel álltam. A lövedék, mely engem akart eltalálni a falba fúródott. Anyám és apám felkapta a fejét és nagy szemekkel néztek rám. Lassan leengedtem a karom magam mellé. Talán nem haltam volna meg? Talán szabad életem lehet?
Az idő nem lassult le többé. Minden a maga sebességében történt. Kivéve, hogy én mások szemében szinte teleportáltam. De hisz én csak... én csak... nyugodt voltam és elképzeltem ahogyan a golyó nem talál el engem. Odafordultam szüleimhez könnyes szemekkel, kiket a katonák kiszabadítottak akkora. Odasiettek hozzám, majd anyám biztonságot nyújtó karjai vontak védelmükbe. Soha nem akartam kiszakadni öleléséből. Abban a percben tudtam, hogy egy emberben bízhatok életem során.
Mégpedig magamban....
Коментарі
Упорядкувати
- За популярністю
- Спочатку нові
- По порядку
Показати всі коментарі
(2)
1.
Imádom ❤❤
Відповісти
2018-10-05 16:47:18
2
1.
Nagyon tetszik♥️
Відповісти
2019-07-25 18:04:37
1