I.
I.

Banda: 3Racha (Stray Kids)

Műfaj: Fantasy! AU, 18+

Figyelmeztetések: Tulajdonképpen szinte csak az erotikára épülő történet. Bonyolult cselekményre nem kell benne számítani. Ez az első próbálkozásom az erotikus-fantasy műfajban ... és ez látszik is rajta xD

'·. · ★ 🔞 ★ ·. ·' ¯ '·. · ★ 🔞 ★ ·. ·' ¯ '·. · ★ 🔞 ★ ·. ·' ¯ '·. . · ★ 🔞 ★ ·. · ′

Az éjjel kezdetén még minden olyan jól indul, hiszen csak egy halloween-i partynak tűnik az egész. Mindenki jelmezben, elmaszkírozva, jócskán felöntve a garatra ereszti ki a gőzt táncolva, elmerülve a pasija vagy csaja szájában vagy épp csak beszélgetve valamelyik sarokban.

Amerre a szem ellát mindenhol boszorkányok, zombik, vámpírok élvezik a hangos zenét és az elképesztő mennyiségű piát.

És te is egy vagy a bulizók közül, habár kevés embert ismersz a helyen. Ha a jelmezedről faggatóznak, csak egy szemtelen mosolyt villantva térsz ki a válasz elől ... tulajdonképpen bármi lehet, amit szeretnének.

A rövid, testedre simuló ruha nem hagy túl sokat a képzeletre, de ez az éjjel nem is erről szól. Jól akarod ma érezni magad bűntudat és fenntartások nélkül. Fiatal, szingli nő vagy.

Miért ne lehetne az évben egyetlen éjjel, ami a gátlások levetkőzéséről szól?

Miért ne lehetne ez a ma éjjel, amikor úgyis mindenki álarcok, festék, és jelmezek mögé bújva hagyja maga mögött a hétköznapi kinézetét?

Akad olyan, aki ilyenkor játszik szerepet ... de szép számmal van olyan is, aki ezen az éjjelen mutatja meg a valódi arcát ...

Épp úgy, ahogyan te is.

Minden gátlásodat levetkőzve, szemérmetlen mozdulatokkal veted be magad a táncoló tömegbe, és kevés olyan érintés akad, amit ne élveznél ki az éjjel folyamán. Rengeteg pasinak hagyod, hogy kicsit nyeregben érezze magát, de a legtöbbet előbb-utóbb lekoptatod.

Ma valami másra vágysz ... valami igazán észbontóra.

A táncolástól kifáradva veszed az irányt az italos pult felé némi felfrissülés reményében.

Tulajdonképpen csak most veszed szemügyre, hogy hová is csöppentél. A buli helyszíne egy hatalmas ház, már-már palota. A dekoráció pedig tökéletesen tükrözi a buli hangulatát. Talán a hétköznapokban csodálkoznál a hatalmas beltér ódon falain, amik épp úgy néznek ki, mintha évszázadokkal ezelőtt húzták volna fel őket. A hosszú folyosókon, és a legtöbb modern cuccot nélkülöző szobákon.

Kisebb fajta labirintus ez a ház, de végül sikerül megtalálni a konyhát, ami már jóval csendesebb, mint a nappali, ami tulajdonképpen otthont ad az egyre féktelenebb partynak.

Az italos pult roskadásig tele van alkohollal, te mégis most egy bontatlan vizes palack után nyúlsz, ami azért kellően feladja a leckét.

- Segítsek? - érkezik mögüled egy kellemesen borzongató, mély hang. Hátra fordulva szembe találod magad az estéd egyik kiszemeltjével. Még az első pár dalnál akadtatok össze, de elsodort titeket a tömeg.

- Köszönöm - nyújtod a piros hajú férfi felé a palackot, aminek könnyűszerrel csavarja le a tetejét. A művelet közben alaposan megfigyeled az előtted álló alakot. Nem túl magas, ám látványosan kidolgozott izomzatú, rettentő helyes srácról van szó. Fekete bőrhatású nadrágja tökéletesen simul a lábaira, jól kiemelve minden lényeges pontot. Hanyag eleganciával begombolt inge rálátást enged porcelánszín bőrére, és egy pillanatnyi kétséged sincs afelől, hogy a fekete anyag egy adonisz testét rejti a kíváncsi szemek elől. Vörös szemeiben pedig a huncutság és a vágy lángja ég, ahogy összekapcsolódik a tekintetetek.

- Kibámészkodtad magad, Kedvesem? - kérdezi egy szemtelen mosollyal, és az üveget átadva lehelet finoman végig simít a kezeiden, és ezzel az egy mozdulattal eléri, hogy az izgalom halvány german szikrája áramütéskondené cigája Ami természetesen nem kerüli el a figyelmét, csak még elégedettebbé varázsolja a mosolyát.

Elvörösödve kapod ki a kezéből az üveget, hogy aztán az ajkaidhoz emelve tompíts a zavarod és nyerj némi időt. Szemed sarkából látod, ahogy a fiú merev tekintettel nézi végig, ahogy jó pár korty vízzel a szomjad csillapítod, és alsó ajkát beharapva követi egyetlen rakoncjset úl vítoly

- Kibámészkodtad magad, Kedvesem? - ismétled meg a kérdését, mire a szemeiben játékos fény villan. Vonz magához, mint a mágnes ... miért ne játszhatnál egy kicsit?

- Látom, bátor lány vagy - lép eléd és a konyhapult és a teste közé présel. - Bár arra nem jöttem rá, hogy minek öltöztél - mér végig újra egy szemtelen mosollyal, te pedig csak egy kacér pillantással a füléhez hajolva teszed meg.

- Bármi lehetek ma éjjel - súgod a fülébe.

- Ezt később se felejtsd el, Baby - hajol hozzád, és szavai a bőrödre csapódnak. Már ez is sóhajra késztet, így egyáltalán nem ellenkezel, mikor karját a csípőd köré fonva maga után húz vissza a táncparkett közepére.

© DottieX,
книга «Again again and again».
Коментарі