A legújabb modell állítólag tesztrepülésre kész. Az EHS -tizenegy kódnevű űrbárka, nem kis területet foglal el a hatalmas, hajdanán vörös színű homokjáról ismert bolygó felszínén. A hajóhíd ehhez mérten nagy lázban ég. Még el sem emelkedett a hatalmas fém szörnyeteg a Mars felszínétől, de máris gondok adódtak a rendszerrel. Hangos, visító sziréna zaj tölti meg a hatalmas sárkány termeit és folyosóit annak hulláma töretlen gyengül a végtelen utakon. A negyvenkét fős irányító legénység pedig rádión keresztül kommunikálja a kapitány felé a problémát.

–Kapitány! Itt Vezér-kettes.

–Hallgatlak, Vezér-kettes.

–Kiégett egy relé a harmadik szektorban, a tizenkettedik blokkban. a hajó fele lehalt!

–Küldjétek oda a szerviz csapatot és keressék meg a fizikai hibát. –Válaszolja hadarva a borostás férfi. Szeme alatt egy-egy hatalmas lilás karika díszeleg melyek nem harci festések, hanem a két napnyi alváshiány jelei.

–Szerviz-négyes a hídnak. Híd hallasz engem? –Szól bele a rádióba egy fiatalos hang.

–Hallak Szerviz-négyes. Megtaláltátok a problémát?

–Igen megvan. A Fúziós hajtómű energiaellátó egysége hibásodott meg.

–Megjavítható? –Kérdezi vissza a heroikus hang a rádión.

–Nem, kéne egy pótalkatrész, mert a relé úgy tropára ment ahogy van.

–Küldöm szerviz-hármast a helyszínre, ahogy nézem nincs messze. –Szakítja meg a kapcsolatot a híd. –Vezér-Kvartett itt a kapitány, felszállási kísérletet leállítani, ismétlem! Felszállási kísérletet leállítani. Várakozzatok további utasításra.

–Vettem Híd!

A kapitány A bőrből készült meglehetősen kényelmesnek tűnő fotelben hátra dőlve simította végig gondterhelten arcát. A mellette álló nő ki a férfi első tisztje Csak mosolygott, ahogy a férfi komor ábrázatát bámulta. Keze közben szorgosan játszott az adatokat és statisztikákat megjelenítő üveg tableten, melyen ugyanúgy parancsokat írt, mint amiket a kapitány kimondott.

Megérintette a férfi vállát, aki egyből ráemelte tekintetét a vörös hajú nőre.

–Shepherd ezredes. Hívása van a kancellártól. A konferencia terembe kapcsoljam? –Mutatja a férfi felé a tabletet.

–Nem érek rá most a bürokráciára! –Válaszolt ingerülten. –Ő miatta vannak most ezek a gondok! Írja meg neki, hogy jelenleg nem tudok válaszolni a hívásra, mert egy teszt repüléssel vagyok elfoglalva. -Intett kelletlenül, visszafordulva saját képernyői felé.

–Igenis, Ezredes! –Tiszteleg az első tiszt, majd sarkon fordul katonához méltóan és kilép a zsilipkapun. Hangosan kopog a cipőtalpa a fémes felületen ahogy halad a fehér, világos folyosón.

–Áh, Megan! Épp téged kerestelek! –Ugrik elő az egyik zsilipajtó mögül egy férfi.

–Bocsáss meg Brock, de fontos ügyeim vannak! –Azzal kikosarazva a tolakodó férfi beszélgetési szándékát.

–Na, na kedveském ez azért nem ilyen egyszerű! –Ragadja meg hátulról a férfi a nő kezét.

–Engedj el, vagy a rendfenntartókat a nyakadba varrom! -Fenyegeti meg a nő ingerült tekintetét rá emelve.

–Apámé ez a hajó, így az enyém is és aki rajta dolgozik az is! –Mosolyog a férfi gusztustalan grimasszal.

–UTC! –Kiáltja el magát a nő vékony fülsértő hangon, melynek fogadója hamar meg is lett.

–UTCC-Hetvenhat, szolgálatára! -Lép ki egy fekete maszkos gárdista a mögöttük lévő zsilipkapu mögül és fegyverét mondata után az erőszakosnak vélt férfira emelve. –Engedje el az első tisztet vagy tettlegességhez folyamodok!

–Jó 'van akkor ... –A Brock nevezetű egyén elengedi a vörös hajú nő csuklóját, aki azonnal beszalad a megérkező liftbe. –Ugye tudod, te kis pondró, hogy ki az apám? - fordul a katonához, aki továbbra is felemelt fegyverrel néz vele szembe.

–Igen, uram! –Válaszol az. Fehér katonai páncélzatán két vörös csík fut végig vízszintesen mellkas magasságban, melyet egy zöld csík keresztez függőleges irányban jobb váll lapján átbukva, alsó testének vértezete inkább fémes hatású és a combon végig futó ugyancsak vörös vonalak a térd alatti fedőpáncél alatt egyesülnek. Külsőleg csak számok alapján lehet megkülönböztetni, a tisztek, mint a az az a Meglehetősen tiszteletet parancsoló kisugárzásuk és roppant fenyegető kinézetük van.

–Akkor fegyvert letenni! –Förmed rá.

–Ön erőszakos tettet intézett egy magas rangú pionírral szemben, le van tartóztatva. –Ránt egyet fegyverének biztosításán, mely egy halk, de erélyes kattanással jelzi, hogy a fegyver tüzelésre kész.

–Az apám a kancellár! –Toporzékol a férfi.

–Jogában áll hallgatni. –Odalép a katona, majd fegyverének csövével utasítani kezdi, hogy forduljon meg, aminek vonakodva, de eleget tesz a delikvens. –Kezeket hátra! –Előveszi a bilincset, majd felkattintja a fiatal ember kezére és elvezeti.

Eközben a kapitány félig a karfára borulva kezdett elszenderülni, mikor egy hívás hangja zavarta fel. A hangos csörgés abban a pillanatban felrázta a fáradt férfit talán kellemesebb álmából.

–Hallgatom, itt Shepherd Ezredes! –Szólal meg, meglehetősen megviselt hangon.

–Híd itt a raktár, gondok adódtak az energiaellátással és így a növények létfenntartása veszélybe került! Azonnali segítséget kérek. -hadarja a rádióból szóló öreges férfiú.

–Rendben van, azonnal odaküldöm az energetikai felügyelőt.

–Vettem híd. –Azzal a beszélgetés el is hallgat.

–Sose lesz vége? –Nyögi ki gondterhelten, majd hátradőlt a fotelben.

–Adam Shepherd! –Szólal meg egy női hang a kapuból.

–Doktor Helen ... minek köszönhetem a látogatását? –Fordul oda székével a kapitány.

–Szokásosan aktívnak látom ... két napja nem aludt. ha így folytatja a szervezete súlyos kár ...

–Nincs időm pihenésre, doktornő ... –Ásít egyet unottan. –El kell végeznünk a diagnosztikát, aminek csak a hét százaléka végzetes hibákra hívta fel a figyelmünket. –Fordul vissza az előtte elterülő üvegezett parancsnoki konzolhoz. –Majd pihenek, ha ez a ladik repül.

–Felesleges lenne megreptetni, ha nem a kolónia legjobb parancsnoka vezeti. –Helyezi kezét a férfi vállára, majd masszírozni kezdi azt.

–Ezt bóknak veszem, de tudja, hogy én csak biodíszlet vagyok. –Mondja kissé kuncogva.

–Annak is volt szánva és nem, nem igaz, mert csak a jelenléte sokat dob ​​a legénység morálján. –Üti meg finoman és ritmusosan a vállait a férfinak.

–Steve hallasz? –Szól bele ismét a rádióba a kapitány.

–Igen Shepherd ... mit tehetek ma érted? –Szól vissza egy enyhén kisfiús hang.

–Kérlek rabolj egy anti gravi vontatót magadnak és nézd meg a raktár rendszerét hogy mi okozza a létfenntartással kapcsolatos hibát.

–Miért vigyek vontatót? A hoverboarddal hamarabb odaérek.

–Lehet, hogy kitelepítés lesz ... minden mag számít!

–Vettem! –Válaszolt vissza a fiatalos hang.

Shepherd unott ábrázattal karikás szemekkel és fáradtan engedi le kezét a karfára, párszor megpróbálva ujjait, érzi-e meg őket. Arca beesett és sápadt volt a kimerültségtől, de a pihenés meg nem az ő kiváltsága. Jobb kezével megmasszírozta homlokát szemöldöke felett, majd ismét a mellette várakozó hölgyhöz intézte szavait.

–Segíthetek valamiben, doktornő? –Fordult vissza a háta mögött álló nő felé.

–Igazából én akartam segíteni ... –húzódik ábrázata szelíd vigyorrá a kissé idősebb, szülő szőke hajú hölgynek.

–Átveszi a helyemet? –Emelkedik meg a székben és mosolyog fél keserédesen.

–Csak annyit mondanék, hogy az orvosi ellátó egységekben minden üzemkész és semmi hibát nem találtunk. –Nyújtja át a tabletet, melyet a kapitány átvett és alkarjához érintett.

–Áh nagyszerű a rendszer akkor kilencven százalékos? –Adja vissza az adathordozót gazdájának.

–Igen, a maradék ellátmányra várunk. –Magyarázza miközben visszavette a tabletjét. –Hogy van a keze? –Támaszkodik a szék háttámlájára.

–Oh, az implantátumra gondol? –Kérdezi Shepherd miközben felemeli bal kezét. –Napról napra jobb. Az a gyógyszer, amit adott az sokat használ. –Mosolyog kedvesen és hálásan a nőre.

–Azért adtam! Nem véletlen utazok én magukkal ... mire mennének ott nélkülem? –Fonja össze karjait mellkasa előtt kissé sértődöttet színlelő arccal.

–Nos ... nyugalmasabb lenne az biztos. –Élcelődik a doktornővel a férfi.

–Hogy van Shepherd? –Kérdezi a nő miközben gyengéden hozzáér a férfi vállához.

–Jól ... a helyzethez képest ... -mosolyog elhalóan.

–Tudja miért kérdeztem! –Markolja meg erősebben.

–Még ketyeg ... –Sóhajt Shepherd gondterhelten. –Minél előbb el kell indulnunk és meg kell lépnünk azt.

–Arról én nem akarok hallani, maga is tudja. –Tiltakozik a nő erélyesen és egy lépést hátralép. –Az a maga akciója, de igen nincs sok időnk, Shepherd. –A doktor még egyszer gyengéden végig simította a férfi vállát, arcán egy szomorú félmosoly húzódott egy pillanatra, ami el is tűnt hamar

Shepherd visszatérhetett teendőihez. Egy kisebb nyugalmi időszak köszöntött be. A legénység gőzerővel dolgozott a hibák helyreállításán és a kiosztott parancsok elvégzésén. A kapitány le is feküdt erre az egy két órára pihenni. Nem kellett sokat szenvednie az álmatlansággal. Mindeközben A hajó irányító termében az események tovább pörögtek. A vezér kvartett tovább munkálkodott azon

A bárka energetikai felügyelője hamar elérte a raktárat az anti gravitációs vontatót használva. A szerviz alagutak jóval nagyobbak voltak, mint az emberek mozgására alkalmas szűkebb folyosók, nem is csoda, hisz a haj teljes ellátását ezekről az útszakaszokról kellett megoldani Hosszú tekervényes utak ezek. A felügyelőt serény munkálatok fogadták az emlegetett egységnél, több mint harminc ember dolgozott fáradhatatlanul azon, hogy a növények létfenntartó rendszere tökéletesen működhessen. Megállt a hordozóval, kiszállt belőle és talpa hangos koppanással jelezte, kapcsolatot létesített a talajjal. Odament a raktár részleg energetikai megbízottjához, ki sürgető szavakkal és mozdulatokkal várta már több mint tíz perce az érkezését.

–Csakhogy itt van, a teljes rendszer leállt, nekem meg nincs hozzá megfelelő jogom! –Futott a felügyelő elé egy körszakállas figura. –Van bármi ötlete arra, hogyan indítsuk újra a létfenntartást?

–Jelenleg? most még semmi ... De amint többet tudok meg, azonnal mondom, mit kell tennünk! –Gyorsított lépéseinek ritmusán Steve. A nagy sietség közben felemelte bal kezét és csuklóját szájához emelve kezd beszélni. –Hajó napló, első nap, tizenhárom óra negyvenkét perc. A rakodótér létfenntartása hibát jelzett. Megkezdem a kivizsgálást. –A kezén lévő sárgás hologram karperec egy alkarján történő húzással kinyílik és egy folyamatábra jelenik meg rajta. Hiba keresése ... tíz ... húsz ... negyven ... nyolcvan ... Hiba keresés befejeződött. Adatok inicializálása. Számítás befejeződött. –Már látom is a problémát! –Kiált fel Steve, ezzel kissé megrémisztve a mellette ügyelő férfit.

–Mit talált?

–A hiba az energetikai cellában van. Pillanat –Elfordul és bal kezét a füléhez emeli. –Kapitány, itt Steve ... Shepherd ezredes hall engem? –Szól bele a rádióba a fiatal férfi.

–Igen Steve hallak ... –Nyög bele a rádióba az ébredező parancsnok.

–Megvan a hiba forrása! –Hadarja.

–És mi lenne az? –Ül fel az ágy szélére.

–Az energetikai cella nem kap elég feszültséget. valami elszívja onnan.

–Oh, Bassza meg! A magközpont! –Csapja le a rádiót.

Shepherd felkapja a kapitányi öltözetét és kirohan kabinjából

–Megan, azonnal szólj R1CH-nak a magközpont újraindításáról! –Emelte két ujját füléhez és értesítette az első tisztjét.

–Igenis! –Válaszolta a nő röviden és tömören.

–Vezér Kvartett itt a kapitány! Minden rendszert leállítani! –Üvöltött bele a rádióba.

–Jézus baszki ezt meg mi lelte? –Takarta le a mikrofonját az egyik vezető.

–Fene tudja ... –Válaszolta a mellette ülő.

–Itt vezér-egyes. Kapitány, csak sürgős vészhelyzetben tehetjük ezt meg.

–A fúziós magban hibák léptek fel! Azonnal állítsák le a hajó teljes rendszerét.

–Uh bazd meg ... –Állt fel a vezér-egyes kód nevű nő. –Minden rendszert leállítani hibakód 66, Ez nem gyakorlat!

A nő szavára az egész vezérkar rohangálni kezdett és vadul csapkodták az érintőpaneles klaviatúrákat.

–Kapitány!

–Jelentést kérek! –Ront be a Vezérhíd Zsilipjén Shepherd.

–A leállítást elkezdtük eddig harminckét rendszer állt le. A létfenntartást is lekapcsoljuk?

–Mindent! –Kiált át a korláton az alatta serényen dolgozó embereknek.

–Minden rendszer leállt. Újraindítás parancsra várás. Emlékeztető T mínusz tizenöt perc múlva. –Szólalt meg egy robot hang a minden hangdobozából.

–Megan! Megan! –Emeli ismét kezét a füléhez.

–A szerviz csapatok úton vannak. A mag már leállt? –Kérdezett vissza a nő.

–Vezér-kettes. Ellenőrizze a mag állapotát! –Fordult sarkon és letekintett egy sötét bőrű férfira.

–Azonnal! –Kisebb szünet után megszólalt. –A mag még mindig funkcionál. Beavatkozást kérek magasabb szinten!

–Keltsék fel ezt a cinikus robotot ... –Mutat a falban lévő fehér testű androidra.

A droid lassan ébredezik, emberhez hasonlító kialakítású

–Mit tehetek ma önért ... Shepherd Ezredes.

–Kéne a magas szintű hozzáférésed a mag leállításához.

–A mag leállítása sajnálatos módon nem áll szándékomban. –Válaszolja higgadtan és hidegen a robot.

–Nem érdekel a személyes véleményed ... Nézd meg a diagnosztik ...

–Már megtettem, kapitány. A robotjaim már az üzenete óta dolgoznak az ügyön, ezért volt ez a test kikapcsolt állapotban. –Magyarázta a droid.

Az ezredes hirtelen ököllel bemosott egyet a robotnak. Kezében legalább négy csont eltört, ahogy behúzott neki.

–A cselekedete meglehetősen logikátlan ... Nem érzek fizikai fájdalmat és anyag összetételem miatt több Kézcsontja is súlyosan megsérült. –Fordult fejével vissza és hátra kulcsolt kézzel állt az éppen kezét szorító kapitány elé. –Javaslom Doktor Helen felkeresését ...

–Oh, Bazd meg a javaslatodat! –Szorítja ki szitkozódását fogai között az ingerült férfi.

–A Javítási műveleteket bízza rám ... Valamint a diagnosztika lefuttatását is ... ha kérhetem ... –Szólt parancsolóan a robot.

–Megan ... Akció lefújva ... –Emeli ismét bal kezét hallószervéhez.

–Richard intézte? –Szól aggódóan a nő, melyre a férfi nem válaszolt, csak megszakította a vonalat.

Kissé megszégyenítve hagyta el kapitány a vezérhidat, Amint kilépett, arcán egy félmosoly jelent meg, útja a Doktornőhöz vezetett és elkísérte két őr, hogy biztosan odaérjen. A lift előtt már várta Doktor Helen és amint kinyílt a felvonó pofon vágta törött kezű kollégáját.

–Mégis mi a fenét gondoltál ?! –Rivall rá a nő.

–Hogy? –Értetlenkedik a férfi.

–Megütsz egy androidot? Örülj, hogy csak egy csontod tört el! Azonnal vigyék be! –A két katona megfogta hóna alatt a kapitányt és leültették az egyik székre. –Hogy minden héten valamivel ide kell kerülj ...

–Hát, mindig számíthatok rád ...

–Fogd be!

–Igenis anyu ... –Mosolyog eléggé provokálóan.

A hölgy egy mérges morgással viszonozza a provokáló mosolyt és a mellékelt szavakat. Némán rángatta a férfi kezét, ki néha-néha felszisszent a fájdalomtól. Végül egy ragacsos zselészerű pasztát kent az érintett végtagra és betolta gypbe, mely halk zúgásba kezdett, belőle pedig homályos fényparádé áradt.

–Nincs jobb dolguk? Lelépni! –Fordul a két szobában ácsorgó őrre, akik elkerekedett szemmel indultak meg a kijárat irányába. –Miért nem tanulod meg ...

–Ne kezdjük ismét ... –Vágott idegesen a nő szavaiba a kapitány.

–Akkor is értelmetlen ez a viselkedésed Richard ellen.

–Ő csak egy gép! –Emeli meg hangját miközben előre dől a székben.

–De több mint húsz évig fog ránk felügyelni!

–Na igen ... ha egyszer elindulunk ... –Fogalmazza meg mondatát pesszimistán, fejét lefelé lógatja és lábait nézi míg a keze gyógyul.

–Hova lett az a kedves kadét, akit megismertem?

–Meghalt ... a földdel együtt ...

Helen válaszolni akart, de nem tudta hangszálait rezgésre bírni. Ott állt a férfi előtt, hátát az orvosi szekrénynek vetette, arcáról egy könnycsepp gördült le.

–Mond csak ... Emlékszel még?

–Haloványan ... –Leheli ki ezt a szót halkan és fájdalmasan.

A doktornő felnyitotta a szerkezetet, melynek hófehér burkolatán végig csillant a felette elterülő LED sor fénye. Az áramot már a leállítás után visszakapcsolta az android, ki teljesen össze van kötve a hajóval. R1CH a hajó mesterséges intelligenciája, vagy ha úgy vesszük az EHS-tizenegy agya.

–Készen vagyunk. –Mosolyog kedvesen a nő.

–Köszönöm, Helen. –Áll fel és tornáztatja meg kicsit kézfejét.

–Menj ... még mielőtt bármit mondanék! –Mutat az ajtóra.

Shepherd némán bólint és engedelmeskedik. Hiába kapitány, a doktornő többször hozta már vissza a halálból, mint azt kellett volna. Kilépett Az orvosi részlegből

–Kapitány ... –vörös haja szépen csillogott a fehéres fényben, a nő kissé szeplős arca és vörös ajka tökéletesen passzoltak égszínkék szemeihez. De Shepherdet ez nem igazán érdekelte.

–Első tiszt. Halljam a jelentést! –Szól a nőnek meglehetősen ridegen. Megan nem válaszolt semmit arcával. Ugyanazt a szelíd mosolyt tartotta, mint előtte. A kapitány mögé állt és sorolni kezdte az információkat.

–A magcellák normálisan funkcionálnak, a raktér és a fúziós meghajtók energia ellátása stabil. Az imént végzett a teljes diagnosztika. A rendszer hetvenöt százalékos és emelkedik. A következő ütemezett diagnosztikát Richard holnapra tette. –A lift megérkezett és egy férfi szállt ki belőle.

–Kapitányom! –Hajolt meg úriasan.

–Steve. –Intett neki semmilyen mód.

–Vele meg mi történt? –Fordult Meganhoz és súgta neki, míg a két ember beszállt a liftbe.

–Richard ... –Sóhajtotta a nő.

–Oh, már értem.

–A raktár teljesen üzemkész, a létfenntartó rendszerek teljesen automatizáltak ismét. A tartalékok legalább harminc évre elegek úgy ötvenezer főnek. –Jelentette immár űrpilótához méltó komolysággal Steve.

–Köszönöm, Tizedes. –Mormolja Shepherd.

–Az ott a föld? –Néz ki az üvegezett liften Megan.

–Az a kis hangyafarok pont a napunk oldalában? –Kérdezi Steve.

–Hajdan az volt ... Ma már csak néma lenyomata az emberiségnek ... és annak milyen gyarlók is vagyunk ...

–Azt hallottam zöld puszták és dzsungelek borították ... ez igaz?

–Borították ... –Sóhajt szomorúan Shepherd.

–Emlékszik még rá, kapitány? –Érinti meg a férfi vállát Megan.

–Térjenek vissza a posztjukra, további utasítást kérjenek Vezér-hármastól! –Lép ki a liftből az ezredes sietve. –Steve! –Fordul vissza az ezredes.

–Igen, kapitány? –Kapja fel tekintetét a lábfejéről a férfi.

–Szóljon Dimitrynek, hogy a csomag az ő hatáskörében van. –Tekintetével semmit sem árult el, azonban Steve értette a célzást.

–Indul a buli? –Mosolygott kissé gyermekien.

–Tartsa meg a komolyságát, tizedes, vagy leváltatom. –Shepherd megfordul és tovább indul útján. A két fiatalabb egyedül marad benn.

–Mi ütött belé? –Hőkölt hátra Steve.

–Nem volt jó napja ... Egyébként azt hallottam a kapitány a földön élt egészen kadét koráig ...

–De hát a föld már vagy hatvan éve kipusztult ...

–Igen, én sem értem ... –Szorítja magához tabletjét a nő.

–Lényegtelen ... Szerintem csak nem akarja, hogy a legendák hamisnak bizonyuljanak ... Hírnév a Marson, legendás kapitányi státusz, igencsak előnyös gének ... az alkohol problémát leszámítt. –Ül le a lift aljára a férfi.

–Vigyázz a szádra! Adam Shepherd ezredes élő legenda és igenis hatalmas hős! –Förmed rá a nő a férfira.

–Igenis, bocsánat. Nem akartam tiszteletlen lenni! –Emeli fel kezeit Steve megadást szimbolizálva. –Ember de szép lehetett. –Álmodozik tovább, melyet a felvonó újbóli kinyílása zavar meg, ekkor a férfi feláll, kiszáll a fülkéből és mögötte az ajtó becsukódik.

A nő egyedül ér fel a lifttel a vezérhídra, ahol vezér-egyes elfordulva a konzoljától szól oda társának. Szőke vállig visszavágott haja gyengéden lobban a levegőben ahogy a székkel kifordul az üvegezett pult mögül.

–Megan szólj már a kapitánynak mert a kancellár már az én fejemet fogja leszedni! - szól oda könyörgő kéztartással a nőnek.

–Ne haragudj, csak sok dolgom volt, nem tudtam fogadni a kancellár hívását.

A vörös hajú nő ismét körutat kellett tegyen, vissza a kapitányhoz. Nem túl kedves, de nem elviselhetetlen feletteséhez, hosszú folyosókon és lift szakaszokon keresztül. Mikor odaért bekopogott és értesítette, aki fáradt és kelletlen biccentéssel jelezte megértését és így már együtt indultak meg a tárgyaló irányába.