Pingvin
Sziasztok!
Hoztam nektek egy oneshotot. Remélem tetszeni fog, mivel most írtam ilyet először.
A hibákért bocsánat.!
A kommenteket szívesen fogadom róla és ha tetszett a végén nyomj egy csillagot.
Jó olvasást!
Jimin szemszöge
Lassan egy hónapja lakom az Antarktiszon, mivel egy kutató csoporttal eljöttünk tanulmányozni az itt élő pingvineket. Az itt őshonos császárpingvin életét és szokásait vizsgáljuk. Egy 10 fős csoporttal jöttem akik mind nagyon sokat tudnak már ezekről az állatokról.
Van egy bázisunk ami egy roppant erős építmény. Itt élünk együtt összezárva, de szerencsémre mindenkinek jutott egy-egy saját szoba. Megvéd minket a hidegtől és biztosítja a biztonságunkat. Nagy építmény az egyszer biztos.
Mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom egyedül egy emberrel nem, és ő pedig nem más mint Jeon Jungkook. Egy arrogáns, nagyképű fickó aki mindig csak a maga igazát hajtja és az orrom alá dörgöli minden sikerét. Idegesítő személyiség. Mindenki felnéz rá és puncsol neki. Mindenki a kedvében akar járni. Mindenki jóban akar lenni vele. Egy tuskó.
Mint minden nap ez is ugyan úgy kezdődött, reggeli aztán kimentem a pingvinekhez hogy filmre vegyem őket. Épp abban a szakaszban vannak hogy a kis fiókákat tanítják meg egyedül túlélni. Ez nagyon szép és a legjobb része, persze azt is nagyon szeretem amikor kikelnek a tojásokból, de nekem ez a szakasz is rendkívül izgalmas és szép.
Kimentem hozzájuk a terepre ami kB 10 kmre van a központtól így jégjárokkal szoktunk közlekedni. Kint minden nagyon simán ment közben a csoport vezető is csatlakozott hozzám.
- Nos Jimin jól haladsz? - kérdezi meg Jin tőlem. Ő már 37 éves férfi és roppant kedves mindenkivel. Nagyon sokat segített nekem is és mindenki másnak is.
- Igen remekül, már ittvagyok kint egy ideje és gyűjtöttem sok felvételt megint. - mesélem el lelkesen Jinnek aki csak mosolyogva hallgat engem.
- Ennek örülök. Amúgy érted jöttem. - kuncogja el magát.
- Miért? Elfelejtettem valamit? - nézek rá aggódva és az emlékeim bugyraiban kezdek el kutatni , hogy mit felejthettem el megint.
- Igen a megbeszélést ami úgy 5 perc múlva kezdődne de késünk. - nevet fel de már készül is menni a jégjáróhoz.
- Uh basszus. Már mehetünk is. Hogy a fene egye meg hogy mindig elfelejtek ilyen fontos dolgokat. - rázom meg a fejem egy nagy sóhajtás közben.
- Nyugi semmi baj. Megvárnak minket, nélkülem úgy sem kezdik el. - mondja felém mosolyogva mire nekem is megjelenik egy gyengéd halvány mosoly.
- Ez mondjuk igaz. - bologatok és mind a ketten elindulunk a jégjáróval vissza a központba.
Körülbelül 20 perc múlva ott is voltunk a megbeszélésen így végre elkezdhette Jin. Amikor leültem egy szépre szinte éreztem hogy mindenki engem bámul. Majdnem lyukat égettek a bőrömbe a bámulásukkal. Biztosan gondolatban mindenki engem átkoz hogy megint miattam késik minden.
- Nos most hogy mindenki itt van szeretném elmondani hogy mindenki remek munkát végez itt. Ezért is gondoltam hogy megajándékozom a legjobbakat díjakkal, csak hogy nagyobb legyen a küzdés és a tenni akarás. Hogy adjak meg egy kis motivációt. Utánna meg mindenki mehet enni. - mondja el Jin nekem meg felcsillana a szemem, mivel végre lehet hogy én is nyerek valamit a buta különdíjjak mellé.
- Nos akkor elkezdem a sort. Mindenkit kérek hogy jöjjön ide mellém majd és vegye át a díjat. Elsőnek Taehyung kérlek gyere ki. - mondja ki az első nevét és mindenki tapsolni kezd neki. Mosolyogva megy ki a sötét hajú fiú és izgatottan áll áll Jin mellé. Látszik rajta hogy negyon boldog. Remélem hogy engem is ki fog hívni Jin. - Taehyung te kapod meg a legjobb fotók díját a pingvinekról. Gratulálok. - mondja el és kezet is fog az illetővel és újra mindenki tapsolni kezd. Mondjuk Tae tényleg csodálatos képeket csinál.
- Köszönöm szépen. - hajol meg Tae Jin előtt majd előttünk is fejét hajt majd vissza sétál a helyére így Jin folytatja is a sort.
- Yoongival folytatom a sort. Ő el nyerte a leggyorsabb gyűjtő díját. Gratulálok. - ő vele is ugyan úgy kezét fog és mosolyogva folytatja.
- Köszönöm. - mondja el mosolyogva Yoongi is. Na talán ez után én jövök. Csak kapok én is valamit, de ha még sem akkor megint hiába gürizetem ennyit.
- Jungkook kérlek gyere ki. - mondja ki azt a nevet amit már igazán elfelejthetne díjátadókor Jin.
A nagyfejű tuskó szépen kisétál mellé és mosolyogva néz körbe. Chh milyen nagyképű.
A tekintetünk találkozik egy pillanatra és látom hogy azt utáni nekem a szemeivel hogy " megint legyőztelek". Azt te csak szeretnéd.
- Nos Jungkook te vagy a legjobb emberem itt és nagyon hálás vagyok neked hogy eljöttél velünk. A szép teljesitményedért a gyors kiváló munkádért és gyönyörű fotóidért na meg persze a legtöbb értékes információért te kapod a legjobb díjat. - nyújtja át az oklevelet és még egy kis trófeát is kap. Ez nem túlzás már? - kérdezem meg magamban.
- Köszönöm szépen. Nem bántam meg egyáltalán hogy eljöttem a lehetőséget is köszönöm, imádom ezt csinálni és mindent elkövetek hogy sok eredményes munka jöjjön ki a kezem közül. - mondja el mosolyogva, mindenkinek adva a szépet nekem meg még a gyomrom is felfordul ettől az álszentségtől.
- A nagyfőnök ha haza mentünk meghívott téged vacsorázni, mivel nagyon tehetségesnek tart. Adott egy becenevet is neked. Akarod tudni? - kérdezi meg tőle Jin. Mii? Becenév is..? Ez már hihetetlen..
- Persze kíváncsi vagyok hogyan hív. - kuncogja el magát azon a bosszantóan édes hangján.
- Úgy hív hogy " a pingvin suttogó". Szerintem elég fantáziadús név. De igaz. Szóval gratulálok. - mondja neki Jin nekem meg a maradék kedvem is elillan. Vajon mit csinálok rosszul?
-Hát megtiszteltetés ez nekem köszönöm. - hajol meg tisztelettudóan ami engem csak még jobban bosszant. Miért ilyen jól nevelt? Miért ilyen tökéletes? Utálom...
- Nos a sor itt lezárul, de van egy különdíjam Jimin számára, kérlek gyere ki. - mondja el a mondatot én pedig felkapom a fejem a nevem hallatán. Már megint egy külön díj.? Remek...
Gyorsan kisétalok és meg próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de így legyőzötten elég megerőltető vidám arcot vágni.
- Jimin neked a kitartó szorgalmadért jár egy különdíj. Gratulálok. - mondja mosolyogva, majd át is adja nekem a díjat ami most csak fájdalmat okoz nekem, semmiképp nem örömöt.
Én is meghajolok egy köszönöm után és amilyen gyorsan csak tudok a helyemre megyek. Amint befejezték a tapsolást Jin elmondta hogy vár mindenkit az ebédre és jóétvágyat kívánt mindenkinek, majd ezután szétszéledt a csapat.
Ez a különdíj is megy a többi közé, ezért felesleges volt nyomtatni egy ilyen lapot. Talán most még az is jobb lett volna ha inkább nem kapok semmit. Nem fájna ennyire.
Nagy sóhajtás után felállok a székemről és nem a többiek után megyek az étkezőbe hanem inkább elindulok kifelé, hogy ezután egy kis friss levegőt engedjek a tűdőmbe. Most nagyon nagy szükségem van rá.
Nem értem, mit csinálok rosszul? Miért nem vagyok elég jó? Miért nem vagyok olyan mint Jungkook?...
Amint kiérek arcomat megcsapja a jéghideg levegő amitől a szemeim is könnyezni kezdenek, pedig itt ezen a helyen nem jó ha sír az ember vagy ha folyik az orra. Benne van a pakliban hogy odafagy. Szóval nem előnyös, ezért is egyből letöröltem kifolyó szemnedvem.
Igaz itt hideg van, de hogy itt lehetek az melegséggel tölti meg a szívem. Nem mindenkinek adatik meg hogy itt legyen és a csodálatos pingvinekben és a tájban gyönyörködjön. Ez igazán megtisztelő nekem.
- Hát te mit csinálsz itt kint a hidegben? - hallok meg egy hangot a hátam mögül. Egy olyan hangot amit legszivesebben nem hallanék soha. Jungkook hangját.
- Az neked nem mindegy? Menjen be ne hogy megfázzon őfelsége. - forgatom meg a szemeim, de szándékosan rá sem nézek az illetőre. Csak el menne a kedvem.
- Miért vagy ilyen durci most? - kuncog egyett és mellém áll, olyan közel hogy a vállaink érintik egymást.
- Nem is vagyok az. - fújom fel az arcom és a kezeim is összefonom magam előtt.
- Aha tényleg nem. - mondja és a hangjában tisztán kivehető az irónia.
- Miért vagy itt, inkább menj be és hagyj békén. - mondom neki flegmán, mivel hozzá most éppen semmi kedvem.
- Kijöttem levegőzni. - adja a választ én pedig újra csak szemet forgatok. Miért ver engem az isten? Miért jött ki pont ide pont most? Biztos büntet valamivel az ég engem.
- Akkor te maradj itt én pedig arrébb megyek. Nem akarok itt levegőzni veled. Na pá. - vetem oda neki és már állnék is távolabb de meg fogja a kezem, így engem megakadályozva a tervemben.
- Miért nem? - kérdezi meg felhúzott szemöldökkel.
- Azért mert nem akarom hogy egy ilyen "tehetséges" és "kedves szépfiú" mint te velem mutatkozzon, még a végén lerontom a tekintélyed. - mutatok macskafüleket hogy értse nem igy gondolom.
- Miért vagy velem ilyen? Soha nem árottam neked. - kérdezi és látom egy pillanatra átfut az arcán egyfajta szomorúság.
- Tényleg nem, de nem kedvellek és utálom az arrogáns, nagyképű, és mindenkinek a kedvében akarok járni formád. - mondom el őszintén, mert miért kéne vele jópofiznom? Semmiért. Jobb ha inkább nem is beszélgetünk, mert csak mérgesebb leszek .
- Nem is vagyok ilyen... Én csak... - mondaná, de én leállítom.
- Nem érdekel csak tűnj el és hagyj békén. - intézem felé a mondatokat és már mennék el, de újra megállít.
- Nem, mert én nem akarok rosszban lenni veled, szeretném ha jóban lennék és nem ezeket gondolnád rólam. Mert hát tudod nem..... - szájára fogok mivel miközben beszélt hallodtam egy érdekes hangot a közelben.
- Fogd be kicsit. - suttogom neki mivel közben hallagtozom hogy hátha újra meghallom azt a furcsa ám még is ismerős hangot. Óvatosan levettem a kezem szájáról és körbe - körbe kezdtem el nézelődni.
- Hallasz valamit? - kérdezi tőlem felhúzott szemöldökkel de én csak leintem és elindulok egy irányba ahonnan hallodtam azt az ismerős hangot. Egészen az épület oldalához kell sétálnom ahol is meg találom a hang forrását. Egy kis pingvint. Nagyon szokatlan hogy ilyen messze a csoportuktól és a víztől van. Főleg mert még csak kis fióka pingvin.
Nem vett észre még és csak síró hangot ad ki. Megszakad a szívem.
- Ez meg...? - ér mellém Jungkook aki ugyan úgy meglepődik mint én. Reakciójára a kis pingvin is felénk fordul, de nem félelmet látok rajt. Nem akar elmenekülni, inkább kíváncsiság látszik rajta, mivel felénk kezd el jönni.
- Hát téged mi szél hozott erre? - gugolok le elé és azonnal leveszem a kabátom mivel tudom hogy egy ilyen kicsi pingvin hamar megfagyna ilyen hidegben. Kész csoda hogy ideig kibirta.
- Mit csinálsz? Meg fogsz fagyni. - szólal meg Jungkook a hátam mögül de én nem törödöm vele. Csak az a fontos most hogy a kis pingvin biztonságban legyen.
- Gyere, gyere ide. - mondom a kis állatnak. Ez mondjuk úgy hangzott mintha egy kis kutyának mondtam volna. Amint odaér hozzám különös mód egyből a lábaim allá kuporodott. Biztosan nagyon fázik szegény így egyből a kabátomba is tekertem és felemeltem a kezembe a kis termetéhez elég nagy súlyú kis pingvint. Nem problémazott egyből bebugyolátam és kényelmesen elhelyezkedett a kezemben.
- Azta... Hát ilyet sem látni minden nap. Ez fantasztikus. Te aztán nagyon értesz a pingvinekhez. - mondja Jungkook és érzem hogy ő is eléggé meg van lepődve a kialakult helyzet miatt.
- Miért mit hittél? Azt hogy nem értek hozzájuk? - kérdezem meg tőle kissé ingerülten. Chh hogy az a pofátlan fajankója.
- Mii? Dehogy én nem...- emeli maga el a kezeit védekezés képpen.
- Mindegy hagyjuk. - szakitom félbe. - Amúgy is, miért vagy még mindig itt? Menj be. Senki nem szeretné hogy lemaradj az ebédről. Biztosan sokan keresnek. - mondom neki flegma és közben szorosabban bebugyolálom a kis állatkát.
- Most nem vagyok éhes. - böki rá egyből mire szemforgatva elindulok az egyik jégjáróhoz.
- Héé.. Most meg hová mész? - siet utánnam a levakarhatatlan Jungkook.
- Ha nem vetted volna észre, egy kis pingvin van a kezemben, szóval elviszem a családjához. Oda, ahová tartozik. Még a végén elpusztul itt egyedül. - magyarázom a nehéz felfogású fiúnak, aki már egyre jobban kezd az agyamra menni. Nem is értem miért álltam vele szóba. Épp az imént nyert meg megint minden díjat, ezzel engem megint a mélybe taszítva. Utálom.
- Akkor én is veled megyek. - jelenti ki, bennem pedig még a levegő is megreked. Hogy mi..? Na azt már nem. Még tovább együtt vele, azt már nem bírnám. Biztosan elküldeném egy melegebb éghajlatra.
- Biztos nem. Menj csak a dolgodra és hagyj engem békén. Ezt elintézem én és kész. - fordulok felé és olyan komolyan mondom neki mint a szüleimnek annó, amikor is elmondtam azt hogy a férfiak érdekelnek.
- Nem hagyhatom hogy egyedül menj.
- Na és mégis miért nem? - húzom fel egyik szemöldököm és kíváncsian fordulok vele szembe.
- Hát ha valami bajod esne akkor majd én megmentelek. - hát nem éppen erre a válaszra számítottam, de ez is azt bizonyítja hogy a hős akar lenni mindig. De még is jólesik az hogy aggódik? Talán... De nem izgat.
-Tudod, nem gondoltam azt hogy velem akarnál jönni. Azt hittem hogy majd bemész és annyit mondasz hogy sok sikert. - nevetek fel nemtörödően.-Na mindegy akkor gyere, de ne zavarj és ne is beszélgessünk. - szabom ki a feltételeim, mivel semmi kedvem 8km-en keresztül őt hallgatni.
- Remek. Ígérem csendben leszek. - mondta és bepattant a jégjáróba. Úgyérzem ez az út elég hosszú lesz és fárasztó.
- Fantasztikus ez a nap már nem is lehet jobb. - sóhajtok egy nagyot és én is beszállok a járgány a, de újabb akadályba ütközőm. A kicsi pingvinnel a kezembe nem tudok vezetni.
- Megfognád kérlek?- Nézek rá a mellettem ülőre aki egy bolintás után el is veszi tőlem a kis csöpséget.
- Gyere ide te kis cukiság. - kezd el beszélni a pingvinhez, engem pedig roppant meglep a viselkedése. Ilyennek még soha nem láttam Jungkookot és így olyan.... olyan helyes. Mindig is ilyen férfias és ellenállhatatlan vonásai voltak?
Jézusom miket gondolok itt magamban? Lehet hogy a hideg miatt már az agyam is megfagyott.
- Indulhatunk? - kérdezem meg mire ő egy igennel válaszol én pedig el is indítom a járművet, majd szép lassan elhagyjuk a bázis területét.
***
- Nem lehet hogy szólni kellett volna hogy eljöttünk? - szólal meg Jungkook úgy 10 perccel később.
- Lehet de mindegy. Most már nem fordulok vissza. - mondom neki és csak előre figyelek.
- Amúgy miért jelentkeztél ide? Miért akartál ide jönne erre a hideg és fagyos helyre? - tesz fel nekem egy kérdést Jungkook én pedig nagy sóhajtás után válaszolok neki.
- Szeretem a pingvineket.
- Ennyi? Hm hát ez jó... Én azért vállaltam mert elakartam otthonról jönni. Tudod ha azt hiszed hogy tökéletes az életem akkor most le kell hogy lombozzalak, mert nem az. Elmenekültem, mivel belé akartak kényszeríteni egy olyan dologba a szüleim amit én egyáltalán nem akarok. - meséli én meg ráncolgatom a homlokom és figyelmesen hallgatom őt. Nem olyan tökéletes?
- Mibe? - kérdezem meg hirtelen. Miért nem tudom visszafogni a kíváncsiságom a fene egye meg?
- Házasságba. Egy olyan nővel akivel azelőtt soha nem is találkoztam. De csak azért hogy a családunk cége meg az ővüké egyesülhessen. Bajba lettem volna nagyon, mivel amikor ezt megtudtam akkor én elmentem otthonról egy nagyot sétálni, mert le kellett nyugodnom, de azon a napom beleszerettem valakibe. Első látásra belészerettem. - hosszú monológja után felém fordul, mire én is felé nézek és látom hogy szemeiben valamiféle csillogás lakozik.
- Nahát a nagy Jeon Jungkook szerelmes? - kuncogok fel, mert azért eléggé mókás a dolog.
- Igen és tulajdonképpen te.....
- Mi a franc? - hökkenek meg, mivel a jegjáró hirtelen megállt és lált az egész gép. - Mi történt most? - kezdek el aggódalmaskodni. - Miért álltunk meg? - kezdem el kapkodni a fejem és az előttem lévő gombokat kezdem el nyomkodni hátha valami csoda folytán még is elindul.
- Jimin.- Fog rá kezemre a mellettem ülő Jungkook és elveszi mancsom a gomboktól. - Nyugi. Nincs semmi baj. Valószínűleg lemerült az akkumlátor.- kezd el nyugtatgatni, de nem hatásos jelenleg.
- Hogy ne lenne már baj.? Most mit fogunk csinálni? A pingvin meg mindig itt van és nem a családjával. Mi is itt ragadtunk ketten ami kurvára szar, mert egy levegőt kell szívom veled. Na meg, meg fogunk fagyni. - hadarom el kiabálva hirtelen nem is gondolkodva mit is ejtek ki a számon, de amint tudatosul már le is hajtom a fejem, mert nem akartam ilyen csúnyán beszélni vele még akkor sem ha nem kedvelem. Odanyúlok, hogy átvegyem a kis pingvint és amint a kezembe veszem már ki is szállok a járgányból.
- Most meg hova mész? - kiállt utánna Jungkook. Én nem fordulok vissza felé, mivel most jelenleg nem lennék képes a szemeibe nézni. Én nem ilyen vagyok, de ő ki hozza belőlem az állatot. Soha nem voltam erőszakos soha senkivel de ő vele nem tudok jópofizni. Ő mindig is élveztem tőlem azt amit akartam. A dicsőséget. Mindig ő volt az első mindenben.
- Héé állj már meg. - fogja meg a karom és megállít majd magafelé fordít. - Kockázatos elvinned a pingvint, mivel nagyon messze vagyunk még. - magyarázza nekem. Igaza van, de nem hagyhatom meghalni ezt a kis tüneményt aki a karomban fekszik bebugyolálva.
- Tudom, de muszáj megmentenem. Ezt akarom és nem állithatsz meg. Ha akarsz maradj itt, de én haza fogom vinni, oda ahova tartozik ez a pingvin.- a szemeibe nézve mondom el neki, ha akar jöjjön vele, ha pedig nem akar akkor meg hagyjon már békén.
- De Jimin ez nagyon veszélyes. Ennyi sétálástól és hogy ilyen sokáig leszünk kint, fenn áll a veszélye hogy meghalunk. És akkor hiába volt minden nem? Mert hát akkor a kis pingvin sem jut haza... - folytatná tovább de én belé folyton a szót.
- Kockáztatók. Jössz vagy maradsz? - teszem fel a kérdést neki, most már rajta áll hogyan dönt.
- Mindig ilyen makacs vagy? - mosolyog és közben tekeri is a fejét, mire én csak bólogatok. - Rendben menjünk akkor, de vedd fel a kabátom kérlek. Ha már te odaadtad a pingvinnek akkor kérlek vedd fel az enyém. - kezdi el lévén i a meleg kabátját és rámteriti.
- Akkor fogd meg egy kicsit és mehetünk. - adom neki oda a kis állatkát és magamra húzom a Jungkook illatú kabátot, majd vissza is veszem tőle és már el is indulunk előre amerre kell.
Azért elég kedves tőle hogy velem tart egy ilyen kockázatos útra. Kicsit azért változott a véleményem róla. Talán nem is annyira tuskó. Tud ő jó is lenni. Na meg legalább nem kell egyedül sátálgatnom, ez is azért elég jó. Bevallom kicsit félnék egyedül, mivel ha bármi történne is velem nem segítene senki rajtam és meg is halhatnék.
***
Körülbelül 10 perce sétálunk a jeges vidéken ahol még a madár sem jár, de tényleg. Nem beszélgetünk, mivel minden energiára szükség van most. A lábaim már teljesen szét fagytak és a kezem is alig érzem, hiába van rajtam kesztyű na meg két nadrág és bundás bakancs per pillanat megfagyok. Valahogy Jungkook is így van vele főleg úgy hogy ő még a kabátját is odaadta nekem, ami tényleg kedves volt tőle de így meg ő fagy meg.
- Hol vannak? Már rég látnunk kéne őket.!- kezdek el aggódni és összevissza forgatom a fejem, hátha csak én vagyok vak.
- Én sem látom őket. - szólal meg hosszú idő után Jungkook is. Vajon merre lehetnek? Miért nincsenek itt? Ezen a helyen szoktak lenni.
- Most mit csináljunk? - fordulok a magas barna felé és kérdőn nézek rá. Remélem van ötlete mert ha nem cselekszünk gyorsan akkor mindenképpen itt kell hagynunk ezt a kis teremtmény és akkor meghal. Nekünk is gyorsan vissza kell érnünk mert a halál fenyeget minket.
- Hát lehet vissza kellene fordulnunk.
- Nem! Nem adhatjuk fel ha már eddig eljöttünk. Biztosan itt lesznek valahol. - fordulok el tőle és a távolba bámulok ahol is már látni az óceánt. Nincs messze már és itt lenni elég veszélyes főleg hogy nagy az olvadás manapság.
- Rendben menjünk egy kicsit még, de ha elég közel leszünk a partszakaszhoz akkor visszafordulunk. - emeli fel az mutató ujját, mire én csak egy határozottan bologatok, majd el is indulunk.
7 hosszú perc séta után már elég közel kerülünk a parthoz ahol is végre észre vesszük a pingvin rajt. Nagy kő esik le ekkor a szívemről és még is könnyebülök.
- Rendben te maradj itt. Mindjárt jövök. - mondom Jungkooknak aki aggodalma tekintettel bólint egyett.
- Nagyon vigyázz magadra itt Jimin. - keményíti meg az állkapcsát, nekem pedig érthetetlen módon akkorát dobban a szívem hogy félek hogy meghallotta. Miért reagáltam így? Aggódna értem? Pont ő és pont értem?
Nagy sóhajtás után megfordulok és a raj felé veszem az irányt.
- Mindjárt haza mehetsz... - motyogom halkan a kis pingvinnek a karomba, aki csak rám néz, de nem reagál semmit. Lassan odasétálok a peremig, hogy végre hazajutassam a kis csöppséget így mikor végre odaérek le is rakom a kezemből.
- Menj haza kis pingvin. Most már végre itthon vagy. - mondom neki és a végszavamra rám néz, majd megfordul és beleveti magát a vízbe, majd úszni kezd a raj felé. Követem addig ameddig oda nem ér, és amikor felbukik a vízből látom hogy most már nem lesz semmi gond vele.
- Jimin vigyázz! - hallom meg Jungkook hangját, és ekkor veszem észre hogy a jég amin állok elkezdett mozogni és levált. Szétszakadt és így elkezdtem sodrodni a biztonságos területtől.
- Jungkook! - kiáltok vissza és aggódva nézek felé. Ő persze elkezdett futni felém és láttam hogy gondolkozik a lehetőségeimen.
- Nyugi megoldjuk. Ne félj. Próbálj meg visszaugrani addig míg nem leszel túl messze. - mondja én pedig átgondolom amit mond, de még így is nagyon veszélyes ez az expedíció. Beleshetek a vízbe ami a biztos halál.
- Nem megy. Félek. - motyogom magam elé, de még is meg hallja ezt Jungkook.
- Ne félj. Csak ugorj ide hozzám. Elkaplak. - nyújtja felém a kezét én pedig nem gondolkodva veszek egy kis lendületet, és megteszem amit kér. Csak kapjon el.
A kezeim felé nyújtva ugrok, úgy mintha elakarnám kapni. Nagyon félek, de megteszem ami tőlem telik.
Nagy szerencsémre eltudom kapni a kezét, ő pedig erősen és hirtelen húz magához, így a nagy lendülettel mind a ketten hanyatt végezzük a jégen, de hál isten nem a vízben. Hatalmas súly kerül le rólam és megkönnyebbülés járja át a testem, ennek pedig az az eredménye hogy elkezded sírni. Megmenekültem.
- Shhhh minden rendben már a karjaimban vagy. Nincs semmi baj. -kezdi el simogatni a fejem így lenyugtatva engem ami sikerül is neki.
- Köszönöm. Annyira köszönöm. Megmentettél. - bújok bele nyakába és próbálom abbahagyni a sírást.
- Utánnad ugrottam volna ha véletlen beleesel a vízbe. - mondja én pedig teljesen meglepődöm kijelentésén.
Zavarba is jövök tőle, így amilyen gyorsan csak tudok felkelek. Még soha nem volt velem ilyen, talán középiskolában.
Jungkook is feltápázkodik, majd szembefordul velem.
- Jól vagy már? - kérdezi meg tőlem és kezévek arcomra fog amitől érzem hogy a jéghidegben is melegem lesz.
- Igen már jól vagyok. Köszönöm még egyszer. - hajtom le a fejem és egy nagy adag levegőt is kiengedek a tűdőmből.
- Menjünk vissza a jegjáróhoz. Van benne egy régebbi adóvevő azzal tudunk segítséget. - mondja én pedig csak bólogatok. A kabátját leveszem és odaadom neki, majd magamra veszem a sajátom, így most már ő sem fázik annyira.
Ezután visszaindulunk arra amerről jöttünk, hogy minnél előbb biztonságos helyen legyünk és kérjünk segítséget. Soha többet nem megyek soha egyedül, főleg ilyen veszélyes küldetésre nem. Ha nincs Jungkook valószínűleg meghalok. Nagyon hálás vagyok neki. Az életem köszönhető neki.
***
-Végre visszaértünk, már...már kezdtem teljesen megfagyni. - didergem, és a fogaim is össze - össze koccanak.
- Te ülj le és van ott egy pokróc azzal takarózz be, én addig megpróbálok segítséget hívni. - mondja én pedig teszem amit mond és betakarózom, de nem nagyon segít az sem. Mivel lemerült teljesen a gép így fűteni sem tudunk.
Ha legalább fűteni tudnánk már az is jó lenne. Nagyon messze vagyunk a központtól így ha el is akarnánk indulni az út közben meg is halhatunk.
Micsoda nap ez? Minden velem történik meg? Kidolgozom a belem és nem kapok érte semmit. Utánna jön egy kis pingvin akit végül megmentettem hal isten, de közben meg is halhattam volna. Most meg megint a halál fenyeget. Csodálatos nap.
- Nem sikerül. A francba!- üt bele a műszerfalba. - Bassza meg!- karomkodja el magát ingerülten.
- Jungkook! - szólitom meg szelíden.- Gyere ide kérlek. - kérem mire rám néz és egy sóhajtás után ide jön hozzám.
- Nem sikerült. Sajnálom Jimin! - hajtja le a fejét szomorúan.
- Semmi baj te megtettél mindent. Csak annyit tehetünk hogy várunk. Biztosan a keresésünkre indulnak. - próbálom megnyugtatni. Nagyon remélem hogy értünk jönnek.- Tessék te is takarózz be. - adom neki a fele plédet, hogy azért ő is be tudjon takarózni.
- Jimin?
- Igen? - emelem fel a fejem és nézek Jungkook szemeibe.
- Miért utálsz ennyire? - kérdezi meg. Basszus most már egyáltalán nem utálom őt.
- Most már nem utállak. - vallombe őszintén a gondolataimat is meg erősítve.
- Akkor miért utáltál? - kiváncsiskodik továbbra is ami engem eléggé zavarba hoz, mivel már egyáltalán nincs vele semmi bajom.
- Hát...
- Csak légy őszinte kérlek. - néz rám könyörgően én pedig csak bolintok egyet.
- Azért mert egy önző tuskónak gondoltalak, aki csak a sikerre pályázik és nem törődik senki mással csak magával. - válaszolok neki teljesen őszintén. Ő kicsit meglepődik, de aztán hirtelen elmosolyodik ezzel pedig engem meglepve.
- De most már nem ezt gondolod csak ez számít. - Néz a szemembe amiben most per pillanat el tudnék veszni. Nem értem magam nem rég még utáltam, most pedig ki akar ugrani a szívem és ha kell ezerszer rábiznám az életem.
- Igen, szóval sajnálom. - szakítom meg a szemkontaktust és le hajtom a fejem.
- Fázol? - kérdezi meg úgy 5 perc múlva kissé dideregve ő is.
- Ig... Igen na.. nagyon. - vacogok és már egy rendes mondatot sem tudok elmondani.
- Tudod van egy módszer hogyan tudnánk melegen tartani magunkat. - mondja Jungkook és látom a száján hogy már lilulni kezdett.
- Mi... milyen mód....módszer? - koccannak össze a fogaim folyamatosan és már a remegéstól sem tudok beszélni.
- Amit a pingvinek csinálnak amikor nagyon hideg van. Ők.. - mondja el az ötletét én nekem pedig egyből be ugrik mire is gondol pontosan.
- Összebújnak. - fejezem be a mondatát. Tudom jól mit tesznek ha fáznak. De ezt nekünk is meg kell tennünk. Így is nagyon zavarban vagyok már a közelében.
- Igen. Ez az egyetlen megoldás most vagy mind a ketten meg fogunk fagyni. - Mondja amit én egyáltalán nem akartam hallani. Ez az egy megoldás van? Hogy fogom én ezt kibirni? Nagyon zavarba leszek.
- Akkor gyere ide. - Mondom végül és kitárom a karom, de ő nem mozdul.
- Ha ruhában bújunk össze az semmit nem ér. Tudod amint a bőrünk összeér elkezd felforrósodni, és így fogunk melegen maradni. Ruhában ez semmit nem ér. - Kezd el vetkőzni előttem én pedig teljesen megdermedek a látványtól.
- Jungkook én ezt nem csinálom. - kezdem el rázni a fejem nemlegesen. Méghogy meztelenül bújjunk össze. Ez megőrült.
- Jimin ha nem tesszük meg akkor meghalunk. - veszi le a polóját én pedig csak ámulok a testét figyelve. Nagyot nyelve veszem tudomásul hogy ez egy isten teste. Hogy lehet valaki ilyen szexi? Úristen miket beszélek? A hideg teljesen elvette az eszem. És ezek után én is vetkőzzem le? Na azt már nem. Még a végén kigúnyolna hogy milyen kis nyámnyila a testem.
Jungkook már a nadrágját húzza le amikor is kipattannak a szemeim, mivel elem tárul izmos combja és vádlija is. Ő otthon sportolt valamit vagy edzett? Soha nem láttam még ilyen gyönyörű és ellenállhatatlan testet mint az övé. Igaz még nem sok meztelen testet láttam, de azért a videókban sem volt senkinek ilyen teste. Büszke lehet rá. A csajok meg mind szerencsések lesznek, ha Jungkook kikezd velük.
- Na gyerünk Jimin vetkőzz le és gyere ide. Vagy segítsek? - mondja és a végén el is mosolyodik, bár ez inkább ilyen perverz mosolynak tűnik mintsem egy rendes mosolynak.
- Nem kell. - mondom és le hajtom a fejem de elkezdek vetkőzni. A túlélésért miket meg nem tesz az ember. A póló után már érzem hogy melegem van, de a nadrágom levétele után már olyan zavarban vagyok hogy az arcom nem a lila színben pompázik hanem már inkább a piros dominál rajta.
Jungkook eközben a boxerét is levette, amitől egy pillanatra a szívem is megállt. Az a méret természetellenes. Hogy fér el a nadrágjában? Uramisten.
- Én nem vegkozom le teljesen szóval így leszek. - mutatom végig magam, és egy boxerben közelebb megyek hozzá.
- Gyere. - nyújtja ki a kezét én meg belerakom a mancsom, majd a lábai közé helyezkedem. Karjaival szorosan átölel és a mellkasunk szorosan egymásnak feszül. A fejem a nyakhajlatába teszem és a vállára is lerakom a fejem.
- Nah jobb egy kicsit? - kérdezi és a hátam kezdi el simogatni a nagy kezeivel. Jungkook mindig is ilyen nagy volt? Minden hol?
- Igen egy kicsivel jobb. - motyogom meg mindig zavartan.
- Tudod örülök hogy eljöttem veled. Ha eltűntél volna, valószínűleg halálra aggódtam volna magam. - mondja én pedig teljesen meglepődöm kijelentését.
- Aggódtál volna? Miért? Értem? - kérdezem meg kíváncsian. Pont ő? Pont értem? Ez..... Nagyon kedves tőle és jól esik.
- Igen érted, mivel hát én... én kedvellek téged. - vallja be én meg elfelejtek levegőt is venni. A szívem is hevesen kezd dobogni és csak remélni tudom hogy nem veszi észre.
- Mii?! Komolyan? - hökkenek meg egy pillanatnyi csend után. Azért ez elég váratlan volt. Soha nem gondoltam volna hogy pont Jungkook kedvel engem.
- Igen komolyan és már nagyon régóta.
- De mi van azzal akibe szerelmes vagy már az első látástól?- kérdezem meg.
- Hát amikor megláttalak rögtön beléd szerettem...
- Belém... Én vagyok az.? - távolodom el tőle hogy a szemeibe tudjak nézni. Látva a két szembogarat szinte végtelen mélységbe ütközőm olyannyira fogságba tud ejteni, hogy képtelenség szabadulni a gyönyörű tekintetétől.
- Igen te vagy az. Még Seoulban láttalak meg, akkor amikor jelentkeztél a programra. Innen tudtam hogy nekem is itt a helyem... Veled. - meséli én meg alig hiszek a fülemnek. - És most hogy összebújva ölelkezünk már megérte az egész, mert boldog vagyok.
- Az már rég volt. - suttogom magam elé. Már hónapok óta szerelmes belém, de én ebből semmit nem vettem észre, csk is azt hogy egy tuskó. Hogy lehet ilyen balfék? - Sajnálom hogy nem vettem észre. - motyogom és a fejem is lehajtom, de ő pedig rögtön az állam alá nyúl.
- Ne sajnáld, az már elmúlt. Inkább éljünk a jelenben. Tudod hogy mitől lennék még boldogabb? - kérdezi én pedig felvonom a szemöldököm kíváncsian.
- Mitől? - nézek rá nagy szemekkel.
- Hogyha megcsókolhatnálak. - néz le rá az ajkaimra én pedig automatikusan szántok végig a nyelvemmel rajta.
- Engem? - kérdezek vissza bizonytalanul.
- Ki mást te kis butus.?- kuncogja el magát mire zavartan lehajtom a fejem. - Igen téged. Szabad?
- Hát... Igen. - suttogom és magamat is meglepem a válaszommal. Jungkook valaszomra rögtön két keze közé veszi arcom és szép lassan ajkaimra hajol. Olyan lágyan és gyengéden kezdi el mozgatni ajkait, hogy szinte elolvadok kezei között. Soha nem volt részem még ilyen gyönyörű és szenvedélyes pillanatban. Szinte egyből engem is átjár a melegség. Gyönyörű pillanat. Lágyan simogatja arcom közben hüvejk ujjával ami még szebbé teszi az egészet. Óvatosan becézi vasutak húsos ajkaim, majd nyelvével is végig szánt rajtuk ami, azt jelenít bejutást szeretne kérni, én pedig még is adom neki. Amint nyelve találkozik az enyémmel gombóc keletkezik az alhasamban és szinte ezer pillangó kel életre bennem. Orromon próbálok levegőhöz jutni több - kevesebb sikerrel, de semmi pénzért nem szakitanám meg ezt a pillanatot.
Kezei lesiklanak oldalamra és hatamhoz ahol is lágyan simogatni kezd, mitől libabőr fut végig testemen.
Kisebb pusszikkal vál el tőlem és homlokát az enyémnek dönti, de a simogatás nem hagyja abba. Lihegve próbálunk lenyugodni ezután a fantasztikus csók után.
- Olyan gyönyörű vagy. - suttogja halkan nekem pedig egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon.
- Azthiszem én is kedvellek, csak most tudatosult bennem. - gondolkodom el. A folytonos szidás egy jel volt. Mindig csak rá gondoltam, hogy miért jobb nálam, de egyenlőek vagyunk. Szorosan magához ölel és csak ekkor veszem észre hogy már egyáltalán nem fázom. Újra megmentett.
- Jimin! Jungkook! - halljuk meg a neveinket kintről. Ez Jin. Meg jött a segitség.
- Megjöttem értünk. Öltözz fel. - mondom és én is a polómért nyúlok.
- Várj Jimin. Ha haza értünk akkor eljönnél velem randizni? - kérdezi meg hirtelen. Mire felé is fordulok.
Elmosolyodom kérdésen és bólogatni is kezdek.
- Igen szívesen. - mosolygok rá teljesen őszintén és meg is ölelem. Aztán ekkor a jegjárónk hátsó ajtaja ki is nyílik így szembekerülünk Jinnel.
- Végre megvagytok. - fúj ki egy hatalmas levegőt megkönnyebbülés gyanánt.
- Jin végre. Köszönöm istenem. - válunk el és Jin felé fordulok mosolyogva.
- Menjünk vissza a központba. De előtte öltözzetek fel. - húzza fel a szemöldökét Jin, de utánna el is mosolyodik majd becsukja az ajtót.
Mindketten öltözködni kezdünk és amint végeztünk is együtt lépünk ki a járgányból. Jungkook kezemért nyúl hogy összekulcsolja ujjainkat. Azthiszem szerencsés vagyok, hogy Jungkook mellettem volt ma. Neki köszönhetően az életem. Kétszer is megmentett engem.
Lassan kezdünk el sétálni Jin jégjárójához hogy végre visszamejünk a biztonságot nyújtó épületbe. A kocsi előtt még utoljára a barnahajú fiú felé fordulok.
- Gondoltad volna, hogy egy kis pingvin fog minket összehozni?
Vége
Köszönöm szépen hogy elolvastad. Remélem hogy tetszett.
Puszi.
Hoztam nektek egy oneshotot. Remélem tetszeni fog, mivel most írtam ilyet először.
A hibákért bocsánat.!
A kommenteket szívesen fogadom róla és ha tetszett a végén nyomj egy csillagot.
Jó olvasást!
Jimin szemszöge
Lassan egy hónapja lakom az Antarktiszon, mivel egy kutató csoporttal eljöttünk tanulmányozni az itt élő pingvineket. Az itt őshonos császárpingvin életét és szokásait vizsgáljuk. Egy 10 fős csoporttal jöttem akik mind nagyon sokat tudnak már ezekről az állatokról.
Van egy bázisunk ami egy roppant erős építmény. Itt élünk együtt összezárva, de szerencsémre mindenkinek jutott egy-egy saját szoba. Megvéd minket a hidegtől és biztosítja a biztonságunkat. Nagy építmény az egyszer biztos.
Mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom egyedül egy emberrel nem, és ő pedig nem más mint Jeon Jungkook. Egy arrogáns, nagyképű fickó aki mindig csak a maga igazát hajtja és az orrom alá dörgöli minden sikerét. Idegesítő személyiség. Mindenki felnéz rá és puncsol neki. Mindenki a kedvében akar járni. Mindenki jóban akar lenni vele. Egy tuskó.
Mint minden nap ez is ugyan úgy kezdődött, reggeli aztán kimentem a pingvinekhez hogy filmre vegyem őket. Épp abban a szakaszban vannak hogy a kis fiókákat tanítják meg egyedül túlélni. Ez nagyon szép és a legjobb része, persze azt is nagyon szeretem amikor kikelnek a tojásokból, de nekem ez a szakasz is rendkívül izgalmas és szép.
Kimentem hozzájuk a terepre ami kB 10 kmre van a központtól így jégjárokkal szoktunk közlekedni. Kint minden nagyon simán ment közben a csoport vezető is csatlakozott hozzám.
- Nos Jimin jól haladsz? - kérdezi meg Jin tőlem. Ő már 37 éves férfi és roppant kedves mindenkivel. Nagyon sokat segített nekem is és mindenki másnak is.
- Igen remekül, már ittvagyok kint egy ideje és gyűjtöttem sok felvételt megint. - mesélem el lelkesen Jinnek aki csak mosolyogva hallgat engem.
- Ennek örülök. Amúgy érted jöttem. - kuncogja el magát.
- Miért? Elfelejtettem valamit? - nézek rá aggódva és az emlékeim bugyraiban kezdek el kutatni , hogy mit felejthettem el megint.
- Igen a megbeszélést ami úgy 5 perc múlva kezdődne de késünk. - nevet fel de már készül is menni a jégjáróhoz.
- Uh basszus. Már mehetünk is. Hogy a fene egye meg hogy mindig elfelejtek ilyen fontos dolgokat. - rázom meg a fejem egy nagy sóhajtás közben.
- Nyugi semmi baj. Megvárnak minket, nélkülem úgy sem kezdik el. - mondja felém mosolyogva mire nekem is megjelenik egy gyengéd halvány mosoly.
- Ez mondjuk igaz. - bologatok és mind a ketten elindulunk a jégjáróval vissza a központba.
Körülbelül 20 perc múlva ott is voltunk a megbeszélésen így végre elkezdhette Jin. Amikor leültem egy szépre szinte éreztem hogy mindenki engem bámul. Majdnem lyukat égettek a bőrömbe a bámulásukkal. Biztosan gondolatban mindenki engem átkoz hogy megint miattam késik minden.
- Nos most hogy mindenki itt van szeretném elmondani hogy mindenki remek munkát végez itt. Ezért is gondoltam hogy megajándékozom a legjobbakat díjakkal, csak hogy nagyobb legyen a küzdés és a tenni akarás. Hogy adjak meg egy kis motivációt. Utánna meg mindenki mehet enni. - mondja el Jin nekem meg felcsillana a szemem, mivel végre lehet hogy én is nyerek valamit a buta különdíjjak mellé.
- Nos akkor elkezdem a sort. Mindenkit kérek hogy jöjjön ide mellém majd és vegye át a díjat. Elsőnek Taehyung kérlek gyere ki. - mondja ki az első nevét és mindenki tapsolni kezd neki. Mosolyogva megy ki a sötét hajú fiú és izgatottan áll áll Jin mellé. Látszik rajta hogy negyon boldog. Remélem hogy engem is ki fog hívni Jin. - Taehyung te kapod meg a legjobb fotók díját a pingvinekról. Gratulálok. - mondja el és kezet is fog az illetővel és újra mindenki tapsolni kezd. Mondjuk Tae tényleg csodálatos képeket csinál.
- Köszönöm szépen. - hajol meg Tae Jin előtt majd előttünk is fejét hajt majd vissza sétál a helyére így Jin folytatja is a sort.
- Yoongival folytatom a sort. Ő el nyerte a leggyorsabb gyűjtő díját. Gratulálok. - ő vele is ugyan úgy kezét fog és mosolyogva folytatja.
- Köszönöm. - mondja el mosolyogva Yoongi is. Na talán ez után én jövök. Csak kapok én is valamit, de ha még sem akkor megint hiába gürizetem ennyit.
- Jungkook kérlek gyere ki. - mondja ki azt a nevet amit már igazán elfelejthetne díjátadókor Jin.
A nagyfejű tuskó szépen kisétál mellé és mosolyogva néz körbe. Chh milyen nagyképű.
A tekintetünk találkozik egy pillanatra és látom hogy azt utáni nekem a szemeivel hogy " megint legyőztelek". Azt te csak szeretnéd.
- Nos Jungkook te vagy a legjobb emberem itt és nagyon hálás vagyok neked hogy eljöttél velünk. A szép teljesitményedért a gyors kiváló munkádért és gyönyörű fotóidért na meg persze a legtöbb értékes információért te kapod a legjobb díjat. - nyújtja át az oklevelet és még egy kis trófeát is kap. Ez nem túlzás már? - kérdezem meg magamban.
- Köszönöm szépen. Nem bántam meg egyáltalán hogy eljöttem a lehetőséget is köszönöm, imádom ezt csinálni és mindent elkövetek hogy sok eredményes munka jöjjön ki a kezem közül. - mondja el mosolyogva, mindenkinek adva a szépet nekem meg még a gyomrom is felfordul ettől az álszentségtől.
- A nagyfőnök ha haza mentünk meghívott téged vacsorázni, mivel nagyon tehetségesnek tart. Adott egy becenevet is neked. Akarod tudni? - kérdezi meg tőle Jin. Mii? Becenév is..? Ez már hihetetlen..
- Persze kíváncsi vagyok hogyan hív. - kuncogja el magát azon a bosszantóan édes hangján.
- Úgy hív hogy " a pingvin suttogó". Szerintem elég fantáziadús név. De igaz. Szóval gratulálok. - mondja neki Jin nekem meg a maradék kedvem is elillan. Vajon mit csinálok rosszul?
-Hát megtiszteltetés ez nekem köszönöm. - hajol meg tisztelettudóan ami engem csak még jobban bosszant. Miért ilyen jól nevelt? Miért ilyen tökéletes? Utálom...
- Nos a sor itt lezárul, de van egy különdíjam Jimin számára, kérlek gyere ki. - mondja el a mondatot én pedig felkapom a fejem a nevem hallatán. Már megint egy külön díj.? Remek...
Gyorsan kisétalok és meg próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de így legyőzötten elég megerőltető vidám arcot vágni.
- Jimin neked a kitartó szorgalmadért jár egy különdíj. Gratulálok. - mondja mosolyogva, majd át is adja nekem a díjat ami most csak fájdalmat okoz nekem, semmiképp nem örömöt.
Én is meghajolok egy köszönöm után és amilyen gyorsan csak tudok a helyemre megyek. Amint befejezték a tapsolást Jin elmondta hogy vár mindenkit az ebédre és jóétvágyat kívánt mindenkinek, majd ezután szétszéledt a csapat.
Ez a különdíj is megy a többi közé, ezért felesleges volt nyomtatni egy ilyen lapot. Talán most még az is jobb lett volna ha inkább nem kapok semmit. Nem fájna ennyire.
Nagy sóhajtás után felállok a székemről és nem a többiek után megyek az étkezőbe hanem inkább elindulok kifelé, hogy ezután egy kis friss levegőt engedjek a tűdőmbe. Most nagyon nagy szükségem van rá.
Nem értem, mit csinálok rosszul? Miért nem vagyok elég jó? Miért nem vagyok olyan mint Jungkook?...
Amint kiérek arcomat megcsapja a jéghideg levegő amitől a szemeim is könnyezni kezdenek, pedig itt ezen a helyen nem jó ha sír az ember vagy ha folyik az orra. Benne van a pakliban hogy odafagy. Szóval nem előnyös, ezért is egyből letöröltem kifolyó szemnedvem.
Igaz itt hideg van, de hogy itt lehetek az melegséggel tölti meg a szívem. Nem mindenkinek adatik meg hogy itt legyen és a csodálatos pingvinekben és a tájban gyönyörködjön. Ez igazán megtisztelő nekem.
- Hát te mit csinálsz itt kint a hidegben? - hallok meg egy hangot a hátam mögül. Egy olyan hangot amit legszivesebben nem hallanék soha. Jungkook hangját.
- Az neked nem mindegy? Menjen be ne hogy megfázzon őfelsége. - forgatom meg a szemeim, de szándékosan rá sem nézek az illetőre. Csak el menne a kedvem.
- Miért vagy ilyen durci most? - kuncog egyett és mellém áll, olyan közel hogy a vállaink érintik egymást.
- Nem is vagyok az. - fújom fel az arcom és a kezeim is összefonom magam előtt.
- Aha tényleg nem. - mondja és a hangjában tisztán kivehető az irónia.
- Miért vagy itt, inkább menj be és hagyj békén. - mondom neki flegmán, mivel hozzá most éppen semmi kedvem.
- Kijöttem levegőzni. - adja a választ én pedig újra csak szemet forgatok. Miért ver engem az isten? Miért jött ki pont ide pont most? Biztos büntet valamivel az ég engem.
- Akkor te maradj itt én pedig arrébb megyek. Nem akarok itt levegőzni veled. Na pá. - vetem oda neki és már állnék is távolabb de meg fogja a kezem, így engem megakadályozva a tervemben.
- Miért nem? - kérdezi meg felhúzott szemöldökkel.
- Azért mert nem akarom hogy egy ilyen "tehetséges" és "kedves szépfiú" mint te velem mutatkozzon, még a végén lerontom a tekintélyed. - mutatok macskafüleket hogy értse nem igy gondolom.
- Miért vagy velem ilyen? Soha nem árottam neked. - kérdezi és látom egy pillanatra átfut az arcán egyfajta szomorúság.
- Tényleg nem, de nem kedvellek és utálom az arrogáns, nagyképű, és mindenkinek a kedvében akarok járni formád. - mondom el őszintén, mert miért kéne vele jópofiznom? Semmiért. Jobb ha inkább nem is beszélgetünk, mert csak mérgesebb leszek .
- Nem is vagyok ilyen... Én csak... - mondaná, de én leállítom.
- Nem érdekel csak tűnj el és hagyj békén. - intézem felé a mondatokat és már mennék el, de újra megállít.
- Nem, mert én nem akarok rosszban lenni veled, szeretném ha jóban lennék és nem ezeket gondolnád rólam. Mert hát tudod nem..... - szájára fogok mivel miközben beszélt hallodtam egy érdekes hangot a közelben.
- Fogd be kicsit. - suttogom neki mivel közben hallagtozom hogy hátha újra meghallom azt a furcsa ám még is ismerős hangot. Óvatosan levettem a kezem szájáról és körbe - körbe kezdtem el nézelődni.
- Hallasz valamit? - kérdezi tőlem felhúzott szemöldökkel de én csak leintem és elindulok egy irányba ahonnan hallodtam azt az ismerős hangot. Egészen az épület oldalához kell sétálnom ahol is meg találom a hang forrását. Egy kis pingvint. Nagyon szokatlan hogy ilyen messze a csoportuktól és a víztől van. Főleg mert még csak kis fióka pingvin.
Nem vett észre még és csak síró hangot ad ki. Megszakad a szívem.
- Ez meg...? - ér mellém Jungkook aki ugyan úgy meglepődik mint én. Reakciójára a kis pingvin is felénk fordul, de nem félelmet látok rajt. Nem akar elmenekülni, inkább kíváncsiság látszik rajta, mivel felénk kezd el jönni.
- Hát téged mi szél hozott erre? - gugolok le elé és azonnal leveszem a kabátom mivel tudom hogy egy ilyen kicsi pingvin hamar megfagyna ilyen hidegben. Kész csoda hogy ideig kibirta.
- Mit csinálsz? Meg fogsz fagyni. - szólal meg Jungkook a hátam mögül de én nem törödöm vele. Csak az a fontos most hogy a kis pingvin biztonságban legyen.
- Gyere, gyere ide. - mondom a kis állatnak. Ez mondjuk úgy hangzott mintha egy kis kutyának mondtam volna. Amint odaér hozzám különös mód egyből a lábaim allá kuporodott. Biztosan nagyon fázik szegény így egyből a kabátomba is tekertem és felemeltem a kezembe a kis termetéhez elég nagy súlyú kis pingvint. Nem problémazott egyből bebugyolátam és kényelmesen elhelyezkedett a kezemben.
- Azta... Hát ilyet sem látni minden nap. Ez fantasztikus. Te aztán nagyon értesz a pingvinekhez. - mondja Jungkook és érzem hogy ő is eléggé meg van lepődve a kialakult helyzet miatt.
- Miért mit hittél? Azt hogy nem értek hozzájuk? - kérdezem meg tőle kissé ingerülten. Chh hogy az a pofátlan fajankója.
- Mii? Dehogy én nem...- emeli maga el a kezeit védekezés képpen.
- Mindegy hagyjuk. - szakitom félbe. - Amúgy is, miért vagy még mindig itt? Menj be. Senki nem szeretné hogy lemaradj az ebédről. Biztosan sokan keresnek. - mondom neki flegma és közben szorosabban bebugyolálom a kis állatkát.
- Most nem vagyok éhes. - böki rá egyből mire szemforgatva elindulok az egyik jégjáróhoz.
- Héé.. Most meg hová mész? - siet utánnam a levakarhatatlan Jungkook.
- Ha nem vetted volna észre, egy kis pingvin van a kezemben, szóval elviszem a családjához. Oda, ahová tartozik. Még a végén elpusztul itt egyedül. - magyarázom a nehéz felfogású fiúnak, aki már egyre jobban kezd az agyamra menni. Nem is értem miért álltam vele szóba. Épp az imént nyert meg megint minden díjat, ezzel engem megint a mélybe taszítva. Utálom.
- Akkor én is veled megyek. - jelenti ki, bennem pedig még a levegő is megreked. Hogy mi..? Na azt már nem. Még tovább együtt vele, azt már nem bírnám. Biztosan elküldeném egy melegebb éghajlatra.
- Biztos nem. Menj csak a dolgodra és hagyj engem békén. Ezt elintézem én és kész. - fordulok felé és olyan komolyan mondom neki mint a szüleimnek annó, amikor is elmondtam azt hogy a férfiak érdekelnek.
- Nem hagyhatom hogy egyedül menj.
- Na és mégis miért nem? - húzom fel egyik szemöldököm és kíváncsian fordulok vele szembe.
- Hát ha valami bajod esne akkor majd én megmentelek. - hát nem éppen erre a válaszra számítottam, de ez is azt bizonyítja hogy a hős akar lenni mindig. De még is jólesik az hogy aggódik? Talán... De nem izgat.
-Tudod, nem gondoltam azt hogy velem akarnál jönni. Azt hittem hogy majd bemész és annyit mondasz hogy sok sikert. - nevetek fel nemtörödően.-Na mindegy akkor gyere, de ne zavarj és ne is beszélgessünk. - szabom ki a feltételeim, mivel semmi kedvem 8km-en keresztül őt hallgatni.
- Remek. Ígérem csendben leszek. - mondta és bepattant a jégjáróba. Úgyérzem ez az út elég hosszú lesz és fárasztó.
- Fantasztikus ez a nap már nem is lehet jobb. - sóhajtok egy nagyot és én is beszállok a járgány a, de újabb akadályba ütközőm. A kicsi pingvinnel a kezembe nem tudok vezetni.
- Megfognád kérlek?- Nézek rá a mellettem ülőre aki egy bolintás után el is veszi tőlem a kis csöpséget.
- Gyere ide te kis cukiság. - kezd el beszélni a pingvinhez, engem pedig roppant meglep a viselkedése. Ilyennek még soha nem láttam Jungkookot és így olyan.... olyan helyes. Mindig is ilyen férfias és ellenállhatatlan vonásai voltak?
Jézusom miket gondolok itt magamban? Lehet hogy a hideg miatt már az agyam is megfagyott.
- Indulhatunk? - kérdezem meg mire ő egy igennel válaszol én pedig el is indítom a járművet, majd szép lassan elhagyjuk a bázis területét.
***
- Nem lehet hogy szólni kellett volna hogy eljöttünk? - szólal meg Jungkook úgy 10 perccel később.
- Lehet de mindegy. Most már nem fordulok vissza. - mondom neki és csak előre figyelek.
- Amúgy miért jelentkeztél ide? Miért akartál ide jönne erre a hideg és fagyos helyre? - tesz fel nekem egy kérdést Jungkook én pedig nagy sóhajtás után válaszolok neki.
- Szeretem a pingvineket.
- Ennyi? Hm hát ez jó... Én azért vállaltam mert elakartam otthonról jönni. Tudod ha azt hiszed hogy tökéletes az életem akkor most le kell hogy lombozzalak, mert nem az. Elmenekültem, mivel belé akartak kényszeríteni egy olyan dologba a szüleim amit én egyáltalán nem akarok. - meséli én meg ráncolgatom a homlokom és figyelmesen hallgatom őt. Nem olyan tökéletes?
- Mibe? - kérdezem meg hirtelen. Miért nem tudom visszafogni a kíváncsiságom a fene egye meg?
- Házasságba. Egy olyan nővel akivel azelőtt soha nem is találkoztam. De csak azért hogy a családunk cége meg az ővüké egyesülhessen. Bajba lettem volna nagyon, mivel amikor ezt megtudtam akkor én elmentem otthonról egy nagyot sétálni, mert le kellett nyugodnom, de azon a napom beleszerettem valakibe. Első látásra belészerettem. - hosszú monológja után felém fordul, mire én is felé nézek és látom hogy szemeiben valamiféle csillogás lakozik.
- Nahát a nagy Jeon Jungkook szerelmes? - kuncogok fel, mert azért eléggé mókás a dolog.
- Igen és tulajdonképpen te.....
- Mi a franc? - hökkenek meg, mivel a jegjáró hirtelen megállt és lált az egész gép. - Mi történt most? - kezdek el aggódalmaskodni. - Miért álltunk meg? - kezdem el kapkodni a fejem és az előttem lévő gombokat kezdem el nyomkodni hátha valami csoda folytán még is elindul.
- Jimin.- Fog rá kezemre a mellettem ülő Jungkook és elveszi mancsom a gomboktól. - Nyugi. Nincs semmi baj. Valószínűleg lemerült az akkumlátor.- kezd el nyugtatgatni, de nem hatásos jelenleg.
- Hogy ne lenne már baj.? Most mit fogunk csinálni? A pingvin meg mindig itt van és nem a családjával. Mi is itt ragadtunk ketten ami kurvára szar, mert egy levegőt kell szívom veled. Na meg, meg fogunk fagyni. - hadarom el kiabálva hirtelen nem is gondolkodva mit is ejtek ki a számon, de amint tudatosul már le is hajtom a fejem, mert nem akartam ilyen csúnyán beszélni vele még akkor sem ha nem kedvelem. Odanyúlok, hogy átvegyem a kis pingvint és amint a kezembe veszem már ki is szállok a járgányból.
- Most meg hova mész? - kiállt utánna Jungkook. Én nem fordulok vissza felé, mivel most jelenleg nem lennék képes a szemeibe nézni. Én nem ilyen vagyok, de ő ki hozza belőlem az állatot. Soha nem voltam erőszakos soha senkivel de ő vele nem tudok jópofizni. Ő mindig is élveztem tőlem azt amit akartam. A dicsőséget. Mindig ő volt az első mindenben.
- Héé állj már meg. - fogja meg a karom és megállít majd magafelé fordít. - Kockázatos elvinned a pingvint, mivel nagyon messze vagyunk még. - magyarázza nekem. Igaza van, de nem hagyhatom meghalni ezt a kis tüneményt aki a karomban fekszik bebugyolálva.
- Tudom, de muszáj megmentenem. Ezt akarom és nem állithatsz meg. Ha akarsz maradj itt, de én haza fogom vinni, oda ahova tartozik ez a pingvin.- a szemeibe nézve mondom el neki, ha akar jöjjön vele, ha pedig nem akar akkor meg hagyjon már békén.
- De Jimin ez nagyon veszélyes. Ennyi sétálástól és hogy ilyen sokáig leszünk kint, fenn áll a veszélye hogy meghalunk. És akkor hiába volt minden nem? Mert hát akkor a kis pingvin sem jut haza... - folytatná tovább de én belé folyton a szót.
- Kockáztatók. Jössz vagy maradsz? - teszem fel a kérdést neki, most már rajta áll hogyan dönt.
- Mindig ilyen makacs vagy? - mosolyog és közben tekeri is a fejét, mire én csak bólogatok. - Rendben menjünk akkor, de vedd fel a kabátom kérlek. Ha már te odaadtad a pingvinnek akkor kérlek vedd fel az enyém. - kezdi el lévén i a meleg kabátját és rámteriti.
- Akkor fogd meg egy kicsit és mehetünk. - adom neki oda a kis állatkát és magamra húzom a Jungkook illatú kabátot, majd vissza is veszem tőle és már el is indulunk előre amerre kell.
Azért elég kedves tőle hogy velem tart egy ilyen kockázatos útra. Kicsit azért változott a véleményem róla. Talán nem is annyira tuskó. Tud ő jó is lenni. Na meg legalább nem kell egyedül sátálgatnom, ez is azért elég jó. Bevallom kicsit félnék egyedül, mivel ha bármi történne is velem nem segítene senki rajtam és meg is halhatnék.
***
Körülbelül 10 perce sétálunk a jeges vidéken ahol még a madár sem jár, de tényleg. Nem beszélgetünk, mivel minden energiára szükség van most. A lábaim már teljesen szét fagytak és a kezem is alig érzem, hiába van rajtam kesztyű na meg két nadrág és bundás bakancs per pillanat megfagyok. Valahogy Jungkook is így van vele főleg úgy hogy ő még a kabátját is odaadta nekem, ami tényleg kedves volt tőle de így meg ő fagy meg.
- Hol vannak? Már rég látnunk kéne őket.!- kezdek el aggódni és összevissza forgatom a fejem, hátha csak én vagyok vak.
- Én sem látom őket. - szólal meg hosszú idő után Jungkook is. Vajon merre lehetnek? Miért nincsenek itt? Ezen a helyen szoktak lenni.
- Most mit csináljunk? - fordulok a magas barna felé és kérdőn nézek rá. Remélem van ötlete mert ha nem cselekszünk gyorsan akkor mindenképpen itt kell hagynunk ezt a kis teremtmény és akkor meghal. Nekünk is gyorsan vissza kell érnünk mert a halál fenyeget minket.
- Hát lehet vissza kellene fordulnunk.
- Nem! Nem adhatjuk fel ha már eddig eljöttünk. Biztosan itt lesznek valahol. - fordulok el tőle és a távolba bámulok ahol is már látni az óceánt. Nincs messze már és itt lenni elég veszélyes főleg hogy nagy az olvadás manapság.
- Rendben menjünk egy kicsit még, de ha elég közel leszünk a partszakaszhoz akkor visszafordulunk. - emeli fel az mutató ujját, mire én csak egy határozottan bologatok, majd el is indulunk.
7 hosszú perc séta után már elég közel kerülünk a parthoz ahol is végre észre vesszük a pingvin rajt. Nagy kő esik le ekkor a szívemről és még is könnyebülök.
- Rendben te maradj itt. Mindjárt jövök. - mondom Jungkooknak aki aggodalma tekintettel bólint egyett.
- Nagyon vigyázz magadra itt Jimin. - keményíti meg az állkapcsát, nekem pedig érthetetlen módon akkorát dobban a szívem hogy félek hogy meghallotta. Miért reagáltam így? Aggódna értem? Pont ő és pont értem?
Nagy sóhajtás után megfordulok és a raj felé veszem az irányt.
- Mindjárt haza mehetsz... - motyogom halkan a kis pingvinnek a karomba, aki csak rám néz, de nem reagál semmit. Lassan odasétálok a peremig, hogy végre hazajutassam a kis csöppséget így mikor végre odaérek le is rakom a kezemből.
- Menj haza kis pingvin. Most már végre itthon vagy. - mondom neki és a végszavamra rám néz, majd megfordul és beleveti magát a vízbe, majd úszni kezd a raj felé. Követem addig ameddig oda nem ér, és amikor felbukik a vízből látom hogy most már nem lesz semmi gond vele.
- Jimin vigyázz! - hallom meg Jungkook hangját, és ekkor veszem észre hogy a jég amin állok elkezdett mozogni és levált. Szétszakadt és így elkezdtem sodrodni a biztonságos területtől.
- Jungkook! - kiáltok vissza és aggódva nézek felé. Ő persze elkezdett futni felém és láttam hogy gondolkozik a lehetőségeimen.
- Nyugi megoldjuk. Ne félj. Próbálj meg visszaugrani addig míg nem leszel túl messze. - mondja én pedig átgondolom amit mond, de még így is nagyon veszélyes ez az expedíció. Beleshetek a vízbe ami a biztos halál.
- Nem megy. Félek. - motyogom magam elé, de még is meg hallja ezt Jungkook.
- Ne félj. Csak ugorj ide hozzám. Elkaplak. - nyújtja felém a kezét én pedig nem gondolkodva veszek egy kis lendületet, és megteszem amit kér. Csak kapjon el.
A kezeim felé nyújtva ugrok, úgy mintha elakarnám kapni. Nagyon félek, de megteszem ami tőlem telik.
Nagy szerencsémre eltudom kapni a kezét, ő pedig erősen és hirtelen húz magához, így a nagy lendülettel mind a ketten hanyatt végezzük a jégen, de hál isten nem a vízben. Hatalmas súly kerül le rólam és megkönnyebbülés járja át a testem, ennek pedig az az eredménye hogy elkezded sírni. Megmenekültem.
- Shhhh minden rendben már a karjaimban vagy. Nincs semmi baj. -kezdi el simogatni a fejem így lenyugtatva engem ami sikerül is neki.
- Köszönöm. Annyira köszönöm. Megmentettél. - bújok bele nyakába és próbálom abbahagyni a sírást.
- Utánnad ugrottam volna ha véletlen beleesel a vízbe. - mondja én pedig teljesen meglepődöm kijelentésén.
Zavarba is jövök tőle, így amilyen gyorsan csak tudok felkelek. Még soha nem volt velem ilyen, talán középiskolában.
Jungkook is feltápázkodik, majd szembefordul velem.
- Jól vagy már? - kérdezi meg tőlem és kezévek arcomra fog amitől érzem hogy a jéghidegben is melegem lesz.
- Igen már jól vagyok. Köszönöm még egyszer. - hajtom le a fejem és egy nagy adag levegőt is kiengedek a tűdőmből.
- Menjünk vissza a jegjáróhoz. Van benne egy régebbi adóvevő azzal tudunk segítséget. - mondja én pedig csak bólogatok. A kabátját leveszem és odaadom neki, majd magamra veszem a sajátom, így most már ő sem fázik annyira.
Ezután visszaindulunk arra amerről jöttünk, hogy minnél előbb biztonságos helyen legyünk és kérjünk segítséget. Soha többet nem megyek soha egyedül, főleg ilyen veszélyes küldetésre nem. Ha nincs Jungkook valószínűleg meghalok. Nagyon hálás vagyok neki. Az életem köszönhető neki.
***
-Végre visszaértünk, már...már kezdtem teljesen megfagyni. - didergem, és a fogaim is össze - össze koccanak.
- Te ülj le és van ott egy pokróc azzal takarózz be, én addig megpróbálok segítséget hívni. - mondja én pedig teszem amit mond és betakarózom, de nem nagyon segít az sem. Mivel lemerült teljesen a gép így fűteni sem tudunk.
Ha legalább fűteni tudnánk már az is jó lenne. Nagyon messze vagyunk a központtól így ha el is akarnánk indulni az út közben meg is halhatunk.
Micsoda nap ez? Minden velem történik meg? Kidolgozom a belem és nem kapok érte semmit. Utánna jön egy kis pingvin akit végül megmentettem hal isten, de közben meg is halhattam volna. Most meg megint a halál fenyeget. Csodálatos nap.
- Nem sikerül. A francba!- üt bele a műszerfalba. - Bassza meg!- karomkodja el magát ingerülten.
- Jungkook! - szólitom meg szelíden.- Gyere ide kérlek. - kérem mire rám néz és egy sóhajtás után ide jön hozzám.
- Nem sikerült. Sajnálom Jimin! - hajtja le a fejét szomorúan.
- Semmi baj te megtettél mindent. Csak annyit tehetünk hogy várunk. Biztosan a keresésünkre indulnak. - próbálom megnyugtatni. Nagyon remélem hogy értünk jönnek.- Tessék te is takarózz be. - adom neki a fele plédet, hogy azért ő is be tudjon takarózni.
- Jimin?
- Igen? - emelem fel a fejem és nézek Jungkook szemeibe.
- Miért utálsz ennyire? - kérdezi meg. Basszus most már egyáltalán nem utálom őt.
- Most már nem utállak. - vallombe őszintén a gondolataimat is meg erősítve.
- Akkor miért utáltál? - kiváncsiskodik továbbra is ami engem eléggé zavarba hoz, mivel már egyáltalán nincs vele semmi bajom.
- Hát...
- Csak légy őszinte kérlek. - néz rám könyörgően én pedig csak bolintok egyet.
- Azért mert egy önző tuskónak gondoltalak, aki csak a sikerre pályázik és nem törődik senki mással csak magával. - válaszolok neki teljesen őszintén. Ő kicsit meglepődik, de aztán hirtelen elmosolyodik ezzel pedig engem meglepve.
- De most már nem ezt gondolod csak ez számít. - Néz a szemembe amiben most per pillanat el tudnék veszni. Nem értem magam nem rég még utáltam, most pedig ki akar ugrani a szívem és ha kell ezerszer rábiznám az életem.
- Igen, szóval sajnálom. - szakítom meg a szemkontaktust és le hajtom a fejem.
- Fázol? - kérdezi meg úgy 5 perc múlva kissé dideregve ő is.
- Ig... Igen na.. nagyon. - vacogok és már egy rendes mondatot sem tudok elmondani.
- Tudod van egy módszer hogyan tudnánk melegen tartani magunkat. - mondja Jungkook és látom a száján hogy már lilulni kezdett.
- Mi... milyen mód....módszer? - koccannak össze a fogaim folyamatosan és már a remegéstól sem tudok beszélni.
- Amit a pingvinek csinálnak amikor nagyon hideg van. Ők.. - mondja el az ötletét én nekem pedig egyből be ugrik mire is gondol pontosan.
- Összebújnak. - fejezem be a mondatát. Tudom jól mit tesznek ha fáznak. De ezt nekünk is meg kell tennünk. Így is nagyon zavarban vagyok már a közelében.
- Igen. Ez az egyetlen megoldás most vagy mind a ketten meg fogunk fagyni. - Mondja amit én egyáltalán nem akartam hallani. Ez az egy megoldás van? Hogy fogom én ezt kibirni? Nagyon zavarba leszek.
- Akkor gyere ide. - Mondom végül és kitárom a karom, de ő nem mozdul.
- Ha ruhában bújunk össze az semmit nem ér. Tudod amint a bőrünk összeér elkezd felforrósodni, és így fogunk melegen maradni. Ruhában ez semmit nem ér. - Kezd el vetkőzni előttem én pedig teljesen megdermedek a látványtól.
- Jungkook én ezt nem csinálom. - kezdem el rázni a fejem nemlegesen. Méghogy meztelenül bújjunk össze. Ez megőrült.
- Jimin ha nem tesszük meg akkor meghalunk. - veszi le a polóját én pedig csak ámulok a testét figyelve. Nagyot nyelve veszem tudomásul hogy ez egy isten teste. Hogy lehet valaki ilyen szexi? Úristen miket beszélek? A hideg teljesen elvette az eszem. És ezek után én is vetkőzzem le? Na azt már nem. Még a végén kigúnyolna hogy milyen kis nyámnyila a testem.
Jungkook már a nadrágját húzza le amikor is kipattannak a szemeim, mivel elem tárul izmos combja és vádlija is. Ő otthon sportolt valamit vagy edzett? Soha nem láttam még ilyen gyönyörű és ellenállhatatlan testet mint az övé. Igaz még nem sok meztelen testet láttam, de azért a videókban sem volt senkinek ilyen teste. Büszke lehet rá. A csajok meg mind szerencsések lesznek, ha Jungkook kikezd velük.
- Na gyerünk Jimin vetkőzz le és gyere ide. Vagy segítsek? - mondja és a végén el is mosolyodik, bár ez inkább ilyen perverz mosolynak tűnik mintsem egy rendes mosolynak.
- Nem kell. - mondom és le hajtom a fejem de elkezdek vetkőzni. A túlélésért miket meg nem tesz az ember. A póló után már érzem hogy melegem van, de a nadrágom levétele után már olyan zavarban vagyok hogy az arcom nem a lila színben pompázik hanem már inkább a piros dominál rajta.
Jungkook eközben a boxerét is levette, amitől egy pillanatra a szívem is megállt. Az a méret természetellenes. Hogy fér el a nadrágjában? Uramisten.
- Én nem vegkozom le teljesen szóval így leszek. - mutatom végig magam, és egy boxerben közelebb megyek hozzá.
- Gyere. - nyújtja ki a kezét én meg belerakom a mancsom, majd a lábai közé helyezkedem. Karjaival szorosan átölel és a mellkasunk szorosan egymásnak feszül. A fejem a nyakhajlatába teszem és a vállára is lerakom a fejem.
- Nah jobb egy kicsit? - kérdezi és a hátam kezdi el simogatni a nagy kezeivel. Jungkook mindig is ilyen nagy volt? Minden hol?
- Igen egy kicsivel jobb. - motyogom meg mindig zavartan.
- Tudod örülök hogy eljöttem veled. Ha eltűntél volna, valószínűleg halálra aggódtam volna magam. - mondja én pedig teljesen meglepődöm kijelentését.
- Aggódtál volna? Miért? Értem? - kérdezem meg kíváncsian. Pont ő? Pont értem? Ez..... Nagyon kedves tőle és jól esik.
- Igen érted, mivel hát én... én kedvellek téged. - vallja be én meg elfelejtek levegőt is venni. A szívem is hevesen kezd dobogni és csak remélni tudom hogy nem veszi észre.
- Mii?! Komolyan? - hökkenek meg egy pillanatnyi csend után. Azért ez elég váratlan volt. Soha nem gondoltam volna hogy pont Jungkook kedvel engem.
- Igen komolyan és már nagyon régóta.
- De mi van azzal akibe szerelmes vagy már az első látástól?- kérdezem meg.
- Hát amikor megláttalak rögtön beléd szerettem...
- Belém... Én vagyok az.? - távolodom el tőle hogy a szemeibe tudjak nézni. Látva a két szembogarat szinte végtelen mélységbe ütközőm olyannyira fogságba tud ejteni, hogy képtelenség szabadulni a gyönyörű tekintetétől.
- Igen te vagy az. Még Seoulban láttalak meg, akkor amikor jelentkeztél a programra. Innen tudtam hogy nekem is itt a helyem... Veled. - meséli én meg alig hiszek a fülemnek. - És most hogy összebújva ölelkezünk már megérte az egész, mert boldog vagyok.
- Az már rég volt. - suttogom magam elé. Már hónapok óta szerelmes belém, de én ebből semmit nem vettem észre, csk is azt hogy egy tuskó. Hogy lehet ilyen balfék? - Sajnálom hogy nem vettem észre. - motyogom és a fejem is lehajtom, de ő pedig rögtön az állam alá nyúl.
- Ne sajnáld, az már elmúlt. Inkább éljünk a jelenben. Tudod hogy mitől lennék még boldogabb? - kérdezi én pedig felvonom a szemöldököm kíváncsian.
- Mitől? - nézek rá nagy szemekkel.
- Hogyha megcsókolhatnálak. - néz le rá az ajkaimra én pedig automatikusan szántok végig a nyelvemmel rajta.
- Engem? - kérdezek vissza bizonytalanul.
- Ki mást te kis butus.?- kuncogja el magát mire zavartan lehajtom a fejem. - Igen téged. Szabad?
- Hát... Igen. - suttogom és magamat is meglepem a válaszommal. Jungkook valaszomra rögtön két keze közé veszi arcom és szép lassan ajkaimra hajol. Olyan lágyan és gyengéden kezdi el mozgatni ajkait, hogy szinte elolvadok kezei között. Soha nem volt részem még ilyen gyönyörű és szenvedélyes pillanatban. Szinte egyből engem is átjár a melegség. Gyönyörű pillanat. Lágyan simogatja arcom közben hüvejk ujjával ami még szebbé teszi az egészet. Óvatosan becézi vasutak húsos ajkaim, majd nyelvével is végig szánt rajtuk ami, azt jelenít bejutást szeretne kérni, én pedig még is adom neki. Amint nyelve találkozik az enyémmel gombóc keletkezik az alhasamban és szinte ezer pillangó kel életre bennem. Orromon próbálok levegőhöz jutni több - kevesebb sikerrel, de semmi pénzért nem szakitanám meg ezt a pillanatot.
Kezei lesiklanak oldalamra és hatamhoz ahol is lágyan simogatni kezd, mitől libabőr fut végig testemen.
Kisebb pusszikkal vál el tőlem és homlokát az enyémnek dönti, de a simogatás nem hagyja abba. Lihegve próbálunk lenyugodni ezután a fantasztikus csók után.
- Olyan gyönyörű vagy. - suttogja halkan nekem pedig egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon.
- Azthiszem én is kedvellek, csak most tudatosult bennem. - gondolkodom el. A folytonos szidás egy jel volt. Mindig csak rá gondoltam, hogy miért jobb nálam, de egyenlőek vagyunk. Szorosan magához ölel és csak ekkor veszem észre hogy már egyáltalán nem fázom. Újra megmentett.
- Jimin! Jungkook! - halljuk meg a neveinket kintről. Ez Jin. Meg jött a segitség.
- Megjöttem értünk. Öltözz fel. - mondom és én is a polómért nyúlok.
- Várj Jimin. Ha haza értünk akkor eljönnél velem randizni? - kérdezi meg hirtelen. Mire felé is fordulok.
Elmosolyodom kérdésen és bólogatni is kezdek.
- Igen szívesen. - mosolygok rá teljesen őszintén és meg is ölelem. Aztán ekkor a jegjárónk hátsó ajtaja ki is nyílik így szembekerülünk Jinnel.
- Végre megvagytok. - fúj ki egy hatalmas levegőt megkönnyebbülés gyanánt.
- Jin végre. Köszönöm istenem. - válunk el és Jin felé fordulok mosolyogva.
- Menjünk vissza a központba. De előtte öltözzetek fel. - húzza fel a szemöldökét Jin, de utánna el is mosolyodik majd becsukja az ajtót.
Mindketten öltözködni kezdünk és amint végeztünk is együtt lépünk ki a járgányból. Jungkook kezemért nyúl hogy összekulcsolja ujjainkat. Azthiszem szerencsés vagyok, hogy Jungkook mellettem volt ma. Neki köszönhetően az életem. Kétszer is megmentett engem.
Lassan kezdünk el sétálni Jin jégjárójához hogy végre visszamejünk a biztonságot nyújtó épületbe. A kocsi előtt még utoljára a barnahajú fiú felé fordulok.
- Gondoltad volna, hogy egy kis pingvin fog minket összehozni?
Vége
Köszönöm szépen hogy elolvastad. Remélem hogy tetszett.
Puszi.
Коментарі