Prológus
Mosolyogtam,hogy elhiggyék,2 év után végre minden rendben van.De legbelül,bizony üvöltött a fájdalom.Elárulva éreztem magam.De hatalmas mosolyt erőltetve kissé rózsaszínes arcomra,bólogattam s gratulációmat nyilvánítottam.De legbelül,ismét előjöttek azok a gondolatok,mint két éve.Gondolataim egyre sötétebbek lettek.Sírás kerülgetett.Vissza gondolva arra,hogy mit is éltem át 2 éve.
Nagy levegőt véve,arcomra fagyott mosolyt nem próbáltam takarni.
-Nagyon örülök nektek!-húztam nagyobb mosolyra arcomat,hogy elhiggyék tényleg örülök,átölelve azt az embert aki kiállt mellettem a bajban,olyan volt,mintha millió kés szúrt volna meg.Hisz ő miatta lettek boldogak a napjaim,ő volt a fény az életemben,de jött egy nő,és mindent elvett ami az enyém volt egykor.
Könnyeim folyni kezdtek,nem tudtam ellenük semmit tenni.
-Ennyire örülsz?-nevetett Laura McGee,a nő aki miatt minden napjaim megtorlás.
-Óóó ,igen!-nevettem vele együtt,s könnyeimet törölgettem,de ezek bizony nem öröm könnyek voltak.
Коментарі