Prolgus
Prolgus
Hangos nevetés vette kezdetét,így éjszaka közepén.Else tudom mondani,hogy mennyire örültem,hogy végre csak mi ketten vagyunk.Hogy senki nem állhat közénk,mert minket egymásnak teremtettek.

Olyanok,vagyunk mint a többi,csak kicsit jobbak.És tökéletesebbek.

De te Tóth László...Inkább buliztál,ittál,s csajoztál,még én itthon sírva gondolkoztam azon,hogy mit tettem,hogy ezt érdemlem.

Részegen,egy csajjal a vállad alatt állítottál be reggel négykor.
Majd kidobtál,mint egy koszos rongyot.

Tóth László,érted dobbant a szívem...
De látom mind hiába.

De most,hogy sikeres író vagyok,papíra vettem az érzéseimet,a  pillanatokat amiket át éltem veled.

Most,hogy vissza gondolok ezekre,sírás kerülget...

Szeretelek,Laci..

Öröké együtt,mint Bonnie és Clyde volt a mottónk,emlékszel?

Mert én mindenre tökéletesen emlékszem...

Hiányzol...
© Napsugar_Official,
книга «Mikor még a csillagok is a miénk voltak ff.spacc».
Коментарі