Bőröndöm fogantyúját markolgatom, hogy visszafolytsam a sírásomat. Nem kevés pénzre volt szükségem ahoz, hogy ezt megvalósíthassam, de végül így, huszonnyolc éves koromra összejött.

- Vigyázz magadra kincsem, és minden héten jelentkezz! - szólal meg elsőnek anya, megtörve a néma csendet, és némán magához húz egy csontropogtató ölelésre. Kézségesen bújok bele karjaiba, beszívva tipikus anya illatát. Nehezen ugyan, de elengedett, és tovább adott a bátyjámnak, aki ugyanúgy, meghatódva figyelt.

- Vigyázz magadra kislány, és egy hapsival gyere lehetőleg haza! - emelte fel fenyegetően mutató ujját, mire csak szemet forgattam. Nem is vártam tőle mást, folyamatosan azzal nyaggat, hogy szingli vagyok. Kitárom a karjaimat, így némán jelzem neki kívánságom, és most ő az, aki bújik hozzám, mint egy koala maci.

- Nem vagyok kislány már. - dünnyögöm a nyakába. Halkan felkuncog, megrázva a fejét. Azt hitte csak úgy szó nélkül hagyom, hogy megint lekicsinyít!

- Gyere ide kismajom. - szólít meg apa is, én pedig mosolyogva vonszolom magamat hozzá, és ölelem át kissé rázkodó testét. Mindenkinek hiányozni fogok, hiszen mégsem csak egy hétre vagy hónapra megyek el. Itt minimum egy évről, ha nem többről van szó. Viszont kifejezetten megéri. Hiszen megismerhetek megannyi kultúrát, új ízeket, amik először szokatlannak, ám utána lélegzet elallítóan finomnak tűnnek. Legalábbis remélem.

- A Magyarországra repülő utasainkat megkérjük, hogy fáradjanak a kettes kapuhoz. - a gép monoton hangja visszahozott a valóságba.

-Vigyázz magadra Elizabeth, rendben? - mosolygok könnyes szemekkel húgomra, aki csak integet nekem vigyorral az arcán. - Hát akkor.... Sziasztok! - köszönök végül el egy intés kíséretében, és böröndömet magam után húzva indulok meg a kijelölt kapuhoz. Könnyeimet nem is törlöm le, hagyom, hogy áztassák az arcom, nem érdekel mások véleménye. Csak kiadom magamból azt a cseppnyi fájdalmat, ami az elutazásommal jár. Utána már minden jó lesz. Lassan menetelek végig a folyosón, több tucat emberrel, akik ugyanerre a gépre készülnek felszállni. A jegyemet már ellenőrízték, a menetlevelemmel együtt, úgyhogy mostantól nyugodtan indulhat el a nagy utazásom a világ körül. Fellépdelek a gépre, majd a kilencvenötös ülés megkeresésére indulok. Mikor megtalálom, elhelyezkedem az ülésen, természetesen miután bőröndömet feltettem a fejem felett elhelyezkedő polcra. Izgatottan, vadul dübörgő ketyegővel nézek ki az ablakon, amin keresztül pont a gél szárnyára látok. A Nap már egyáltalná nem süt, az éjszakai órákba léptünk már órák óta.

- Az utasainkat megkérjük, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, telefonjukat kapcsolják repülő üzemmódba! - utasít a női hang a hangszóróból. Engedelmesen cselekszem a megadottak alapján, és figyelem a kifutó pályát, ahogyan lassan távolodik a megszokott kilátás, és helyét a gyorsan változó környezet veszi fel. A gép pedig felemelkedik, így hivatalosan is megkezdve a világ túrámat, és az első állomásomat veszi célba, Magyarországot.

Övemet kikapcsolom, füllhallgatómat előveszem, és kedvenc zenéimet bekapcsolva döntöm hátra a fejemet, hogy pihenjek egy pöppet. Nem sok, csupán két és fél óra az utam, ha nem három.

Kómásan pislogok kifelé, és nézek telefonomra, ami már Budapest nevét írja ki tartózkodási helynek, egy órával előrébb mutat, így jelenleg fél kettőt üt az óra. Szemeimből minden álmosság elszáll, ahogyan megpillantom a kivilágított leszálló pályát. Becsatolom az övemet, majd szinte pattogva várom, hogy földet érjek végre.

Leszállás után egyből a szállásra indultam, hogy elfoglaljam a szobámat, most pedig itt fekszek a hotelszoba ágyában, a kilencvenötös szám alatt, amin még most is kuncogok, hogy pont ezt a szobát kaptam meg.

Nem terveztem Budapesten maradni. Helyette a Baranya-megyében elhelyezkedő Cseppkőbarlang jobban leköti a figyelmemet, a híres, Magyar- tengerrel együtt. Egy hetet fogok itt tölteni, lesz időm mindkét helyre elmenni.

- Szia anya! - köszöntöm vidáman szülőmet telefonon kerezstül. Megkönnyebült sóhaj szakad fel tüdejéből.

- Megérkeztél időben? Minden rendben volt? - kérdezi aggódó édesanyukám, amire csak felkuncogok.

- Igen, minden rendben volt, és megéreztem időben. Most viszont megyek aludni, majd valamikor hívlak. Jó éjt. - a szokásos elköszönési procedúrát levezetve nyomom ki a hívást, és a pizsamámmal indulok a fürdőbe, ahol a kis tusdfürdőktől kezdve mindent ellopok, és a táskám mélyére süllyesztem.

Üdv Magyarország, megérkeztem.