Jimin:

    A Mercedes utasterében halkan szólt a rádió. Danny mellettem a tájat kémlelte, elmerülve Dél – Karolina vidékében. Nem beszélgetett velem, pedig rettenetesen vágytam rá. Azt akartam, hogy megnyugtasson, minden rendben lesz és ugyanúgy fog szeretni, mint a legelején. Tény és való, én basztam el, de amikor visszafogadott, megígértem neki is, magamnak is: megváltozok. A GPS hangosan adott instrukciót, merre kell lefordulnom, amit megtettem. Izgatott voltam és lelkes. Talán, jobban is Dannynél, ami elszomorított. Egy éve még ez volt minden álma. Egy saját, közös otthon, most mégis gondolataiba merülve ücsörgött csendesen, szokatlanul komoran. Valahol megértettem. Nem tudott már úgy megbízni bennem, mint régen és emiatt kegyetlenül haragudtam magamra. Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért csináltam. Talán, azt hittem, kaphatok nála jobbat, viszont, hatalmasat tévedtem. Dannynél nem volt jobb és erre túl későn döbbentem rá.
- Nem vagy éhes? Esetleg, szomjas? – érdeklődtem tőle, finoman combjára simítva tenyeremet.
A nő lesöpörte kezem onnan és távolabb kúszva, jóformán beleépült a kocsiajtóba. Csüggedten brillíroztam be a kis élelmiszerbolt parkolójába.
- Bejössz velem? – mosolyogtam Dannyre bizakodón.
- Nem – morogta.
Mosolyom lehervadt, majd sóhajtozva kászálódtam ki és léptem be az üzletbe. Tipikusan az a bolt volt, ahová több mindent zsúfoltak be a kelleténél és ez nyomasztóan hatott rám. Szereztem egy kék műanyag kosarat, aztán az üditős hűtőhöz caflattam, megszemlélve a választékot. Egy üveg jeges tea és két energiaital mellett voksoltam. Arrébb mentem, valami rágcsálnivalót keresve. Zavart, hogy kevés mozgásterem volt, így inkább földre rakva a kosarat nézelődtem tovább.
- Szép autó. A tiéd? – szólalt meg egy vékony, magas hang, mire oda fordultam.
A kicsiny pult mögött ott ácsorgott egy alig tizenhatnak kinéző lány, hol a kocsimra, hol rám pillantgatva. Nem kerülte el figyelmemet, ahogyan kihívóan végigmért, szemrevételezve a seggemet, többek közt.
- Ja – bólintottam.
A kosárba tettem két csomag krékert és két csokit. Zsákmányommal a kasszához vonultam, a csajszi elé téve a kék tárgyat. Láttam, miként megszemléli a karkötőmet, aztán próbálkozva a csábítással a hajába túr szépen manikűrözött kacsóival. Régebben simán ráhajtottam volna, azt hazudva, nincs senkim, de annak már vége. Tanultam a hibáimból, tisztában voltam a következményekkel, valamint tudtam, hogy ez a tinilány mindössze a lóvéra hajt és csupán egy Cukros Bácsit akar, aki a keményen megfarkalja a drága kocsija hátsóülésén, aztán cserébe vetet magának pár csecse-becsét. 
- Mi járatban errefelé? – tudakolta megtámaszkodva a pulton.
- Ingatlant nézek – feleltem kelletlenül.
- Izgisen hangzik – mosolygott – És merre?
- Fizetnék – jegyeztem meg a holmikra bökve.
A csaj fintorgott, majd nagy nehezen elkezdte lecsipogtatni az árukat. Addig elővettem a pénztárcámat, készen arra, hogy mielőbb elhúzhassam a csíkot.
- Rendőr vagy? – pillantott a jelvényemre.
- Ja.
- De fasza! Akkor, – hajolt előrébb, kidüllesztve nem létező melleit – van gumibotod, stukkered, meg bilincsed? – harapta be alsó ajkát.
- Na figyelj Kislány! – sóhajtottam – Abban a kocsiban a barátnőm vár rám és ne akard, hogy utánam jöjjön, mert nagyon rosszul járnál, hidd el. Valószínűleg, kirángatna a kibaszott pultod mögül és azokat a szerveidet is kirugdosná belőled, amik még ki sem fejlődtek. Inkább, tanulj. A szopásból nem lehet olyan jól megélni, mint ahogyan azt te hiszed. Legyél jó kislány, nézd a meséket és színezz anyukádnak valami szépet, de rólam szakadj le – javasoltam.
- Mekkora seggfej vagy! – horkantott sértődötten – Csak barátkozni akartam.
- El tudom képzelni.
A lány fintorogva, hőzöngve folytatta a munkát és dobálta bele egy szatyorba azokat. Kifizettem a kért összeget, és köszönés nélkül távoztam. Megváltás volt belélegezni a kinti friss oxigént, a benti áporodott levegő után. Eszembe jutott, hogy tényleg be kéne küldenem a csajhoz Dannyt, hagy verje laposra, ám elvetettem az ötletet. Behuppanva a vezetőülésre kikerestem az egyik energiaitalt, átnyújtva kedvesemnek. Danny hosszú hetek óta először elmosolyodott és nekem ez többet ért mindennél. Reményt adott arra, hogy valóban rendben lesz közöttünk minden, még ha idő is kell hozzá.
- Szerintem, az itteni eladóval nem lesztek barátok – állapítottam meg elindítva a kocsit.
A GPS újabb koordinátákat adott meg, így jobbra fordultam, egy kevésbé karbantartott útra.
- Mert? – ráncolta homlokát a párom.
- A kislány alig lehetett tizenhat, de felakart szedni. Tetszett neki Merci – paskoltam meg a kormányt.
- Gondolom, azért tartott eddig a shopping, mert gyorsba leszopott. Egyébként is az ilyenekre buksz, nem? A pénzéhes, fiatal ribancokra, akikkel lehet villogni – gúnyolódott.
- Danny – sóhajtottam fáradtan.
- Miért, nem? Feltehetően vékony volt, attraktív külsővel. Pont, mint Katy, Nicky, Gwen, Lucy, Deborah és a többi ócska kurva, akikkel megcsaltál – vigyorgott gúnyosan.
- Szerelmem, sajnálom – nyeltem nagyot.
- Ja, tényleg – csettintett – Nincs semmi gáz, biztos többször nem fordul elő, ugye? – ironizált.
- Hibáztam Danny, tisztában vagyok vele és sajnos, nem tudom meg nem történté tenni, pedig, ha lehetne... Ígérem, minden más lesz most. Megváltoztam.
- Most már diszkréten tolod, mi? – gonoszkodott.
- Danny... Esküszöm. Más lesz, ígérem. Lesz egy gyerekünk és...
- Nem! – csattant fel – Évekig könyörögtem neked egy babáért, hogy legyen saját családunk, de te nem akartad. Éveken át néztem, ahogyan minden barátnőm férjhez megy és családot alapít, míg te szüntelenül azt hangoztattad, az csak egy kibaszott papír. Nagyon sokáig vártam. Ma már tudom, hogy veled nem élhetek át ilyesmit – fejezte be könnyfátyolos szemekkel.
- Danny...
- Kussolj Jimin! Csak fogd be a kurva, hazug pofádat és vezess – parancsolt rám.