Címzett: Aki használt és akit használtam
Nem is tudom hogy abban a félévben ki vált kinek a játékává. Talán nem is fontos mert elég beteg az egész. Talán én a tiédé. Mert úgy löktél el magától és úgy tartottál magad mellett ahogy épp neked tetszett.
Talán te az enyémé, mert a végére tudok úgy tekinteni mintha az én happy endem lenne. Persze eléggé elbaszott, de ez van.
A Disney féle nyálas történetek csak a gyerekek pozitív világképét szolgálják,hogy késöbb akkorát essen, hogy szétverje az egész koponyáját a betonon... idilli kép nem? Csak viccelek tudom, hogy kiábrándító.
De vegyünk példát a csirkéről néhány még boldogan elrohangál a feje nélkül... Szerettem volna hinni hogy hazudsz ezt magammal el is hitettem kár, hogy veled nem tudtam. Kár hogy minden igaz volt.
Aki csak a felszínt látja vak marad miközben azt hiszi hogy lát... Azt hittem mindent látok... Tévedtem. Nem is értem miért gondoltam hogy jobban ismerlek saját magadnál. Minden amit elrejtünk a külvilágtól az bennülnk van és nem véletlenül rejtegetjük... Elrejtjük és ezért nem látja senki ezért van, hogy a saját magunkról alkotott képünk különbözik attól amit a külvilág lát. Nincs mit szépíteni az egészen.... Csak megrágtuk és kiköptük egymást.... Azt mondtad szeretsz.... De valójában csak használni szerettél, arra hogy elhitessem veled hogy jobb vagy mint amit te látsz magadból. Bonyoltult mi?
És én? Hát én se vagyok jobb. Általad akartam elhitetni magammal, hogy jobb vagyok annál mint amit én látok magamból. Általad akartam elhitetni magammal, és azzal hogy mentelek az igazi lényedtől ami téged emészt...
Igazából mindketten hülyék voltunk.
Hát igen a csirke is elvan egy ideig a feje nélkül de előbb utóbb megdöglik... Valami ilyesmi történt velünk is... Hisz pont annyira morbid az egész mint a feje nélkül rohangáló csirke és olyan hamar is lett vége, mert már a vége előtt halott volt rég, talán azért mert nem sok létjogosultsága volt az egésznek.
Talán te az enyémé, mert a végére tudok úgy tekinteni mintha az én happy endem lenne. Persze eléggé elbaszott, de ez van.
A Disney féle nyálas történetek csak a gyerekek pozitív világképét szolgálják,hogy késöbb akkorát essen, hogy szétverje az egész koponyáját a betonon... idilli kép nem? Csak viccelek tudom, hogy kiábrándító.
De vegyünk példát a csirkéről néhány még boldogan elrohangál a feje nélkül... Szerettem volna hinni hogy hazudsz ezt magammal el is hitettem kár, hogy veled nem tudtam. Kár hogy minden igaz volt.
Aki csak a felszínt látja vak marad miközben azt hiszi hogy lát... Azt hittem mindent látok... Tévedtem. Nem is értem miért gondoltam hogy jobban ismerlek saját magadnál. Minden amit elrejtünk a külvilágtól az bennülnk van és nem véletlenül rejtegetjük... Elrejtjük és ezért nem látja senki ezért van, hogy a saját magunkról alkotott képünk különbözik attól amit a külvilág lát. Nincs mit szépíteni az egészen.... Csak megrágtuk és kiköptük egymást.... Azt mondtad szeretsz.... De valójában csak használni szerettél, arra hogy elhitessem veled hogy jobb vagy mint amit te látsz magadból. Bonyoltult mi?
És én? Hát én se vagyok jobb. Általad akartam elhitetni magammal, hogy jobb vagyok annál mint amit én látok magamból. Általad akartam elhitetni magammal, és azzal hogy mentelek az igazi lényedtől ami téged emészt...
Igazából mindketten hülyék voltunk.
Hát igen a csirke is elvan egy ideig a feje nélkül de előbb utóbb megdöglik... Valami ilyesmi történt velünk is... Hisz pont annyira morbid az egész mint a feje nélkül rohangáló csirke és olyan hamar is lett vége, mert már a vége előtt halott volt rég, talán azért mert nem sok létjogosultsága volt az egésznek.
Коментарі