Quill a Coruscant-i Jedi templom előtt várt a többi leendő Padawan-al.
  A 9 éves fiú szorongva, de egyben izgatottan várta a híreket. A többi gyerek körülötte mind fiatalabb volt, mint ő. Úgy érezte, hogy ő jobban le lesz maradva, mint a többi gyerek. Mikor ő 20 éves lesz, ugyanolyan szinten lesz, mint a többiek akik jóval fiatalabbak lesznek nála.
  Pár óra múlva megérkeztek az újdonsült mestereik, ők sem voltak kifejezetten idősek, talán a legídősebb volt 35 éves.
  Egy hosszú fekete hajú Jedi lovag lépett Quill elé.
-Szia! Én leszek a mestered. Jorus Hondar. Kitanítalak mindenre amit egy Jedinek tudnia kell! Ha akarod akár már most körbevezethetlek a templomban.
  Quill ránézett a kedves arcú huszonéves Jedi arcára, és rögtön megérezte, hogy nem kell semmi miatt aggódnia, jó helyen van.
-Szia! Én meg Quill vagyok- nyújtotta a kezét a fiú, amit a mestere meg is rázott- Quill T'rand. És igen körbevezethetsz a templomban!
-Nahát milyen komoly vagy! Akkor gyere!- legyintett eggyet a kezével Quill mestere, és elindult a bejárat felé.
  Az egész templomot mérhetetlen nyugodtság övezte, ami igazán tetszett Quillnek. A folyosók falai sárgás-barnás-aranyos színben pompáztak, míg a hosszú szőnyegek pirosak voltak.
  Jorus és Quill egymás mellett mentek, és közben nyugodtan beszélgettek.
-Mester?- kérdezte Quill.
-Mond, ifjú tanítványom.- mondta Jorus, miközben rápillantott a fiúra.
-Mikor lehetek én is olyan Jedi lovag, mint te?
-Ó, az még hosszú idő, tele lesz kalandokkal, érdekes dolgokkal, de persze a tanulást ne felejtsük ki. Nem egy jó része a Jedik útjának, de meglesz a gyümölcse.
  Quill ezután nem szólt semmit és tovább sétáltak, a folyosón, hol az óriási ablakokon keresztül beszűrődő napfény aranyossá tette a helyet.


7 év múlva...

  Quill teljes erejéből tanult, és edzett az elmúlt években. A mestere nagyon büszke volt rá, az évfolyamából a kiemelkedően jó teljesítő Padawanok közé tartozott.
  Persze nem volt egyedül az évek alatt. Lettek új barátai, mint például Joana, és Drexel.
  Ők hárman elválaszthatatlan barátok lettek, és Quill nagyon megbecsülte őket.
  Egy napon épp Coruscant egyik éttermében ettek. Ez az egyik ritka pillanat volt az életükben, mivel mestereik nem szerették, ha elkószálnak a városban.
  A három barát éppen egy beszélgetés közepén voltak, mikor odajött hozzájuk egy pincér, és átnyújtott nekik egy adathordozót, melyben egy üzenet volt megnyitva:

Üdvözlet Jedik!
Szeretném, ha találkoznánk az 1. szint 648. utca sarkánál, egy bárnál.

Várlak!
egy barát.

  Quill és barátai elkezdték megbeszélni, hogy mit tegyenek, mikor a pincér hozzáteszi:
-Az az úr küldi!- és rámutat egy rodiaira, akin egy barna zubbony, mely alatt egy sárga póló volt. Volt még rajta egy fekete nadrág, és egy öv, amely valószínűleg egy karabélyt tartott.
-Ez biztos valami bűnöző...- mondta Drexel gyanakodva- és még ízlésficama is van.- tette hozzá, majd vissza igazította az éjfekete haját.
-Én sem tudom, hogy találkozzunk-e vele- mondta Joana- talán meg kéne kérdeznünk a mestereinket.
-Szerintem nézzük meg! Amúgy is vágytam egy kis kalandra. Az elmúlt években nem volt sok...- mondta Quill, és egy kalandvágyó mosoly suhant át az arcán. Úgy nézett ki, hogy barátait nem győzte meg.- Na! Srácok! Csináljuk már!
-Jólvan! De ha baj lesz belőle, te viszed el a balhét.- mondta beleegyezően Drexel. Közben Joana csak bólogatott.
  Ezzel a lendülettel fel is álltak, és elhagyták a helyet. A rodiai férfi rég eltűnt mire ők megállapodtak, olyan volt mintha a föld nyelte volna el a férfit. A három barát elindult a találkozó pontra, és ezzel együtt valószínűleg egy új kaland is kezdetét vette.
  A három Jedi Padawan gyorslépésben közeledtek az utca sarok felé. Útközben nem álltak meg sehol, céltudatosan haladtak a helyre.
  Mikor odaértek meglátták a rodiait, az rájuk nézet, és egy hívó pillantást vetett a társaságura. A Padawanok megtorpantnak egy pillanatra, de hamarosan már kezdték megközelíteni az épületet.
  Ezen a szinten a járdák szorosan a házakhoz kapaszkodott, mivel a járda végén már csak egy több kilométeren át tartó szakadék volt. A járdák szélén erős korlátok voltak, melyek mindennek ellenálltak. Az utca másik oldalára, ahova a Padawanok mentek, egy energia híd vezetett át, amely kikapcsol mikor a járműveknek szabad átmenniük, és bekapcsol, ha a gyalogosoknak engedélyezett az átjárás.
  Quill, és barátai, épp elindultak az energia-hídon, mikor a rodiai a falhoz támaszkodásából felemelkedett, és kihúzta magát, majd várt.
-Üdvözletem Jedik!- mondta amint megérkezett a három barát.
-Üdvözöljük!- viszonozták a tanítványok.- Miért hívott minket ide? -Egyrészt, hogy elmondjak valamit, másrészt...- itt negakadt egy percre, de hamarosan folytatta is a beszédét a rodiai-...másrészt, áh, erre majd később térjünk rá!
-Akkor mondja el minnél hamarabb azt az elmondanivalót!- mondta Drexel.
-Na-na, ne legyünk ilyen hamariak! Először gyertek be üljünk le ott és beszéljük meg a dolgokat, nyugodt környezetben.- mondta a lény, miközben rámutatott a bárra amely mellet álltak.- Amúgy sem szeretem ezt a coruscanti zsongást.- tette hozzá halkan.
  Eközben Joana odahajolt Quillhez.
-Nem tudom, hogy bíznunk kéne ebben a rodiaiban...- súgta a lány.
-Nyugodj meg Joana!- súgta vissza Quill- semmi baj sem lesz.
-Remélem is- mondta a lány.
  A rodiai bevezette őket a bárba, és leült egy helyre.
-Gyertek! Üljetek le!- szólt a Padawanokhoz.
  Azzal leültek, és elkezdtek beszélgetni.