Úgy mondják Asgardban a nappalok túl fényesek a tragédiákhoz, de az éjjelek csillagai ragyognak csak igazán tisztán. Gyermekként mind hiszünk az efféle mesékben. Ám a valóság ennél sokkal drasztikusabb, és nem kímél senkit. Még a kiváltságosokat sem.

Három lovas sebes vágtában ügetett a szűkös utcák zsúfolásig telt negyedén át a közkedvelt keleti piactér irányába. Asgard annyi más sarkában járva felverték volna a lakosságot, de a Harnemi körlet élete csak éjfél után élénkült fel igazán. Ez a negyed esett legtávolabb a bifröst szivárványszínű játékától, a csillagok fényét visszaragyogó tengertől. Itt senki álmát nem zavarta meg, a sihedereket kergető őrség, ám az írisz ragyogásában átsuhanó számszeríjjak vesszői annál inkább.

Az aranyhajú lány felágaskodva lova nyergében gyors mozdulattal dőlt oldalra, erősen markolva hátasa szerszámába, hogy kikerülhesse a feléjük tartó nyilakat. Közel két tucat vessző szelte át a levegőt, mind célt tévesztve, de becsapódáskor robbanást gerjesztettek, így a menekülő fiatalok útját, a levegőbe repülő kartács lövedékek akadályozták. Fadarabok, arany, és fémmaradványok keresztezték útjukat.

A rókaképű Asrah előrevágtatott, többiek szorosan nyomában követték. Az ifjú, hátasára lapulva gyorsított, szemét lehunyva védte fejét a találatoktól. Orrába tódult a fémes vegyület szaga, az a jellegzetes illat, amit a palotai őrök fegyvere lövés után hagy maga után. Amint kiértek a veszély zónából, a fiatal suhanc visszaemelkedett nyergében. Hátra pillantva látta, hogy társai őt követik. Vidám lelkesedéssel kurjantott fel, hisz tudta, hogy a következő forduló után, csak a hordókereskedő boltjáig kell eljutniuk, hogy egér utat nyerjenek a Király einherjarjai elől. Már pontosan megtervezte maguknak az irányt, de a többiek másként gondolták.

- Ragdar, ezt rád bízom! - dobta magasba a lány a féltve őrzött csomagot. Az őt követő csuklyás társa kitárta kezét, és mielőtt a zsák zuhanni kezdet volna magához ragadta azt.

- Lena, mit művelsz? - fordult felé Asrah, de a lány elvágtatott mellette.

- Váljunk szét, túl sokan vannak!

- Mindjárt a pintérhez érünk - emlékeztette a fiú. Az aranyhajú a távoli látóhatár irányába fordult. Látta a csillagok fényén a pirkadatot, így végül nemet intett a fejével.

- Két nap múlva találkozunk - ígérte társainak, azzal gyors bal kanyarral a folyó irányába iramodott.

* * *

A lány nesztelenül osont fel a palota alagsorából, a konyhai folyosók félreeső csendjében a lakosztályok emeletére. Odafent két ancilla hangos ásítozása, és ébredező fecsegése zavarta meg szobája felé tartó lépteit, így magára dobta kapucniját, és megbújt egy a hálótermek folyósójára nyíló tölgyfa ajtó árnyékában. Ahogy a nők kezükben tálcákon egyensúlyozták a több kupa italt, mit sem vettek észre az előlük bujkáló kisasszonyból.

Mikor lefordulva elhalt halk fecsegésük, a lány elmormolt egy kis hálát a szerencséjének. Rejtekében állva, sietve kapkodta le finomított bőrből készült kesztyűit, ekkor előreomlottak szőke tincsei. Megforgatta szemeit. Elfeledte felöltött álcáját. Finom mozdulattal intette le magáról a hamis külsőt, zöldes fényjáték kíséretében nyerte vissza eredeti alakját, hollófekte fürtjeit, smaragdzöld szemeit, hófehér bőrét, alacsony, vékonyka alkatát, így ruhája némileg bőnek bizonyult. Nem hallott további neszezést, ezért kikukkantott az ódon ajtószárny mögül, hogy hangtalanul surranhasson fel egy újabb emeletet.

Visszalopakodott a széles kőlépcsőkhöz, óvatosan lesett az alsóbb szintek felé, egy lelket sem látva megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Sietősen lépett a feljáróhoz, de összerezzent a mély orgánum hallatán.

- Messze jártál? - atyja szavai semlegesen csengtek háta mögül.

Megborzongott, hisz pontosan tudta, mi következik. Lassan fordult felé, elsőre nem is látta őt, mert a férfi az árnyékban húzódott meg, de végül lassan a folyosót betöltő éjszakai fényre lépett. Amint megpillantotta szigorún csillanó zöldjeit vissza kellett nyelnie első replikáját. Ezúttal bizony komoly bajban volt. Kínos mosoly ült a kisasszony ajkaira, míg a királyé feszültségtől apró vonallá préselődött.

- Gardrofánál - vallotta meg. Hisz ez nem is állt oly' távol az igazságtól, lova mindvégig vele volt.

- Kicsit sem tisztelsz engem? - halkult el vészjóslón Loki hangja.

- Tisztellek, apám - meredt vissza, összezavarodva.

- Tisztáztuk, hogy a palotában maradsz, és nem léphetsz a falain túlra. - A fiatal hercegnő aprókat bólintott. - Ne helyeselj, semmibe vetted a szavaimat! - emelte meg némileg a hangját Loki.

- Nem zárhatsz be ide!

Most már a lány is határozottabb hangon ellenkezett, miközben makacsul összefonta karjait. Ám a király elhalkulva folytatta fenyegetését, mert mint mindig, most is hamar visszanyerte önuralmát.

- De bizony bezárhatlak. Akár a tömlöcbe is vethetlek, ha az kell.

- Már nem kell. Az egész palota egy börtön!

- De itt van a helyed.

- Nincs ennél unalmasabb hely a világon. Gyűlölöm!

- Ó, nagyon sajnálom, hogy nem elég szórakoztatóak a táncestek, a színdarabok, a ruhapróbák, zeneórák, virágos kertek, a lovagló pályák a küzdőtérrel, és a hétvégi piac. Óhajtasz egy kis felfordulást hercegnő? Szürkék a hétköznapok?

- Örök elégedetlennek állítasz be!

Atyja felsóhajtott.

- Az is vagy. Így nem esik nehezemre. Menj a lakrészedre - intett a lépcsők irányába.

- Elegem van ebből, mindig elküldesz, és arra se veszed a fáradtságot, hogy büntetést szabj ki rám.

- Szeretnéd, hogy a szobádba zárassalak? - vonta fel kérdőn szemöldökét atyja. Meera tehetetlen rázta a fejét, maga sem hitte el az egészet.

- Komolyan, még csak nem is törted a fejed mit kezdj velem, pedig tudtad, hogy kiszöktem!

- Tévedsz. Éjszakába nyúlóan szoktam az ágyamban forgolódva azon töprengeni, hogyan keserítsem meg a lányom életét.

- Ha Nörvről lenne szó, biztos gondolkodtál volna rajta!

- Az öcsédet ne keverd ebbe bele.

- Ne? Bocsánat, azt hittem, minden róla szól!

- Sokáig hisztizel még?

- Igen, mert gyűlölöm ezt! Nörv mindig fókuszban van, de én, nem érdekellek, még is azt akarod, hogy éjjel-nappal a palota falai között sínylődjek.

- Valóban? Azt hiszed, odakint boldogulnál? - intett a kapu felé Loki. - Mégis mit tennél a falon túl?

A hercegnőt meglepte a hirtelen kérdés, de nem sokáig kellett töprengenie, hisz minden éjjel a szabadságáról ábrándozott. Haragja szinte már a kérdéstől elpárolgott, lelkesen kezdte sorolni terveit.

- Utaznék, világot járnék! Miénk a kilenc birodalom, de egyet se láthattam Asgardon kívül. Meglátogatnám Nidavelliren a törpéket, akik a mágikus tárgyainkat kovácsolják, a dalszerző elfeket Álfheimen, vagy az embereket Midgardon.

Loki eltöprengve méregette hamarosan felnőtt korba lépő lányát, kinek csillogó zöldjeiben sajátjait látta.

- Csinálj, amit akarsz, de ezt a palotát el nem hagyod - bökött újra a padló felé a király.

A hercegnő smaragdjai viharos szikrákat szórtak. Egész testében megfeszült, legszívesebben ordított volna, de tudta, hogy atyjának mit sem számít ez már, csak hisztis kislánynak tartja. Sértetten, dúlva-fúlva csörtetett fel a lakosztályába vezető lépcsőkön.

* * *

Mire a király felért hálótermébe bosszankodása aggodalommá szelídült. Hangtalan osont át a szobán, hogy megálljon az erkély kijárata előtt, de kedvese, így is felrezzent érkezésére.

Loki csendben figyelte a hajnal lassú közeledtét. Bevett mozdulatokkal kezdte bontogatni arany alkarvédőit, hogy néhány órára szögre akaszthassa királyi öltözékét. Gondolatai, mély barázdákat véstek szemöldök vonalai közé.

- Egyetlenem? – suttogta felesége a hitvesi ágyból.

A férfi épp csak annyira fordította el arcát, hogy szerelme tisztán hallhassa halk szavait.

- Bocsáss meg, nem akartalak felverni. Minden a legnagyobb rendben, pihenj csak vissza.

Loki megvált ruháinak kiegészítőitől, vállmerevítőitől, palástjától, csizmáitól végül kantusát kezdte bontogatni mikor óvatlanul eleresztett egy sóhajt.

- Kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a „minden rendben", és a „mit is kéne tennem" sóhajaid között – duruzsolta játékos, édes mosollyal ajkain Sigyn. – Dolgozhatnál a különbségen.

- Meera.

- Valami nem stimmel, hozzá a bosszús sóhajod tartozik.

Férfi megfáradt tekintetét látva a nő érdeklődve támaszkodott fel párnájára. Loki tudta, hogy Sigyn magyarázatot vár, holott épp ezt akarta elkerülni, hogy ismét a kedvese vállalja magára lányukat érintő gondokat. Hisz ezt valójában kettejüknek kellene rendezni, de idejét sem tudta mikor voltak utoljára egy véleményen Meeraval.

- Rajtakaptam, hogy kiszökött az éjjel. Vitáztunk, de csak ismétlem magam. Őszintén elfogyott irányában minden türelmem.

- Talán nem kéne tovább titkolnunk előle a tényeket.

A király a fejét rázta.

- Nem. Túl fiatal. Felelőtlen, szertelen, makacs, meggondolatlan, hetyke...

- Épp, mint te Loki, fiatalon.

- Nem értené meg. Fel sem fogná a jelentőségét. Egyszerűen korai.

- Tudtuk, hogy így lesz, egyszer elérkezik a nap. Megbeszéltük, ha itt az idő nem tétovázunk majd, és most hezitálsz.

- Mert gyerek még.

- Közel sem az. Bíznod kell benne. Túl kevésnek hiszed őt, pedig nem az.

- Nörv alkalmasabb. Őt kellett volna választanunk.

- Ne mondd ezt – rázta fejét a nő hitetlenkedve – tudod, hogy tévedsz. Jól döntöttünk.

Loki lassú léptekkel, megfáradt mozdulattokkal foglalt helyet ágyuk szélén, térdeire könyökölve bámulta a padlók kacskaringós mintázatát. Sigyn közelebb húzódott férjéhez, vékonyka ujjaival, kellemesen meleg tenyerével megnyugtatón simított végig az erős háton, széles vállakon, izmos felkaron, amit gyengéden át is masszírozott.

A férfi hosszúkás, hideg kezével finoman szorította meg hitvese apró kezét, aki puha arcát óvatosan szerelme kézfejének érintette. Sigyn szeretetteljesen mosolyodott el, amint a férfi gyengéd mosolyával, átható zöldjeivel rápillantott. Lokinak csak rövid ideig kellett fürkésznie szerelme arcát, hogy tudja kedvese már egy lépéssel előtte jár.

- Kitaláltál valamit.

Sigyn nem szólt, csendes, sejtelmes mosollyal aprót bólintott.

- Remélem nekem is tetszeni fog.

- Hosszú távon - futtatta le ujjait férje karján, egészen a tenyeréig, majd tovább fonta ötletét. - Adj Meeranak egy esélyt, tedd próbára.

Néhány csendes pillanatig, míg Loki hitvese javaslatán merengett kezüket figyelte, közben ízlelgette, forgatta magában a szavait. Lassú, játékos mozdulatokkal babrálta Sigyn ujjait, míg végül összekulcsolta kezüket.

- Hallgatom.

- Elsőként, kérlek, üzenj Thornak.

- Már nem tetszik.

- Csak így működhet.

- Tudom, mire akarsz kilyukadni - fordult szerelme felé, ajkaival puha csókot lehelt a nő homlokára - Megfontolom - tett ígéretet.

Ám a király ekkor még nem tudta, hogy odalent a palota mélyén a kincstárban, Meera egy rémes terv megvalósításába kezdett.