Zsilard Mirien
2019-05-14 19:26:14
Az idő az hazugság, ugye?
Особисте
Nem tudom ki fogja elolvasni ezt, és azt sem tudom, hogy ki fog nevetni ezen. A nyomoromon. Honnan fog kezdődni a sajnálás és a lebaszás, amikből nem kérek és nem is kértem soha.
Nem tudom, hogy ki tudja még, vagy már rólam, de a mostani iskolám nem az első és nem is az utolsó. Nem az első intézményem és nem is az utolsó.
Már sok éve szégyenítenek és sokáig is fognak.
Ma mert segíteni akartam, sőt egyáltalán csak el akartam kerülni a lecseszést a tanároktól. Saját magamat akartam menteni. Lényegtelen.
Ma a semmiért csesztettek és szekáltak. Szappant raktak a cipőmbe. Most mindenki tuti nevet rajtam, a nyomoromon. Egész nap őket hallgatam, a több mint 30 fős osztályomat. Ebben a tökéletes időben tocsogó cipőben kellett mászkálnom. A cipőm habzott, mint egy kutya szája.
Fáj és félek, hogy még mélyebre kerülök mire vége lesz ennek az 5 évnek.
Lehet kijárom és lesz egy végzetségem, de lehet, hogy halott leszek az utolsó évnek a végére.