Manum hátáról folyt az izzadsága, mellé pedig remegett. Ágyán össze-gömbölyödve ült, fejét belefúrta térdei közé.

Már két éve, hogy minden éjszaka rémálma van és mindig ugyanazt álmodja. A férfi hangját hallja a fejébe, mely visszhangzik, ezzel őrületbe kergetve őt.

Tudta jól, hogy ma már ő nem fog aludni, így inkább kikászálódik a fürdőbe és a csaphoz állva, hideg vízzel locsolta meg arcát. Amikor belenézett a szekrényre szerelt tükörbe, egy csapzott hajú fiút látott, kinek szemei alatt fekete táskák éktelenkedett. Sápadt bőre még sápadtabb volt, ajkai kivoltak száradva, így egy-két helyen felszakadt és szivárgott belőle a vér. Párnáit megnyalta és a kéztörlő után kapva, törölte meg arcát a hűvös cseppek miatt.

Szobájába lépve ránézett az éjjeliszekrényén lévő órára és konstatálta magában, hogy hajnali négy van és ő ma már nem fog visszaaludni. Útja inkább a laptopjához vezetett, melyet felkapott és azzal együtt vágtatott a nappaliba. Már egy hete annak, hogy kirúgták a munkahelyéről és megunta az otthonában semmittevő lézengését, így valamilyen munka után kutatva, huppant le a kanapéjára.

Hatig elment ezzel idő, de olyan sok helyre és olyan sokféle munkára beadta önéletrajzát, hogy csak reménykedni tudott. Bekapcsolta TV-jén a zenecsatornát és azt hallgatva ment a konyhába, hogy valami ehetőt csináljon. Még mielőtt neki állt volna az étel készítésének, gyorsan felrakott egy kávét lefőni.

A serpenyő előtt állva, dúdolta az éppen aktuális számot és néha-néha a villájával megpiszkálta a sülő rántottát. Ezt ahogy látta, hogy kész egy tálra tette és rakott rá borsot és chili paprikát. Lerakva az asztalra kajáját, ment oda a már lefőtt kávéhoz és öntötte ki Simon’ s cat-as poharába. Tett hozzá tejet és cukrot is majd ezt is az asztalra helyezte étele mellé és nekiállt enni, közben pörgött előtte a messenger beszélgetés.

Néha írt és ebben a csoportban pont olyan emberek voltak mint ő. Amatőr írók. Persze voltak ebben a beszélgetésben olyan emberek akiknek már legalább az ötödik bestseller-t kéne kiadniuk.

Reggelijét befejezve rakta a mosogatóba tálját és poharát. Ezeket gyorsan elmosva helyezte a csepegtetőre és ment be a nappaliba. A heverőre ráugorva váltogatta a zajláda csatornáit, míg nem talált valami érdekes gyerekeknek készült műsort, amin még ő is néha felkacagott.

Addig nézte a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb gyerekmeséket, hogy nem is figyelt az időre és már bőven fél három volt. Oscar ma is későn fog hazaérni, de ez is csak négy-öt körül fog megtörténni és addig valamivel el akarta ütni az időt. Mivel régen reggelizett ezért gondolta rendel valami kaját, és amint ez kigondolta szinte ráugrott az otthoni telefonra. Miután megrendelte a kínai ebédjét nekiállt írni. A wifit kikapcsolta gépén, hogy semmilyen felugró ablak ne zavarja meg a figyelmét.

Mikor már 1 oldallal megvolt csöngettek. Kiskutyaként szaladt ki a futár elé és már nyomta markába az összeget, hogy végre egyen. Boldogan ült vissza notebookja elé, kajával a kezében állt neki újra az írásnak.

Már rég végzett az étkezéssel, amikor ajtó nyitásra lett figyelmes. A boltív alatt Oscar fáradt tekintetét látta. Tudta, hogy nehéz neki mellette. Nehéz volt Oscarnak több mint két éve gondoskodni a fiatalabbról, és az abból származó gondokkal. A depresszió ami az este után volt Manumnak, valamint a terhessége és az utána történő dolgok is.


“Oscar hirtelen és hangos ajtócsapódásra kelt. Álmosan nézett körbe szobájában és próbálta felfogni, hogy mi van. Ránézett zölden világító órájára ami, csak hajnali fél hármat mutatott. Furcsálta az egészet, de eszébe jutott Manum és ahogy bírt futott át az ő szobájához.

Amikor kivágta az ajtót, nem találta meg. Hirtelen indult meg a fürdő felé ahol öklendezésekhez hasonló hangok szűrődtek ki. Megijedt amikor egy izzadt, síró és remegő fiút látott a wc fölé hajolva hányni. Hirtelen nem tudta mit kéne csinálni, de kapcsolt és odaszaladt a fiúhoz és próbálta megnyugtatni, miközben simogatta a hátát.

Manumból amikor már nem jött ki semmi, hátát nekinyomta a hideg csempének. Ugyan úgy remegett és sírt, persze, barátja kedves és bátorító szavai valamennyire megnyugtatták, de nem teljesen.

– Manum, menj és feküdj vissza. Mindjárt megyek én is csak keresek egy lavórt, jó? – a fiú csak bólintott. Lassan felállt és nehezen indult el szobájába, ahogy kérte az idősebb. Amikor visszamászott az ágyába szemeit nem hunyta le mert, nem akarta megint azt álmodni. Oscar bement a szobába letette a vödröt a fiatalabb ágya mellé és, indult volna ki ha, Manum nem kap kezei után és rántja be fekhelyére

– Kérlek, ne hagyj egyedül. – nézett szomorúan szemeibe. Oscar nem bírta ki, hogy így, látja barátját ezért szorosan húzta magához egy ölelésre. Semelyikük nem tervezett aznap már visszaaludni de, egymás karjaiban mégis sikerült”

– Szia. – ült le Oscar az egyik fotelba

– Szia, kérsz inni valamit? – meg se várta, hogy válaszoljon már száguldott ki a konyhába

– Ha, kapok egy pohár vizet az megköszönném. – Manum odaállt a csaphoz és az egyik polcról levett egy poharat, és meg töltötte az átlátszó folyadékkal. Visszarobogott a nappaliba és mosolyogva adta oda az idősebbnek. Megköszönte ezután le is húzta a csapvizet. – És találtál már valamilyen munkát?

– Ó, jó, hogy szólsz. Ma reggel beküldtem pár helyre az önéletrajzomat, azóta meg sem néztem az e-mailjeimet. Megnézzük most? – szemeiben gyermeki csillogás volt kérdése közben, és ennek nem tudott nemet mondani Oscar

– Persze!

A fiatalabb oda húzta közelebb a gépet, hogy lássa az idősebb is. Amikor bekapcsolta a netet úgy, jöttek egymás után az üzenetek. Legtöbb visszautasítás volt de, hirtelen felkiáltott Oscar, ezt nem tudta hova tenni az ifjabb.

– Te jelentkeztél León Benoît személyi asszisztensének?! Meg vagy húzatva, oda soha nem kerülsz be! – arrébb lökve Manumot megnyitotta a levelet és hangosan olvasni kezdte – “Tisztelt Mr.Gaël. Köszönöm, hogy....bla, bla, bla....Örülnék ha, január 9.-én, hétfőn reggel 10 órakor megjelenne a cégházban, hogy meghallgathassam. Még így is, ön a legesélyesebb hogy, itt dolgozzon mint, személyi asszisztens. Tisztelettel León Benoît”.

Mind a ketten próbálták megemészteni az olvasottakat. Oscar nem hitte el hogy, legjobb barátja egy olyan divatcéghez került be mely, mindenhol híres. Manum pedig, nem hitte el hogy, olyan munkája lesz aminél végre tudja használni a sok év tanulást, amit a gimiben szeretet és szakmája lett

– Most péntek késő délután van, magyarul 2 napom, hogy rendbe szedjelek.

– Heeh?!

– Holnap elmegyünk fodrászhoz átfesteni a hajad, utána meg veszünk neked normális és stílusos ruhákat. A mostaniak olyanok mintha, kukáztad volna. Nagyok és borzalmasan rondák. – miközben ezt elmondta nyugodtan beletúrt Manum hajába és elgondolkozott, hogy melyik szín állna neki jól

– Mivan?! Mi a baj a hajammal és a ruháimmal? Én szeretem őket. – mondta bociszemekkel ezt Oscarnak, de ő nem tágított és akkor is elviszi őt holnap shoppingolni


– Gyere már, el fogunk késni! – nyávogott Oscar, közben Manumot kezénél fogva rángatta maga után. Már fél tíz, de már a városban bolyongtak, vagyis inkább, szaladtak a fodrászhoz. Hirtelen az idősebb megtorpant, de amint megáll, úgy ront be egy üzletbe és hangosan köszön. Az egyik elválasztó fal mögül egy mosolygós fiú kukkant ki és ő is illedelmesen köszön

– Oscar nagyon rég találkoztunk! Mi járatban vagy erre?

– Drága barátom hétfőn állásinterjúra megy, és idejét múlt a haja színe meg formája. Seb mond hogy helyre tudod hozni! – biggyeszti le ajkait, miközben végig szántja ujjait Manum hajában

A fodrász csak felnevetett miközben bólogat. Amikor abbahagyja, oda hívja magához a szőkét aki maga előtt lökdösi oda a fiút és vállát megfogva le taszítja a székbe és elkezdtek sugdolózni. Az elmúlt több mint másfél órában meg szabadultak sok soha nem festett fürtöktől, és átesett egy festésen is Manum.

– Na, hogy tetszik? – kérdezte boldogan Sebastian amikor szárítás után megfordította a széket. Amikor Manum belenézett a tükörbe teljesen más embert látott. Egykoron fekete fürtök most halvány vörösen pompáznak, a szemét eltakaró frufru most már csak annyira lóg bele szemébe, hogy látni engedje vak kéken csillogó íriszeit

Szájának sarka megremegett, fejét lehajtotta és kezeit arcára rakta. Nem akarta, hogy a két férfi lássa sírni. Oscar túl sokat látta már a könnyeit, mások előtt meg nem akarta gyengének mutatni magát. Vállai megremegtek, ajkát be harapta, hogy ne adjon ki hangot. Mind a hárman tudták, hogy sós cseppek áztatják arcát.

– Nem tetszik? – simított vállára a szőke. Manum mivel nem akarta, hogy hallják a rekedt, sírós hangját, így nem válaszolt. Valahogy meg akarta köszönni az idősebbnek, hogy ott volt vele egész végig, így lassan felemelte a fejét és ránézett Oscarra, elmosolyodva elmondott egy halk "köszönöm"-öt. A férfi megszeppenve nézte a fiatalabbat, két év alatt sose mosolygott ilyen őszintén Őt is elkapva a sírógörcs, gyorsan megölelte és egymás karjaiban kezdtek el zokogni. Úgy érezték magukat mintha testvérek lettek volna és akkor valami ilyesmi kapocs keletkezett közöttük. Nem voltak vérszerintiek, de így volt jól.

– Mennyi lesz? – kérdezte boldogan Oscar fél órával később. Már mind a ketten lenyugodtak, semelyik nem sírt. Manum megbékélt az új hajával, de azért próbálta a szemébe kotorni, hogy ne lássák kisírt szemeit

– Semennyi. – mondta mosollyal ajkain miközben megrázta fejét

– Tényleg? Hát akkor köszi és szia! – fogott kezet a sráccal aki egy hangos "sziasztok" után már ment is hátra
Amint kiléptek az üzlet ajtaján Oscar megragadta Manum kezét és elkezdett sprintelni maga mögött rángatva a -most már- vörös hajú fiút. A buszvezető kedves volt és megvárta őket, így a szinte üres járművön egy kettes ülésbe lihegve levágták magukat.

A végállomásig beszélgetek, sőt a plázában is amikor a boltok közötti folyosókon mászkáltak. Manum nem tudta, hogy hova mennek, így követte az idősebb. Az egyik ruhaboltba betérve a szőke a sorok között cikázott közben adogatta a fiatalabbnak amit, úgy vélt tökéletes lesz a fiúnak.

– Még hány ruhát választasz? – nyöszörgött Manum a ruhahalom alatt amit -még mindig ő- cipelt

– Szerintem ennyi elég lesz itt. Menj és próbáld fel őket! – utasította ellent nem tűrő hangon Oscar. El vezényelte egy próbafülkébe, ott belökte oda és elhúzta a nehéz függönyt

– Ez volt az utolsó szett, ugye?– bólintott elismerően a szőke, majd visszahúzta a textilt és megvárta míg kilép -már saját ruháiban- Manum a fülkéből. – Gyere, fizessünk.

– Oscar nekem ennyi és ilyen márkájú ruhákra nincs pénzem. Még saját lakásom sincsen, már több mint két éve a te nyakadon lógok. – nézett kétségbeesetten a férfira

– Majd én kifizettem.

– Ne rám költsd el a pénzed, inkább utazgass. – mondta remegő hangon

– Inkább rád költöm, hogy lássam a mosolyod mint, hülyeségekre. – húzta magához ölelésre a hüppögő fiút. Most jobban hasonlít egy öt évesre mint, egy huszonhárom évesre. – Na, gyere te kisfiú. – mondta boldogan miközben a kasszákhoz tolja

Még egy-két boltban vásároltak, utána ettek is valamit. Amikor sétáltak a buszok felé a szőke meglátott egy piercing és tetkó szalont ahova még bementek utoljára.

– Oscar tényleg jó ötlet volt? – mondta a vörös közben piszkálta a füleiben lévő fülbevalókat.

– Ne piszkáld mert csak fájni fog. – dorgálta meg Manumot a férfi
A járművön a hátsó négyes ülést elfoglalták, magukat körbe barikádozva a megvett ruhákkal teli papírzacskókkal. Késő délután volt, kevés ember mászkál ilyenkor. A diákok már rég hazaértek, velük együtt a legtöbb dolgozó ember is. Manum a fejét az ablaknak döntve várta megállójukat. Egyszer-egyszer jobban megrázkódó ülés miatt beveri fejét, ezért harapdálva ajkait. Rossz érzést keltett benne az, hogy néha-néha koccan a feje az ablakkal.


– Felpróbálnád még egyszer mielőtt leszedjük a cédulákat? – nyitott be a lakásba Oscar mögötte Manum fáradtan lépi át a küszöböt és csukja be az ajtót kulcsra. A férfi bólintott, felkapta a zacskókat csoszogott szobájába még rövid ruha próbára

Több óra ruha váltás után Oscar levágta a címkéket, valamint elindított mosást, hogy tiszta, új ruhájában tudjon most már mászkálni az utcán Manum. A vörös neki állt egy ebédnek ami inkább már vacsora lesz

Miközben várta, hogy a húspogácsák megsüljenek neki kezdett saját ételének, mely egy gyenge és kicsi salátában kimerült.

– Kész a kaja! – mondja annyira hangosan, hogy meghallja a szőkeség, miközben asztalra rak egy jól megtömött hamburgert, és macska-adagnyi salátát. Oscar besétálva leül az étele elé és megvárja, míg Manum is helyet foglal mindkettőjük elé egy-egy pohár vizet rakva

– Jó étvágyat.

– Jó étvágyat. – motyogja lesütött szemekkel Manum

– Még mindig finoman csinálod! – motyogja boldogan Oscar, miközben harap egyet szendvicséből. – Mi a baj? – nyeli le a szájában lévő falatot és aggódva néz a fiatalabbra

– Se...

– Ne mondd azt, hogy semmi, mert tuti van valami. – folytja bele a szót

– Haah... – sóhajtja gondterhelten – Nem akartam, hogy ma mindent te fizess. Több mint két éve élősködők rajtad. Zavar, hogy nem engeded, hogy én is fizessek valamit, így, úgy érzem, mintha kihasználnálak. – egyik mondata közben Oscar szemeiről az asztalon lévő sótartót kezdte el fixírozni

– Én úgy gondolok rád, mint az öcsémre. – kapta fel fejét Manum – Én csak babusgatni akartalak még egy kicsit. Tudom, hogy túl idős vagy már ahhoz és, hogy én nem vagyok a szüleid, de....én... – ajkai megremegtek és szeméből legurult az első nagy könnycsepp, ami követte a többi is

– Jobban vagy? – kérdezte óvatosan Manum Oscartól. Még mindig ugyanabban a pózban vannak és ugyan olyan erősen ölelik egymást. A férfi lassan elhajolt, fejét leszegte, és lassan bólintott. Tényleg jobban volt, hogy ezt kiadhatta magából. Mindig támogatja Manumot -persze továbbra is fogja-, de örült, hogy fordítva is igaz. – Gyere, nézzünk egy filmet, jó?

– Jó. – húzta lágy mosolyra ajkait

– Menjél és válasz valamit, és addig csinálok kukoricát. – a másik bólintott és elindult a nappaliba keresni valami érdekes filmet, bár tudja, hogy a felénél mind a ketten bealszanak

Manum végignézte, ahogy a szőke kimegy a helyiségből. Amikor Oscar kitette lábát a konyhából, a vörös megfordult és felkapva a két tányért, lefóliázva berakta a hűtőbe. Örült, hogy csak pár falatot kellett ennie abból a kicsike ételből. Egyik szekrény polcáról levéve egy popcornos zacskót berakta a mikróba.

– Tessék. – pár perccel később Oscar mellé huppan le egy nagy tál ropogtatni valóval, amit gyorsan belenyom a másik kezébe. Mindig utálta a túl sós, vagy zsíros dolgokat, így a pattogatott kukoricát ki nem állhatja. Az idősebb vállának dőlve helyezkedik el, és kapja fel maga mellől a távirányítót indítja el, a kiválasztott filmet.

A film közepe felé lehetett mikor Oscar az üres tálat lerakta az asztalra, próbálva nem felkelteni a mellette szuszogót. Tv-t kikapcsolta, az egyik karfán lévő takarót ráterítette Manumra