Tiszteletlen nátha!
Lehet, hogy ezt nem kellene leírnom, viszont úgy toloncolnálak ki az ajtón mindig, amikor jössz, mintha egy vízilónak mondanék nemet egy teázásra. Tudod, hogy nem szeretem a teát, másrészt nemhogy a teát, a csészét sajnálnám odaadni egy termetes példánynak. Szóval még szépen mondom, menj innen!
Te is látod, mekkora itt a rendetlenség; mindenhol taknyos zsebkendők hevernek csapatokban a földön, mint galambok a villanypóznákon, a szőnyeg a sarokban terpeszkedik, a szekrényajtók tárva-nyitva, gyógyszeres dobozok szerteszét, tartalmuk a szekrény mögött és a pokrócok halmazában. Bögrék nincsenek, mert mint már mondtam, nem szeretem a teát.
Szóval kérlek menj el, nem látunk szívesen – sem én, sem anyáék, sem a szoba. Még a tea sem.
Kedves nátha, neked nincsen jó oldalad. Sőt, még gyáva is vagy. Gyengülsz a rágós C-vitamin tablettáktól – amikből naponta egy helyett hármat eszek. A legrosszabb napokon még azt is megfogadom, hogy teát is képes lennék inni, ha elmúlna a folytonos fejfájás, az orrfolyás és a fáradság. A lázamat is megmérném, de sajnos nincsen mérőm, nem gondoltam, hogy pont táborban fogsz elkapni, hiszen olyan régen találkoztunk. Na, jó, az rég is egy bő hónapja volt ballagáskor.
Köszönöm nátha, mostmár a torkom is fáj. Mi ez? Valami merénylet ellenem? Miért szereted ennyire az immunrendszeremet? Nem kell közel állnod hozzám, nem bírom a képedet. Ezért kérlek menj el, még szépen mondom, mert az alma az ezredes, amit vacsora előtt ettem, a zsebkendők a lovaskatonák, a lázmérők és a gyógyszerek a gyalogosok, a zene pedig a puskájuk. Én pedig a király vagyok, aki kiadja a parancsot a támadásra, és a háború elkezdődik. Igaz, hogy vannak szövetségeseid, mint a hideg levegő vagy a hidegvíz, a felettesed pedig maga a tüdőgyulladás, de ez a csata nem tart majd tovább, mint egy hét. Tudom, a végén gyáva módon megfutamodsz, mint minden alkalommal az akasztófa előtt, de ez ellen nem tehetek semmit.
Viszlát nátha, most elbúcsúzok tőled, de két hónap múlva megint látjuk majd egymást, mert tudom, hogy ígyis-úgyis visszajössz, ha tavasz lesz, a nyár, ha ősz, ha tél.
Addig is terrorizál másokat, és hagyj békén!
Minden rosszat kíván: Anna.