Nyári hőség a létezést is jócskán megnehezíti, s aligha lehet menekülni előle - mindenhol megtalálja áldozatait a forró légtömeg szüntelen áramlásával, s mindenféle erőfeszítés szinte teljességgel felesleges. Taeyong - mivel egyedül tartózkodik otthonában - a klímával felszerelt lakás nappalijában szenved látványosan a sötétszürke szövetű kanapén, s szüntelen azon elmélkedik, hogy mihez kezdjen a mai nap folyaman. Nyilván nem szándékozik kimozdulni, amíg a Nap még javában az égboltozaton pihen - vagyis a látóterében leledzik -, ám azutánra akad programja.

Mondjuk ez nem meglepő; éjszakánként gyakorta találkozik egyetemi barátaival, hogy alkoholt társaságul hívva feledkezzenek az éjszakába, s fiatal éveik átmulatott pillanatait részegség mámorában múlassák. S úgy véli, hogy ez igenis rendben van így, mégha gyakorta túlzásokba is esnek - a középiskola nyújtotta szürkeségből való kiszakadás arra késztette Taeyong-ot nagyjából egy éve, hogy teljesen kiforduljon önmagából, s kipróbáljon mindent, amit csak lehet, az sem érdekli, ha korlátait jócskán átlépi állandóan. Tisztában van vele, hogy az ostobaságokat csak úgy halmozza egymásra, de nem kíván másképpen cselekedni, hiszen végre valahára szabadnak érzi magát.

Lakótársa - Mark - pedig ezt igyekszik tolerálni. Tudja, legjobb barátjának a középiskolás évei cseppet sem voltak könnyűek, hiszen önmagának, tanárainak, szüleinek kötelessége volt megfelelni, hiába bizonyult ez lehetetlenségnek. Az a bizonyos mérce sorra csak feljebb került, elérhetetlen magasságokba, Taeyong pedig sosem tudta megütni - szüntelen csalódás volt az egész.

S mivel semmiféle örömöt nem nyújtottak gimnazista évei, örömmel ballagott el, és családja remek módját kihasználva önálló élet felépítésébe kezdett; közös albérletet tartanak fent immáron ketten, hiszen tanulmányok mellett dolgozni is kezdtek, hogy saját lábakra állhassanak. Ez pedig Taeyong-ot szinte felpezsdíti, mert tudja, többé nem fogják megmondani neki, mi helyes, mi nem, s ezt a kelleténél jobban kihasználja; bármire képes, Mark pedig mellette van állandóan, hogy mégis visszafogja, ha olyan ostobaságot követne el, amiből a későbbiekben is gondja akadhat. Azonban mégis előfordul olyan, hogy esetleg nem ér rá a fiatalabb - szüleinél van, dolgozik, bármi ilyesmi -, s ilyen alkalmakkor nincs, ami vagy aki fékezhetné Taeyong tombolni vágyó önvalóját.

Ez az este is éppen ilyen, ugyanis lakótársa hazautazott rokonaihoz a hétvégére, Taeyong pedig ezt nem veszi igen figyelembe; ugyanúgy amellett dönt, hogy szórakozni fog az egész éjjelen át, s mivel nincsen jobb dolga, hamarosan készülődni is kezd a sorozatozással töltött órákat követően. Tudja, még kettő óra biztosan van sötétedésig, ám ezzel nem törődik olyan nagyon, csupán csak elhatározza, hogy majd komótos tempóban végzi teendőit. Mindennel igyekszik viszonylag precíz lenni, hogy külseje igencsak remekül fessen, végül pedig - mikor elkészül - visszahuppanva a kanapéra nézi meg az információkat, hogy hol is lesznek majd pontosan.

A csapat egy oszlopos tagjának az ismerőse üzemeltet egy bárt, s elmondása szerint megérné benézni oda, na meg ott aztán nem kellene tartani attól, hogy valakit zavarnának puszta jelenlétükkel is - igazság szerint roppant hangos a társaságuk, s ezt az alkohol ködösítése még jócskán tetézi is, magyarán nem egyszer kerültek összetűzésbe; viták teljesen estéik részesévé váltak, ám eddig akárhányszor történt, győztesként távoztak.

Mikor az óra mutatói a megfelelő helyre érkeznek, cipőibe bújtatja lábait, miként végső simítást végezvén vörös tincsei közé túr. Alapvetően sötétbarna hajkoronával rendelkezik, azonban amint kiszabadult otthonából, hajfestékért nyúlt, s lakótársával meg is oldották a színváltoztatást. Mark nem igen méltányolta az ötletet, hiszen könnyen el is lehet szúrni ezt a procedúrát, na meg nem annyira értette, miért lesz jó, ha tincsei más színben pompáznak majd, ám végül nem szólt egy rossz szót sem, hanem átszínezte a puha tincseket.
S a végeredmény lenyűgözően pompásra sikeredett; a hajszínt mintha Taeyong-nak találták volna ki, s így aztán bárkit képes levenni a lábáról - ezt pedig kellőképpen ki is használja. Ostoba lenne nem élni a lehetőséggel, hogy megannyi földi entitás szinte él-hal érte, s mivel tényleg tudatában van hívogató fizimiskájával, a legjobbat kihozva magából akármikor talál maga mellé - alkalmi - partnert.

A lakás ajtaját kulcsra zárja gondosan, majd pedig sorra szedi a lépcsőfokokat, hogy a földszinte érjen, onnan pedig a szabadba léphessen. Immáron sötétedik, átveszi az éjszaka az uralmat, miként a Nap alábukik a horizontvonalnál, s a csillagóceán egyre inkább megformálódik feje felett. Minden egyes alkalommal lenyűgözik őt az apró, fénylő pacák, hiszen olyan jelentéktelennek tűnnek, mégis valójában hatalmasak, ám oly' messze vannak, hogy befolyása Taeyong számára csupán csak az, hogy gyönyörködhet bennük. Majdan pedig, ahogyan arra gondol, hogy fényük hosszadalmas idő múltán ér el hozzá és mindez hazugság, ajkait keserű mosolyra húzza, ugyanis úgy véli, múltbéli énje is csak egy ostoba megtévesztés volt a világ követelményei miatt, de a jelent sem mindig tudja hova tenni.

Azonban úgy hiszi, ez így van rendjén; az embernek egy részét mindig el kell nyomnia, hogy a normalitás keretein belül maradhasson - szeretne ebben a tudatban élni.

Lábait a kopottas járdán váltogatja kimért tempóban, s ahogyan barátait meglátja, egy nagyon minimálisan rágyorsít. Mind a bár előtt állnak már, csakis rá várnak, s amint odaér, köszönést követően el is indulnak lefele, hiszen a hely egy pincetérben van kialakítva, mely egy bizonyos hangulatot biztosít, amit egyébként Taeyong imád - magának az egésznek olyan sugallata van, mely azt közvetíti, hogy ideje lerészegedni, ezt pedig egyikőjük sem rest teljesíteni. Mielőtt leülnének, rögvest a pulthoz mennek, ahol egy viszonylag magas alkoholszázalékú italt kérnek ki, melyet teljesen egyszerre húznak le, hogy aztán hangos nevetés közben ülhessenek egy félreeső asztalhoz, ahova még kirendelnek jópár fajta alkoholos italt, melyet sorra kezdenek elfogyasztani.

S ez így zajlik egészen sokáig, míg a bennük munkálkodó alkohol olyan mértékű nem lesz, hogy korlátaikat levetkőzve kezdhessenek különféle, merész ötletek gyártásába, ám mindeközben egy másik - pár lányból álló - társaság is betér a helyre, akiket rögvest stírölni kezdenek.

Viszont az idő továbbra is telik, mindenkiben elég sok a bennük feloldott alkohol, s Yuta vigyorogva áll elő az ötlettel, hogy jópár személynek közülük illene elengedni magát, utalásképpen pedig a pár lány felé biccent.
Taeyong pedig mintha értené az célzást, lehúzza az egyik pohár tartalmát, majd felkel, s a közeli asztalhoz támolyog, ahol csábos mosolyt virít az általa kiválasztott hölgyre, ki rögvest végigméri személyét, hogy aztán folytassa azt, amit a fiú elkezdett. Így hát végül le is ül mellé, ugyanis látja, nincs a másik ellenére, majd fájdalmasan sablonos csevegésbe kezdenek, azonban mindezt gyorsan megunják, így hamar össze is találkoznak puha ajkaik, hisz' többre sem vágynak pár önfeledt óránál, amit megadhatnak egymásnak. Csókjuk vad, követelőző, s majd' felfalják egymást mindenki szeme láttára - legalábbis egészen addig, amíg Taeyong nem invitálja lakására a lányt, hogy ott tölthessenek el egy mámoros éjjelt.