Hétfő. Utálom ezt a napot. Na, nem mintha ki lennék békülve a többi napokkal, de a hétfő a suli kezdete, így kifejezetten utálom. Mint mindig, ma is Leila megvárt az Iskola udvarán. Összefont karokkal neki dőlt az udvaron pihenő lócának. A haja kócosan az arcába lógott, és a szoknya sem állt rajta valami jól. Minden jel arra utalt, hogy ma reggel bal lábbal kelt. Szemforgatva sétáltam felé, majd beleborzoltam a hajába.

- Te hülye vagy? - szúrós pillantásokkal nézett végig rajtam.

- De hát már úgyis kócos volt - vontam vállat és kuncogtam.

- Menjünk - intett a szemével. - A töri tanár megint kiakad ha késünk az óráról.

A hosszú folyosókon egy árva lélek sem volt. Mindenki bevonult az órákra, csak mi sétálunk itt nyugodtan. Amikor a terem ajtaja elé értünk, halkan bekopogtam, amire a tanár felszólalt : Tessék!
A hangjából ítélve, nem volt jó hangulata, de ebben akkor bizonyosodtam meg a legjobban, amikor beléptem a terembe. A diákok tekintette ránk szegeződött.

- Merre jártatok? - mélyen sóhajtott fel Mrs.Nelly tanárnő. - Mindegy is, mert nem akarok újabb hazugságot hallani. Üljetek le, és nagyon remélem, hogy ez most utoljára fordult elő!

Leültem a hátsópadba, és figyelmesen a tanárra néztem. Szúrós pillantásokat vetett felénk, mintha most választani akarna, ki legyen a mai áldozat. Végül elmosolyodott és feljebb tolta a szemüvegét.
A szívem a torkomban dobogott. Folyton azt érzetem, én leszek az áldozat. De abban bíztam, hogy a tanárnő tudja, hogy az elmúlt óráin jelen voltam, csak akkor még nem kaptam meg a történelem könyvet, így nem is tudhattam az aznapi anyagot.
A szemem sarkából láttam, ahogy Leila összekulcsolta kezeit a pad alatt, és résnyire nyitotta szemeit.

- Jessica - szólított meg vékony hangján, majd folytatta. - Meséld el nekem a múlt héten vett anyag tartalmát.

- De tanárnő, akkor még nem kaptam meg a könyvet, és nem tudtam tanulni. - mentegetőztem, amit ő nagyon is észrevett, és felnevetett.

- És miért nem kérted el Leilatól, hiszen a szomszédban lakik. - érdeklődve várta a válaszom, ahogy a teremben lévő huszonöt diák is.

- Ma kaptam meg a könyveim - kezdtem, de elcsuklott a hangom, mert a tanárnő úgy felvonta a szemöldökét, hogy azt hittem, a szemüvege menten leesik. - Várni kellett, ugyanis, hiányzott pár fontos papír, amit a régi sulimból kellett átküldeni. És addig nem kaptam meg minden könyvet.

- Ó, így már értem! - bólogatott hevesen és megértően mosolygott felém, majd hirtelen komorrá vállt. - Kislányom, ez nem mentség! El kellett volna kérned a barátnődtől a könyvet, és tanulni. Mit gondolsz, hol vagy? Az óvodában? - kuncogott.

Minden bizonnyal így vágott vissza a késésemért. Se köpni, se nyelni nem tudtam! Meredten néztem Leilara, aki meg sem lepődött a tanárnő beszólásain, hiszen ő már tapasztalta, és ebben a suliban ez így működik.

Folyton a tábla felett lévő órára pillantottam, várva a csengetést, de olyan volt, mintha még jobban le lassult volna az idő.
Amikor végre megszólalt a csengő, azonnal felkaptam a táskám és Leilaval együtt kivonultunk a folyosóra, azon pedig a szekrényhez siettünk, hogy elővegyük a következő órára a könyvet.

- Mrs. Nelly csak a kezdet - kezdte. - Hamarosan rájössz, hogy itt minden tanár bunkó, és magasról leszarja a problémáinkat. - vonta meg a vállát, majd megtorpant. - Látod azt a szőke pláza cicát? - suttogta, majd a szemével a lány felé intett.

- Igen, mi van vele?

- Ő Nataly, az iskola szépségkirálynője. A legutálatosabb teremtés ezen a világon! - a kezében lévő könyveket erősen magához szorította, és szinte forrt a dühtől. De én így sem értettem, miért utálja őt annyira. Egészen addig, míg meg nem szólított minket.

- Hé, gólyák! - flegmán szólt hozzánk, majd sebesen felénk indult három másik lánnyal együtt. Platina szőke haját kecsesen hátra dobta amikor megállt előttünk.

- Szavazzatok rám! - kezünkbe nyomta a szórólapokat, majd széles és öntelt mosollyal várta, hogy az ő neve előtti kis kockába "x"-et írjunk.

- De...itt csak a te neved van - vágta oda Leila, amire Nataly szúrós tekintettel szemlélte végig. Mélykék szemeiből csakúgy áradt a büszkeség és az, hogy mennyire megvetett minket. Jól szemügyre vettem, és megértettem miért ő a szépségkirálynő: vékony testalkattal rendelkezett, mellé hosszú kecses lábakkal, és az öltözködése jól kivetítette mindenki felé, hogy ő gazdag családból származik.

- Húzz már egy kibaszott "x"-et, aztán fogd be a pofád, nyomi! - vetette oda neki mérgesen.

De hiába volt minden, Leila a nevét húzta át, és nem a mellette lévő kockát. Nos, ez kiverte a biztosítékot Nataly-nál. Leila ezzel csak még egy lapáttal dobott az amúgyis lángoló tűzre. Percekig farkasszemet néztek egymással, míg végül Nataly felém fordult. - Mindegy, a te szavazatod is megteszi - legyintett nevetve.

Leila meglökött, majd jelezte a szemével, hogy ne szavazzak. Na, ez a helyzet kilátástalannak tűnt a számomra. Végig futott az agyamon, hogy nem kellene Nataly-val kikezdeni, hiszen mégis csak ő itt a góré, és bármikor dönthet úgy, hogy megkeseríti az itlétünket. De úgy tűnt Leilat ez nem érdekelte. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, mi a helyes, és mi nem az. De mivel Leila a barátnőm, így nem tehetem mást, mint úgyszintén áthúzni Nataly nevét.

- Rendben van - fonta össze karjait higgadtan. - Nekem így is jó - vállat vonva sarkon fordult és önelégült mosollyal távozott.

Valahogy éreztem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk. Van egy olyan megérzésem, hogy mi ezt még nagyon megbánjuk.

- Hülye liba! - súgta oda nekem. - Ne is foglalkozz vele.

- Igen, mert elég ha majd ő foglalkozik velünk, nemde? - felnevettem kínosan, majd hollófekete tincseim a fülem mögé tűrtem.

- Mondták már neked, hogy bele illenél egy horror filmbe? - jegyezte meg.

-Tessék? Ennyire ronda vagyok? - vontam fel szemöldököm.

- Hollófekte a hajad, hozzá pedig a bőröd tejfehér és nem utolsó sorban, fekete a szemed. - bólogatott hevesen.

- Nem is fekete, hanem sötétbarna - vetettem oda neki.

- Hát, esetleg ha nagyon közelről nézed, akkor látszik hogy sötétbarna, de így fekete, az tuti. De nyugi, még csak tizenhat éves vagy, így még változni fogsz...vagy nem.

Tudtam, hogy vele nincs értelme tovább egyeznem, így hát ráhagytam a dolgot. De tény, hogy valóban csak közelről vehető észre a szemem valódi színe. Ha így megnézzük, feketének látszik. Ki tudja, talán a sötét oldalra való vagyok. De akárhogy is, a kinézetem elárulja, hogy egyáltalán nem a menők közé tartozom.

-Te menj csak, jövök én is mindjárt - mondtam, és elindultam a mosdóba. Már az ajtó előtt álltam, amikor erős kezek ragadtak meg a karomnál fogva, és vonszoltak be a helyiségbe. Ijedten bámultam Taylor-ra, aki szinte felrobbant az irántam érzett gyűlölettől. Mandula barna szemei elsötétedtek ahogy rám vetette tekintetét.

- Az apám most hívott, hogy kapott egy üzenetet amiben az áll, hogy én az iskola udvarán füvescigit szívok. Ja, és ha ez nem elég, még egy képet is csatolt hozzá. - húzta el száját majd felsóhajtott, és egyik kezét világoskék farmere zsebébe dugta.

- Ömm... és ezt miért nekem mondod? - értetlenül néztem rá, amire ő sötétbarna hajába túrt, majd közvetlen megvakarta a tarkóját és felnevetett.

- Te most szórakozol velem? Mert ha igen, akkor nem jó helyen kopogtatsz! A múltkor megmondtam, hogy többé ne forduljon elő, hogy beköpsz az apámnak. - kezeivel megragadta a karjaim és a falnak nyomott, hogy még mozdulni sem tudjak. Próbáltam kitérni a szorításából, de így csak rosszabb volt, mert még erősebben ragadott meg. A szívem a torkomban dobogott a félelemtől, mert biztos voltam abban, hogy Taylor képes lenne megütni is.

- Én nem köptelek be! - próbáltam védeni magam, de a tekintette elárulta, hogy egy szavamat sem hitte el.

- Na most jól figyel ide! A mainaptól fogva bebizonyítom neked, hogy velem nem lehet szórakozni. Tudod, a haverjaim már egy ideje szívesen elszórakoznának veled... - gúnyos mosolyt húzott ajkaira, majd elengedett a szorításából. - Nem jó emberrel kezdtél ki Jess'. - rázta meg a fejét tettetett sajnálattal, majd unottan kisétált becsapva maga után az ajtót.

Azt hiszem, a mainapon akaratlanul is aláírtam a halálosítéletem! Taylor a barátaival fog bosszút állni azért, amit meg sem tettem.