Bevezető
Mindig mindenki azt mondja hogy az élet szar, de ha tudnák hogy mit élek át akkor nagyon megbecsülnék az életüket. Na hát igen én is azt mondtam hogy az élet szar míg nem jutottam idáig. Mikor egy olyan emberrel veszel össze akit szeretsz, de mégis úgy érzed ő a legszarabb, vagy mikor próbálsz egy kicsit jobbnak tűnni, de nem megy, mert annyira lent vagy lelkileg hogy nem tudod hová rakni. De igen ezeket ki kell bírni és el kell fogadni minden olyat, amit az élet eldönt.
Na hát igen, szeretnék bemutatkozni, Amandának hívnak egy 16 éves szakiskolába járó lány vagyok. Nem mondanám magam túl jónak, de rossznak se. Ez az egész úgy történt, hogy nyáron volt egy nagyon nagy lelki törésem, amit mostanáig nem tudok feldolgozni, pedig nagyon szeretném feldolgozni. Hát igen, ez kihat a környezetemre ami nem a legjobb, de nem mindig tudom magamban tartani, pedig próbáltam, de mire rávettem magam arra, addigra jött a következő gond. Lehet hogy nem a családomon kellene levezetni, de mivel ők azok akik meghallgatnak, csak hát igen utána ebből vannak a gondok, amit kurvára utálok, de nyilván ez az élet. Na hát igen ez volt az eleje. Lassan úgy érzem magam mint egy mentális beteg, pedig én nem szeretnék az lenni, még is úgy érzem magam. Mikor azt kapod a saját testvéredtől hogy inkább megfojtana, na innentől kezdve nem tudok más hogy érezni, vagy mikor a kis tesód azt mondja neked hogy egy dökös buzi vagy akkor elgondolkozol hogy elég jó vagy a tesóidnak, hogy szeretnek vagy csak azért beszélnek velem mert kell valami, vagy tényleg fontos vagyok számukra. Egy dolgot be tudtam bizonyítani az az volt hogy nem a dök miatt vagyok ilyen, és azért nem, mert jól esik hogy még nem igazán ismernek, de mégis nevetnek veled és elfogadnak úgy ahogy vagy….. Lehet hogy ez megint úgy fog hangzani hogy ,, JAJ MÁR MEGINT SAJNÁLTATJA MAGÁT! " pedig ezzel nem ezt akarom éreztetni, hanem azt hogy mindenkinek van hibái és el kell fogadni, mert az illető így teljes, nem lehet elvenni és adni hozzá mert ő így teljes. Igaz néha többet jelent az hogy ki milyen külsejű, vagy ki milyen gondolatmenetet visz magával. Minden ember más és más és ez így van rendjén. Most hogy körbe írtam a dolgokat, elmesélem hogy mi történt hogy én ezt leírtam……
Na hát igen, szeretnék bemutatkozni, Amandának hívnak egy 16 éves szakiskolába járó lány vagyok. Nem mondanám magam túl jónak, de rossznak se. Ez az egész úgy történt, hogy nyáron volt egy nagyon nagy lelki törésem, amit mostanáig nem tudok feldolgozni, pedig nagyon szeretném feldolgozni. Hát igen, ez kihat a környezetemre ami nem a legjobb, de nem mindig tudom magamban tartani, pedig próbáltam, de mire rávettem magam arra, addigra jött a következő gond. Lehet hogy nem a családomon kellene levezetni, de mivel ők azok akik meghallgatnak, csak hát igen utána ebből vannak a gondok, amit kurvára utálok, de nyilván ez az élet. Na hát igen ez volt az eleje. Lassan úgy érzem magam mint egy mentális beteg, pedig én nem szeretnék az lenni, még is úgy érzem magam. Mikor azt kapod a saját testvéredtől hogy inkább megfojtana, na innentől kezdve nem tudok más hogy érezni, vagy mikor a kis tesód azt mondja neked hogy egy dökös buzi vagy akkor elgondolkozol hogy elég jó vagy a tesóidnak, hogy szeretnek vagy csak azért beszélnek velem mert kell valami, vagy tényleg fontos vagyok számukra. Egy dolgot be tudtam bizonyítani az az volt hogy nem a dök miatt vagyok ilyen, és azért nem, mert jól esik hogy még nem igazán ismernek, de mégis nevetnek veled és elfogadnak úgy ahogy vagy….. Lehet hogy ez megint úgy fog hangzani hogy ,, JAJ MÁR MEGINT SAJNÁLTATJA MAGÁT! " pedig ezzel nem ezt akarom éreztetni, hanem azt hogy mindenkinek van hibái és el kell fogadni, mert az illető így teljes, nem lehet elvenni és adni hozzá mert ő így teljes. Igaz néha többet jelent az hogy ki milyen külsejű, vagy ki milyen gondolatmenetet visz magával. Minden ember más és más és ez így van rendjén. Most hogy körbe írtam a dolgokat, elmesélem hogy mi történt hogy én ezt leírtam……
Коментарі