Mint minden reggel, az elmúlt fél évben, ma is arra ébredtem, hogy Happy az arcomat nyalogatja.

Mint minden reggel, az elmúlt fél évben, most is morcosan reagáltam a korai ébresztőre, pontosan addig míg rá nem néztem az órára. Persze, hogy mindjárt elkések az állásinterjúról. Kapkodva felveszek egy fehér inget és egy szűk fazonú szoknyát, hozzá egy fekete magassarkú cipőt, felkapom a táskámat rendbeszedem a hajamat, fogatmosok és kétszázzal száguldok a kocsim felé.

Egy perc kilenc másodperccel a megbeszélt időpont előtt úgy estem be a várófülkébe. Alig pihentem pár szempillantásnyit, amikor kijött egy öltönyös fickó.

-Miss Benette! Kérem kövessen! -mondja, én pedig engedelmesen megyek utána.

A hatalmas faajtón belépve egy hosszú asztalt pillantottam meg, melyet U alakba formáltak, az óriási ablakok előtt, amiből kiindulva a szoba vakítóan világos volt. A falak fehérek, a bútorok pedig sötétbarna faanyagból készültek.

-Jó napot, Miss Benette! Kérem foglaljon helyet!-szólít meg egy másik öltönyös fazon, az asztal végében ülve.

Mindegyik széken ülnek, kivéve az asztal legvégén, egy magasított székben nem. Az U alak közepén van egy sima szék elhelyezve, oda ülök le.

-Jó napot!-köszönök én is.

-Mr. West jelenleg fontos tárgyaláson van, ezért nincs itt, addig is velünk kell beérnie. -mondja "vicceskedve", amin illedelmesen mosolygok egy sort.
-Nos, tehát... Miss Benette, kérem meséljen egy kicsit magáról, meg arról, hogy volt-e már ilyen munkaügyi kapcsolata, satöbbi... -próbálja beindítani a beszélgetést.

-Rendben. Huszonnégy éves vagyok, pár hónapja végeztem a Harvard jogi karján, ez lenne az első állásom ami ehhez a pályához kapcsolódik. Ezelőtt a tanulás mellett és egyenlőre még most is, egy helyi kávézóban dolgozom, nem messze innen.-darálom le, a valljuk be, előre megírt szöveget, amikor hangos ajtócsapódás jelzi, hogy még egy fővel bővül a társaság.

Nem nézek hátra, mivel illetlenségnek tartanám ezt a cselekedetet. Megvárom míg az illető a látókörömbe kerül aztán végignézem, ahogyan kezet fog a társaság minden tagjával, aztán helyet foglal a magasított ülésben, pont szembe velem.

-Üdvözlöm Miss....?-húzza el az s betűt, mire én habozás nélkül benyögöm a nevemet. Őszintén kicsit sokkolt a látvány. Sötétbarna haj, napbarnított bőr, fényes-kék szem...

-Miss Benette?-hallom a nevemet, mire felocsúdok a döbbenetből.

-Igen?-kérdezek vissza, mire csaknem elröhögi magát a tag. Ez kész! Most komolyan Ebony?!

-Ha megteszi, hogy válaszol arra a kérdésemre, hogy mennyire szokott pontos lenni, azt megköszönném.-feleli egy visszafojtott félmosoly kíséretében.

-Természetesen! Bocsánat.-szabat-
kozom, majd folytatom-Ha őszinte  akarok lenni, mindig igyekszem pontos lenni, de nem feltétlenül sikerül.-mondom teljesen őszintén, fejemet a földre szegezve.

-Köszönöm, távozhat.-mondja, mire én kisebb szívrohamban szenvedve felállok, megköszönöm, hogy itt lehettem(valószínűleg most utoljára) majd az ajtón kisétálva indultam hazafelé.

Úton a lakásomig azon méláztam, lehet hazudnom kellett volna és akkor talán lett volna esélyem a munkára, így viszont maradhatok a kávézóban még egy darabig.

●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●

Belépve a kis méretű otthonomba Happy egyből a nyakamba ugrott, bár biztos furcsállta amiért ma ilyen korán hazaértem. Általában reggel hét órától délután háromig vagy négyig vagyok, forgalomtól függően.

Fél óra telhetett el, amikor Summer fél tizenegykor kitámolygott a szobájából és majdnem szívrohamot kapott Happytől, akin csaknem átesett. Mint mindig. És én ezen kifejezetten jól szórakoztam. Mint mindig.

-Neked is jó reggelt!-mondja a reggeli morcos hangján, amikor látja, hogy nagyjából kiszórakoztam rajta magam.

-Szia!-köszönök én is.-Látom hosszú volt a tegnap este.-kacsintok, bár egyáltalán nem úgy értem, ahogyan ezt lehetne másképp értelmezni, de ezt nem hagyhattam ki.

-Igen és nem vagy vicces!-mondja, de azért vigyorog.-Hogy sikerült a "Legyünk Egy Híres Ügyvédi Iroda Asszisztense" projekt?-kérdezi.

-Hát....-kezdem de közbevág.

-Ajjaj! Ha azzal kezded a mondatod, hogy hát az már csak rossz lehet.-tapint rá a lényegre. -Na mesélj csak!

Mindent elmeséltem neki, töviről- hegyire, ugyanis Summer az én legeslegjobb barátnőm aki kitűnő az ilyen elemzéses dolgokban, ezért is fordulok mindig hozzá bármilyen ügyben.

-Hmm-csak ennyit mondott és én már tudtam, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni.

-Tudom, szarul áll a szénám. -mondom ki a tagadhatatlan igazságot.

-Igen, enyéhén szólva szarul. Csúnyábban úgy mondanám, hogy kib...-kezd bele, de egy gyors kézmozdulattal leintem, hogy be ne merje fejezni a mondatot.

Summer pontosan jól tudja, mennyire utálom a káromkodást, ennek ellenére ő előszerettel használja ezeket a kifejezéseket és bár én szépen fogalmazva nem csípem ezeket az uninteligens szavakat őt tiszta szívemből szeretem ezzel együtt és akár enélkül is.

Leül mellém a kanapéra és kezét az én kézfejemre helyezi, megnyugvást sugározva.

-Ma este elmegyünk valami bulihelyre és csapatni fogjuk, mint állat. És mielőtt még válaszolnál nem fogadok el nemleges válszt!-közli mire megengedek felé egy halvány, de barátságos mosolyt, mert tudom, úgy sincs értelme veszekedni vele, úgyis belerángat a hülyeségeibe.

Tehát így kezdődött a mi kis történetünk...