A szobában sötét volt. Nem mintha annyira szükség lett volna villanyra. Az utcán ugyan olyan világos volt, mintha csak reggel lenne. Az emberek sietnek valahova, vagy bulizni vagy haza.
"Ahány ember annyi történt"
Szokta mondani az a pár kurva filozófikus ember az interneten és a tv-ben természetesen. De az élet nem erről szól. Sokkal nehezebb és veszélyesebb mint aminek gondolná pár ember. Olyan városrészek ahor pár dollárért már képesek ölni is az emberek.
Örültek járkalnak szabadlábon, sorozatgyilkosok, pszichopaták akiket sosem kaptak el. És aki ebbe születik bele. Annak lehet a legnehezebb felnőni.
Néha egyszerűen csak körül kell nézni magunk körül, megnézni hogy mások hogy élnek, aztán összehasonlítani magunkkal.
Van tető a fejed felett? Van hol aludnod? Van étel a hűtöben? Egyáltalán van hűtőtök? Áram? Tiszta ruháid? Emberek akik a családodnak nevezhetsz?
Ha igen akkor gratulálok, mert gazdagabb vagy mint egy egész kontinens nagy része.
És az emberek ezt felejtik el. Értékelni a kis dolgokat. Az alapvető dolgokat.

A szobában az eső kopogásán kívül semmit sem hallani. Olyan idilli az egész. Nem?
Persze hogy nem.
Ha lejjebb vezetjük a tekintetünk láthatjuk hogy egy felnőtt pont ezt az időpontot választotta arra hogy megölje magát. Az emberek legtöbbje nem ismerte őt. Nem foglalkoztak vele. Senki sem nyagatta őt hogy mi volt ma a munkahelyén.
Családja? Egy válófélben lévő ember volt 2 gyerekkel akiket a párja már el vitt magával.

Eddig egyszerű tényeket mondtam róla. De te már alkottál róla egy képet nem?
Talán férfi volt? Lehet alkoholista, vagy pár családon belüli erőszakot követett el hogy a barátnője elvitte a gyerekeit és el akart válni?

Látod. A lényegnél vagyunk. A hamis kép alkotása. Mások felett ítélkezés. Akarva akaratlanul. De ott van.

Mi van ha teljesen az ellenkezője amit te gondolsz? Az emberek legtöbbje csak megrántja a vállát. Pár ember még kommentel vagy hozzáfűz egy "büdös buzik" vagy valami hasonló nyelvezetű szöveget. Ugyanis nő férfi párost képzel el az emberek nagy többsége.


Érted már? Az apró dolgok. Nem véletlenül vannak. Az ad értelmet az életnek.

Nem kell mindig futni a tömeg után. Kergetni a nagyobb lehetőségeket.

Ülj le. Nézz körbe magad körül. Hallgasd a csöndet.
Igen hallgasd. Hunyd be a szemed. Próbáld meg megismerni saját magad.

Van házatok? Benne mindennel ami egy normális élhető élethez szükséges? Autó? Családod? Pár barátod? Iskola ahova járhatsz?

Van? Jó. Élvezd ki. Nem mindenkinek jutott ilyene. Hisz te is születhettél volna máshová.

Igen ilyen egyszerű. Az apró dolgokban rejlik minden

Hisz ha mindig a nagyot néznéd elvesztenéd önmagad.


És nem. Ez sem a kurva filozófikus könyvek közé megy, amit egy perc után már el is felejt az ember.
Vagy azok az idézetek közé amiket kint látsz az instasztorikban.

Ezek tények. Dolgok ami felett elsiklik az ember pedig fontosak.

Szóval ne úgy könyveld el a fejedben ezt mint egy újabb "hasznos tanácsok az élethez" könyvet.

Hanem egy könyv ahhoz hogy ne járj úgy mint a könyv alanya. Aki megfulladt ebben az előítéletekkel és hamis ábrándokkal teli világban. Aki álmodott de élni már nem tudott.
Hisz rengetegen ebben a tengerben szenvednek még a mai napig is.