2011 tavasza van. Épp olyan meleg mint minden évben ilyenkor. És a tornádó szezon kezdete. Amiért is ide költöztem ebbe a kis békés 50 ezer lélekszámú kisvárosba Joplinba. Három éve érkeztem ide Koreából, és álltam be vihar vadásznak.  Hogy miért is? Mert érdekelnek, és mindig ámulatba ejt a természet ezen ereje. Amikor a hatalmas felső lefelé irányulóan kezd el örvényleni, vagy amikor elsötétül az ég, és az egész sárgás zöldes színben játszik, ami a tornádó előjele. De leginkább az adrenalin miatt is lettem vadász. Eredetileg csak hobby szinten érdekelt, de amikor életem első víztölcsérét megpillantottam egyből beleszerettem. Akkor és ott határoztam el magam, hogy elköltözöm és csak a tornádóknak fogok élénk. De ezt megcáfolnám amikor is megismertem őt, a szőke, kék szemű táncosomat Park Jimint. 

Egy hirdetés révén ismertem meg őt, és lett az albérlő társam. Bár  heterónak vallja magát, de ez alig hihető állítás a részéről. A két év alatt mióta itt lakik egyszer sem hozott fel nőt. Pedig minden hétvégén elmegy bulizni Monával. Na az egy akkora ribanc még rám is rám akart mászni egyszer a kocsi feljárón. Csak hát ugye engem nem nagyon izgat ő, és a  többi nőszemély sem. Ugyanis meleg vagyok és ez amolyan nyílt titok köztünk, de soha nem hányta a szememre. Ezért is szerettem bele azt hiszem. Az egész lényét imádom a teste minden apró porcikáját végig csókolnám, és addig kényeztetném, amíg könyörögni nem kezdene nekem, hogy hagyjam abba. Ennyire szeretem ő, a kecses szőke kis zumba oktatómat. Bár kb 1 éve elvesztette a munkáját mert, bezárt a konditerem ahol oktatott, így átállt az online órákra, csak az vehet részt rajta aki feliratkozott és kifizette a tandíjat. Így élünk mi kettecskén egy 90 négyzetméteres házban Joplinban. 

***

Ma május 22 van már a reggel párásan indult, és ez csak fokozódott délig bezárólag. Én árgus szemekkel figyelem a számítógépem monitorját, hogy ugorjak ha ki adnak egy esetleges tornádó figyelmeztetés. Az idő pont megfelelő és tölcsér megfigyelésére. Ekkor telefonom csörren meg és gyorsan fel is kapom azt. 

-Mond!? - szólok bele egyből. 

-Szupercella van kialakulóban jössz ,vagy csak meg figyeled?

-Hol?-kérdezem izgatottan.

-90 mérföldre Joplintól nyugatra. 

-Gyere értem a fiúkkal. - hamar le is tettem készüléket. És kezdtem összepakolom a motyomat és elindulok lefelé. Ahol Jimin éppen nyújt az óra előtt. 

-Héé hova mész? - szól utána akkor amikor a cipőmet húzom éppen fel. 

-Egy Szupercella van kialakulóban. - egyenesedek fel és rá pillanatok. - Jó lenne ha nem fulhallgatoval ugrálnál. - jegyzem meg cinikusan, amire egy fintorgós fejet küldött nekem vissza válasz gyanánt. Evvel ki is léptem a házból, majd a telepjárom felé vettem az irányt. Amint beindítottam egy rossz érzés lett úrrá rajtam de nem tudtam hova tenni így inkább az útra koncentráltam. Ahogy kiértem a városból fekete gomolyfelhoket pillantottam meg hamar félre álltam és kicsaptam a laptopom, majd a ragar képre néztem. Hatalmas vihar rencer volt kialakulóban és éppen ez a perem része. Gyorsan kaptam a telefonom után és tárcsáztam is a fiúkat. 

-Tess!- szól bele barátom. 

-Egy hatalmas vihar rencer van kialakulóban tőlem délnyugatra. Telefonálj be a meteorológiai intézetbe a tornádó figyelmeztetés adják ki a  térségre. - hadarom el gyorsan a dolgot. 

-Rendben. - evvel le is tettem a telefont és indultam tovább. Ekkor megint beugrott Jimin, de nem féltem, mert már kicsit kioktattam mi a teendő, ha egy tornádó. Még azt is elmondtam neki mire figyeljen az égen ha ki néz az ablakon. 

Ilyen például a zöldes sárga égből, a gomba formájú felhő fal, vagy a gyors örvénylő felhőréteg. Még a Fujita skálát is elmondtam neki.

 EF0➡️gyenge pusztítással jár. A szélsebessége 64-116km/h.

EF1➡️mérsékelten puszit. A szélsebessége 117-180km/h.

EF2➡️erős pusztítást hagy maga után. A szélsebessége 181-253km/h.

EF3➡️elpusztít mindent amin keresztül halad. A szélsebesség 254-332km/h.

EF4➡️mindent megsemmisítő csapás. A szélsebessége 333-418km/h.

EF5➡️ ami mint elpuszit és katasztrófa sújtotta területet hagy maga után. A szélsebbesége 419-512km/h. 

EF5 szörnyeteget még nem láttam, de minden vágyam egy ilyet lefilmezni, vagy lefotózni. Eszme futtatásomból a telefonom ránt vissza. Hamar felkapom és beleszólok. 

-Mond! 

-Itt vagyunk mögötted. Vagy 10 perce dudálok,  és villogok . Csak nem a szőke ciklonod jár a fejedben?! - neveti el a mondat végét. 

-És ha igen?! Tudod, hogy mindig ideges vagyok a szezonok alatt. - jegyzem meg. 

-Tudom! Na de állj félre és nézd meg a doppler radar felvételét! 

-Máris. - ezzel le is tettem a készüléket és gyorsan félre álltam az úton. Ahogy elhagyta az óra mutatója a 12 órát úgy kezdett sötétségbe borulni az ég felértünk. 

-Nézd főnök. - szólt nekem a megfigyelő barátom. 

-Na mutasd mi van odafent. - mellé lépve bámulom a monitort. 

-Nézd ezt a zivatar rendszert szerintem szuper cellává fog alakulni. És ez is, a felhők felett örvénylik. 

-Melyiket kövessük?! Szerinted! 

-Hát nem is tudom mind a kettő ígéretesnek tűnik. - jegyzi meg nekem. 

-Akkor váljunk szét, és rádión tartjuk a kapcsolatot. Mit szólsz?! - nézek rá izgatottan. 

-Nem is tudom… - kezd el dadogni. 

-Ne szarj be itt van Pol és Edem is nem lesz semmi baj. Hozzám meg átszáll Greg. Így jó lesz?! - kérdezem tőle és közben a többiekre néztem. Mindenki bólogatott, már csak Jackre vártunk. Majd nagy nehezen rábólintottam és már indultunk is. Amit elhagytuk a város szélét enyhe csapadék csapódott a kocsi szélvédőjének ami megállásra késztetett minket. 

-Na mit mutat Greg? - szólok hátra. 

-Csak csapadék semmi több, úgy néz ki feloszlott.-jegyzi meg, ami csalódottsággal tölt el. 

-Hívd fel Polékat. - szólok vissza neki és újra a aszfalton gurultunk tovább. 

-Jk az mondta Jack, hogy a másik felhő rendszer szupercellává duzzat, és a központba rebesgetik, hogy kiadják a tornádó figyelmeztetés. 

-Akkor vissza indulunk most. - evvel egy éles bal kanyart vettem, majd elindultunk arra amerről jöttünk. Feszülten figyelve az utat méláztam el ismét a szőkeségemen. Vajon mit csinálhat most. Remélem betartja azokat az utasitasokat amiket adtam neki. Gondolataimból Greg hangja ránt vissza. 

-Hé Kook nézd. Egy markáns vihar rendszert. Szerintem tornádó fog kialakulni. 

-Igen?! Merre? 

-Joplintól 50 km-re. 

-Mi van?! - kiáltok hátra ijedtemben. 

-Igen jól hallottad. - jelenti ki nekem. 

-Hívd fel Polt kérdezd meg tőle is. -rögtön ideges kezdtem el a telefonom után matatni a zsebembe, de közben az utat is figyeltem. Amit meglett a keresett készülék gyorsan tárcsáztam Jimint. Amint kicsöngött a telefon a fülemhez fogtam a vállammal. De semmi… 

-Bassza meg!!! - káromkodom el magam az idegtől, mert megint fülhallgatóval oktat. Így nem fogja hallani a szirénák hangját ha megszólal. 

-Mi van?! - kérdi tőlem barátom. 

-Ahhh… szólj a többieknek, hogy várjanak meg. - ekkor beletaposok a gázba és eszeveszett módon vezetek visszafelé. Addig többször is próbáltam hívni ezt a sokeszü kapitányt, de mindig ugyanaz fogadott. Kicseng, nem veszi fel. Ekkor a horizonton feltünk a másik jármű is. Gyorsan mögé pakoltam, és úgy pattantam ki a kocsiból, mintha bolha csípett volna meg. Hamar a másik kocsihoz siettem és ekkor pillantottam meg a távolba az örvénylő felhőt ami lefelé fejlődött kifelé, így még csak tubának hívjuk ha leér a földre akkor beszélünk tornádóról. És minden adott most ehhez. Hatalmas nagy fekete felhő fal tornyosult előttünk és már a ventrikuláris mozgás is megvan. 

-Hívd a központot adják ki a tornádó figyelmeztetést. Joplinra és a környező városokra, államokra. Ekkor volt. 14:40 perc. És feszülten figyeltük ezt a szörnyet, amint gyűjti az erejét… 

-Szerinted mekkora lesz?! - áll mellém Greg barátom. 

-Hát nem is tudom talán EF3. Annál nagyobbat még nem láttam. - vonok vállat és kezdek a fényképezőgépemmel kattingatni. Már lassan 2 órája egy helyben vagyunk és várjuk a lassú fejleményeket. Ami megis jött 5 óra után felharsogtam a szirénák, majd abban a percben egy hatalmas jégesőben találtuk magunkat. Amint elvonult elindultunk a vihar után. Közben folyamatos kapcsolatban voltunk a központtal. Amikor is közölték, hogy ez egy mega Szupercella és egyenes Joplin városka felé tart. Ezt meghallottam a vér is meghűlt bennem. 

-Miii?!.... Haza! - csak ezt a két szó tudtam kinyögni hirtelen. Azonnal le fékeztem, és Greg gyorsan átszállt a fiúkhoz én pedig siettem haza. Útközben próbáltam megint telefonálni neki de még mindig süket. Majd a rádión szólt nekem Pol. 

-Jungkook földet ért és EF5 besorolást kapta. A központ most adta ki a tornádó riadót.

-Itt még nem szólnak a szirénák! - jegyzem meg idegesen a rádióba. Amikor is egy sűrű eső függönybe értem, és a szél kb 150km/h erősödött hirtelen. Alig láttam valamit konkrétan 0 volt a látótávolság és ekkor egy halk sziréna hangot hallottam meg, de az eső ereje, és a szél hangja elnyomta azt. Olyan volt, mintha egy vonat robogna el mellettem csak nem éppen távolodik hanem egyre hangosabb és hangosabb, ami rémisztő lehet annak aki nem tudja mi is történik most pontosan. 

-Kidőltek a villanyoszlopok… végig az út mentén. - kiabálom a rádióba, de már választ nem hallok meg. Teljesen egyedül maradtam. Remélem azért Jiminnek már leesett a dolog és fedezékbe húzódik. Azért mondom ezt, mert már erről tartottam neki egy afelé kiselőadást. Mit is csináljon ha egy tornádó lecsapa éppen és nem vagyok otthon, hogy segítsek neki. Gondolataimból egy feszült pillanat ránt vissza amikor is traktor zuhan elém és a kocsival alig bírom kikerülni. De sikerül így még idegesebben folytatom az utam haza. Viszont a 15 perces utat többi mint fél órába került. Mindenféle dolgok kavarogtak a levegőben halálos lövedék ként repülve szerte széjjel. Állatok, kocsik és komplett háztetők kavarogtak  mindenfelé. Semmi figyelmeztető hangot nem lehetett hallani, mert a szél iszonyatos ereje fülsiketítően hangosan üvöltött. Ahogy beértem az városba az út tele volt kidőlt fával, villanyoszlopokkal, és a tetejükön álló kocsikkal. Úgy szalonoztam köztük mire elértem a házunkhoz. Hamar kipattantam a kocsiból és beszaladtam a házba ahol minden sötétségbe volt borulva. Hallottam, hogy az emeleti ablakok betörtek és úgy rászkodott a ház mintha földrengés rázta volna meg. Gyorsan be siettem a fürdőbe, és ott megtaláltam Jimint a kádba kuporgott pokróccal a fején. 

-Jimin!!! - kiáltok neki, mire fel kapta a fejét és könnyes tekintete össze kapcsolódott az enyémmel. Ekkor nyugodtam meg egy kicsit, de még mindig itt van a katasztrófa a nyakunkon. Az EF5 tornádó ami teljesen a földdel teszi egyenlővé a városunkat. 

-Jungkook!! -szólalt meg sírva és kinyújtotta a kezét felém. Mire oda szaladtam, és bebújtam mellé a kádba a pokróc alá. - Ez… ez me… mekkora?? - dadogja a kérdést nekem. 

-Shhh nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatni de nem sikerült. 

-Kook! Mekkora??? - teszi fel eréjesebben a kérdését, ami kicsit meg is lép, de tetszik is. 

-Kicsi ez… hatalmas… EF5. - mondom ki a rideg valóságot, amitől a vér is meghűlt az ereiben szerintem. 

-Miii??? Jézusom…. Itt fogunk meg… meghalni! - sírja el a mondat végét, és apró mancsaiba temetni az arcát. 

-Nem!! Nem fogunk meghalni! - jelentem ki neki 

-Jungkook mi… mielőtt meg… meghalunk el kell mondjak ne… neked valami. - néz rám kétségbeesetten. De alig hallom amit mond, mert irtózatos hanggal tombol a tölcsér a földön. Majd hirtelen minden elhallgatott, és leállt a szél is. Minden dübörgés elhallgatott, csak jajveszékelést  lehetett hallani. 

-Elment!!! - kiált fel a szőkeségem mellettem, de még csak most jön majd a java a tornádóknak. 

-Nem! Nem ment el csak a vihar szemében vagyunk. - válaszolom neki komoly hangon. 

-Miii?! Nee… - fordul felém ismét könnyek közepette. - Jung… Jungkook én… én… Szeretlek!!!- majd ajkaimra tapadt ,amit hirtelen nem tudtam hova rakni, és azt hiszem csöppet le is fagytam. De pár másodperc után kapcsoltam és vissza csókoltam a mézédes ajkait. Ekkor irtózatos robaj csapta meg a fülünket, és még jobban összehúztuk magunkat.  A tornádó maga ez a szörny ami mindent elpusztít, ami az útjába kerül. És a mi kis házunk pont telibe trafálta. 

Túl kell éljem! Élnünk! Jimin szeret és én is őt! Ezt mondogatta magamban, és közben Jimin apró, törékeny testét védtem a sajátommal. Az életemet is odaadnám neki annyira szeretem. Majd, ahogy így gondolkodtam elhallgatott minden, és elkezdett minden kivilágosodni. Félve emeltem fel a fejem és a fürdőből ki láttam az utcára. Ami tele volt törmelékkel, és összetört kocsikkal. A házak körülöttünk gyújtossá aprította össze ez a szörnyeteg. 

-Jimin?? - szólok hozzá majd félve emelte fel a fejét és nézett ő is körbe. De mindenhol, csak a pusztulás, és a halált látta. Gyönyörű szemei könnybe úsztak a kétségbeeséstől. - Kicsim amit mondtál...az i… igaz? Tényleg szeretsz? - kérdezem félve tőle. Ekkor csillogó iriszeit rám vezette és bólintott egyet, mint igen. 

A szívem mint egy verdeső kis madár úgy kezdett el kalapálni, és erős ölelésembe vontam gyönge testét. - Én is szeretlek! - súgtam oda neki a fülébe. Majd zokogásban tört ki és bújik bele mellkasomba. De élünk és ez a lényeg. Semmi más! Bár a halál és pusztulás mezején ,egy új és virágzó szerelem bontotta ki szirmait és kezdett el szívünk egyszerre dobogni. És így együtt kezdünk új életet.





The End. 






"A 2011-es Joplin-tornádó egy pusztító, EF5 besorolású, többszörös örvényű tornádó volt, amely 2011. május 22-én, vasárnap este érte Joplint (Missouri, Egyesült Államok).
161 halálos áldozatot követelt, és a teljes várost 30 % megsemmisült. A helyi közkórház is részbe elpusztult, ahogy a helyi középiskola is. Soha nem látott pusztítást hagyott maga után nem csak a városban, de az emberek szívében is. "


Sajnálom a képeket nem tudtam berakni de ha úgy van küldök linket és képekkel is letudjatok olvasni.