Jimin.
Jimin szemszöge.
Yoongin itt ül a kanapén melletem majd felteszi a kérdéseit.
-Ki volt ő neked? - biccent a fejével Jungkook képe felé.
-Ő… őő volt az első igaz szerelmem! - Válaszolok neki lesütött fejjel és szemeimbe könnyek gyűlnek az emlékektől.
-Értem és most hol van? - Faggat tovább.
-Meghalt miattam mert hülye voltam. Egy kis butaság miatt összevesztünk és egy autó elé szaladt és… és elütötte a szemem láttára. - zokogok fel az ominózus nap gondolatára.
-Shh… nyugodj meg Jimin. - ölel meg és kezdi simogatni hátam. Lassan eltol magától és próbál a szembe nézni kisebb-nagyobb sikerrel.
-Chim be kell valamit valljak! - jelenti ki eréjesen.
-Tessék? - kérdezek vissza félve.
-Szóval nem is tudom hol kezdjem. Szóval először csak egy fogadás voltál. De… -nem tudta befejezni mert a szavába vágtam.
-Micsoda?? Én csak egy fogadás voltam neked? Azt mondtad, hogy szeretsz. Akkor ezek szerint ez sem volt igaz?
-De hallgas meg…
-Nem hagyj menj el most! - kiabálom felé a szavakat könnyeim közepette.
-Nem megyek el Chim amit meg nem hallgatsz! - Ekkor felpattanok ültő helyemből és kifelé kezdtem szaladni a házból. Amint kiértem szaladni kezdtem az utcán végig a sós cseppek áztatták arcomat így homályosítják el szememet. Majd hirtelen fékcsikorgásra leszek figyelmes és hatalmas fájdalom nyilal végig az egész testemen. Majd minden sötét lesz. Nem érzek már semmit.
Yoongin itt ül a kanapén melletem majd felteszi a kérdéseit.
-Ki volt ő neked? - biccent a fejével Jungkook képe felé.
-Ő… őő volt az első igaz szerelmem! - Válaszolok neki lesütött fejjel és szemeimbe könnyek gyűlnek az emlékektől.
-Értem és most hol van? - Faggat tovább.
-Meghalt miattam mert hülye voltam. Egy kis butaság miatt összevesztünk és egy autó elé szaladt és… és elütötte a szemem láttára. - zokogok fel az ominózus nap gondolatára.
-Shh… nyugodj meg Jimin. - ölel meg és kezdi simogatni hátam. Lassan eltol magától és próbál a szembe nézni kisebb-nagyobb sikerrel.
-Chim be kell valamit valljak! - jelenti ki eréjesen.
-Tessék? - kérdezek vissza félve.
-Szóval nem is tudom hol kezdjem. Szóval először csak egy fogadás voltál. De… -nem tudta befejezni mert a szavába vágtam.
-Micsoda?? Én csak egy fogadás voltam neked? Azt mondtad, hogy szeretsz. Akkor ezek szerint ez sem volt igaz?
-De hallgas meg…
-Nem hagyj menj el most! - kiabálom felé a szavakat könnyeim közepette.
-Nem megyek el Chim amit meg nem hallgatsz! - Ekkor felpattanok ültő helyemből és kifelé kezdtem szaladni a házból. Amint kiértem szaladni kezdtem az utcán végig a sós cseppek áztatták arcomat így homályosítják el szememet. Majd hirtelen fékcsikorgásra leszek figyelmes és hatalmas fájdalom nyilal végig az egész testemen. Majd minden sötét lesz. Nem érzek már semmit.
Коментарі