3.
-Ana! Egy rózsa!-kiáltott fel hirtelen barátnőm, mire mindenki felénk fordult, de most nem érdekelt.
A rózsa volt a lelki növényem. Még az árvaházban tanultam, hogy mindenkinek van egy ilyen növénye és állata. Nekem a rózsa volt. Az állat pedig a kolibri. Még kiskoromban egy jósnőnél voltam és ő mondta ezeket. Vagyis nekem ezt mesélték. Amint megláttam a rózsacsokrot, amit az új kávésfiú hozott be, azonnal odarohantam, de amilyen szerencsétlen vagyok... hát megbotlottam és ráestem. A rózsa a hajamban landolt, a fiún pedig én voltam. Éreztem magamon, ahogy egyre jobban és jobban pirultam el. De mikor rámnézett... A zöld szemeiben valamely csillogást fedeztem fel, mely nem volt hétköznapi. Elmosolyodott, majd -fogalmam sincs hogyan- felkelt velem,úgy hogy menyasszony pózban tartott karjaiban. A vendégek tapsoltak és fütyültek. Néhányan kántálták a "csókot" szót, de mi csak elmosolyodva néztünk egymás tekintetében. Lassan leeresztett a földre, hogy telitalpú szandálom stabilan álljon a szürkés-barna parkettán. Fülem mögé tűrte a rózsát, ügyelve, hogy ne sértsen meg a virág tövise.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen a "megmentőm".
-Hála neked igen-mosolyodtam el majd a hajam igazítottam meg.
-Szívesen tettem. Kár lett volna egy ilyen szépségért, mint te-nézett rám, majd megsimította a vállam-De... Nekem most mennem kell. Bocsánat. Majd... munka után, ha van kedved hazakísérhetlek!-ajánlotta fel, mire hátrapillantva megláttam Hei mosolygó arcát. Csak egy nagy vigyorral bólintottam a fiúnak. Ő elment dolgozni, én pedig unnie-m mellé ültem. Most nem is akartam tudni milyen piros is az arcom... Mindenki jobban jár...
A rózsa volt a lelki növényem. Még az árvaházban tanultam, hogy mindenkinek van egy ilyen növénye és állata. Nekem a rózsa volt. Az állat pedig a kolibri. Még kiskoromban egy jósnőnél voltam és ő mondta ezeket. Vagyis nekem ezt mesélték. Amint megláttam a rózsacsokrot, amit az új kávésfiú hozott be, azonnal odarohantam, de amilyen szerencsétlen vagyok... hát megbotlottam és ráestem. A rózsa a hajamban landolt, a fiún pedig én voltam. Éreztem magamon, ahogy egyre jobban és jobban pirultam el. De mikor rámnézett... A zöld szemeiben valamely csillogást fedeztem fel, mely nem volt hétköznapi. Elmosolyodott, majd -fogalmam sincs hogyan- felkelt velem,úgy hogy menyasszony pózban tartott karjaiban. A vendégek tapsoltak és fütyültek. Néhányan kántálták a "csókot" szót, de mi csak elmosolyodva néztünk egymás tekintetében. Lassan leeresztett a földre, hogy telitalpú szandálom stabilan álljon a szürkés-barna parkettán. Fülem mögé tűrte a rózsát, ügyelve, hogy ne sértsen meg a virág tövise.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen a "megmentőm".
-Hála neked igen-mosolyodtam el majd a hajam igazítottam meg.
-Szívesen tettem. Kár lett volna egy ilyen szépségért, mint te-nézett rám, majd megsimította a vállam-De... Nekem most mennem kell. Bocsánat. Majd... munka után, ha van kedved hazakísérhetlek!-ajánlotta fel, mire hátrapillantva megláttam Hei mosolygó arcát. Csak egy nagy vigyorral bólintottam a fiúnak. Ő elment dolgozni, én pedig unnie-m mellé ültem. Most nem is akartam tudni milyen piros is az arcom... Mindenki jobban jár...
Коментарі