Mosolyogva kezdtem el olvasni a legújabb szerzeményemet. Barna hajam össze volt fogva. Kezemben tartva a fekete borítóval ellátott művet, nyitottam ki az első oldalnál. Borítója alapján egy horrorra lehetett volna számítanom, de nem. Direkt egy humoros könyvet akartam magamnak. Nem mintha illett volna a kedvemhez. Barátnőm unszolására csináltam ezt is. Nagy erőfeszítes kellett hozzá, hogy levonszoljam magam a könyvesboltba, pedig csak egy saroknyira volt.

Most lehetne az a kérdés, hogy miért vagyok ennyire lusta. Nem lustaságból nem akartam sehova sem menni. Egy hét éves kapcsolatomból jöttem ki egy hete. Nagyon rossz volt. Főleg, hogy hűn szeretett barátomról csak most derült ki, hogy majdnem mindenkivel megcsalt. Dehát ez van. Sajnos ilyen az én szerencsém. Sokszor mondták,hogy kezdjek új életet. Legyen új nevem, lakcímem és telefonszámom. A kinézetemről nem is beszélve. Drága barátnőim csak mosolyogva intéztek el mindent helyettem. Nem nagyon tudtam ellenkezni. Bár amennyi beleszólásom volt...

Gondolataimból a csöngőm éles hangja zavart fel. Gyorsan leszaladtam, mivel a fülsértő visítás nem maradt abba. Ebből lehetett tudnom,hogy ki is az, aki ilyenkor áll az ajtóm előtt. Kinyitottam egy kicsi álmosollyal a bejáratot, mire legjobb barátnőm a nyakamba ugrott.

-Olyan rég láttalak Anastasia!-mosolygott rám Hei.

Nos. Drágalátos barátosném, Park Hei, szinte az ellentéte a mostani énemnek. Mindig mosolyog, boldog és aranyos az emberekkel. nagyon sok barátja van. Nevéből adódóan nem amerikai, mint én, hanem koreai. Sokan megszólták, de ő nem is foglalatoskodott ezekkel a véleményekkel. Egyenes, vörös haja leomlott vállára. Szorosan ölelt engem. eltávolodva láttam meg lenge, nyári ruháját.

-Tegnap láttál Hei...-sóhajtottam egy apró kuncogást elnyomva. persze sikertelenül.

-Kértem neked 2 óra múlva egy időpontot a fodrászodnál! Utána szépen elmegyünk egy kávézóba és kieresztjük a gőzt egy jó kis buliban éjszaka!-vázolta fel vidáman nekem a mai programunkat.

-Nem akarok most sehova menni Hei... sajnálom...-hajtottam le szomorkásan a fejem. Ő csak egy sóhajt ejtve ölelt át. 2 fejjel kisebb mérete aranyos volt.

-Tudom, hogy rossz érzés. Nagyon sajnálom, hogy ezt kellett átélned... Tudom,hogy mennyire fáj... De én itt vagyok melletted. Bízz bennem-mosolygott rám barátnőm, mire ejtettem felé egy rövidke mosolyt.

-Oké. De akkor segíts rendbeszednem magam!-nevettem el magam, pizsamámra utalva. Na igen... amint hazaértem a könyvestől azonnal atöltöztem. Nem is én lettem volna...