Bevezető
1.rész
1.rész

* Jungkook pov. *

Gondolkoztam, de végül nem öltem meg. Bár úgy viselkedett mint egy patkány, valami még vissza és nem engedett, hogy megöljem őt. Így hát az az embereimmel gondosan eltüntettünk minden nyomot, majd a kocsiba ülve vettük az irányt haza felé. Na most mesélek egy kicsit. Igen, mi általában 'különleges' anyagokat állítunk elő. Ez a vakcina belülről egy pillanat alatt szárította ki az embert, majd teljesen széttört. Ez egy új anyag mindenki számára. Azok az emberek, akik ezeket teszteljük, általában bűnözők, vagy nyomozók, akik talán valami kis nyomó bukkant, vagy valami hasonló. Nem kell kutakodni és akkor nincs semmi probléma. Sokan azt hiszik, hogy ez rossz. De nem. Kurvára jó dolog! Mi csak felfedezünk új dolgokat, vegyészkedünk, de ezt mind titokban. Nagyon felemelő érzés ezt az egészet csinálni. Emellett nyilván a cég is nagy munka, főleg nekem így vezetőként. De ez ilyen. Azt csinálok, amit akarok. Szinte az egész világ a kezemben van.

Nem mondom azt, hogy jó ember vagyok, mert nem. De ez a vegyészetes dolog az életem. Valójában szeretek embereket ölni. Van is egy kisebb maffia csoportunk. Ezt is csak azért hoztuk létre, hogy több kísérleti alanyt tudjunk beszerezni. A maffiánk nem veszélyes, bár erősek vagyunk, de itt csak a rossz emberekre vadászunk. Habár mi is a rossz oldalon állunk, de mint mondtam ártatlan embereket nem ölünk meg, csak ha infóhoz jutottak. Na meg ott van a fekete piac is ... De ezt majd később.

Szóval Kim Taehyung. Furfangos kis jószág, mit ne mondjak. Haza vittem és a harmadik emeletre vittem. Jól kiütöttük, nem fog felkelni egy darabig. Nem gondoltam volna, hogy majd pont egy ilyen fiatal fiú fog arra járni, amerre mi. De talán hasznomra lehet. Kísérleti patkány. Mondjuk kár lenne az angyali pofiját a halálba küldeni ilyen hamar. Majd meglátom. De egy idő után meg kell, hogy öljem. De addig is jót fogunk szórakozni.

A lakás viszonylag eléggé nagy. Összesen 4 emeletes. A szobalányok, akik takarják a házat és főznek, gyakran itt vannak, így az a földszinten van saját szobájuk. A második emeleten szoktunk tartani különböző konferenciákat és megbeszéléseket, vagy ha esetleg a cégből valaki véletlenül itt aludna, ott van van sok vendégszoba. A harmadik emelet pedig egy privát zóna. Oda a szoba lányok is csak engedéllyel mehetnek fel. Ott van minden, az én szobám is, valamint minden olyan helyiség, amire nekem szükségem van. Ezen az emeleten az ajtók az én ujjlenyomatommal működnek. Így Taehyung is van zárva. A negyedik emeleten pedig edző termek, uszodák, jakuzzik. Ott ki tudja bárki szellőztetni a fejét. A túszul ejtett emberek pedig egy külön elrejtett helyen vannak. A föld alatt csináltunk direkt a 'kísérleti patkányainknak' hely és oda visszük őket le. Egyenlőre rólam ennyi elég is.

Taehyungnak vittem fel egy tálcán élelmet és innivalót, majd ezeket az éjjeli szekrényre raktam. Leültem mellé az ágyra, majd kinéztem a hatalmas ablakon, ami konkrétan egy falnak a méret. Hajnal van. Gyönyörű a kilátás, a város fényei még mindig világítanak. Lassan vissza néztem Taere, majd végig vezettem rajta a tekintetem. Elővettem az egyik világoskék ingemet, mert azt úgy se hordom, majd levetkőztettem Taet és ezt adtam rá, meg persze egy alsógatyát. Valójában nagyon szép ez a fiú. A testalkata kissé nőies. Karcsú, de a csípője még is gömbölyű. A feneke is elég formás. Nem mostom, kezem egy kis ideig el is kalandozott testén, de hamar abba is hagytam, mikor felsóhajtott. Az oldala és a bimbói nagyon érzékenyek. Jobban utána nézek majd ennek a fiúnak. Kíváncsi vagyok melyik nemhez vonzódik.

* Taehyung pov. *

Olyan jót aludtam. Jólesően felsóhajtottam, majd nyújtózkodni kezdtem. Szemeimet is nyitogatni kezdtem lassan, majd nagyon szép látvány fogadott. Söul .... Viszont szakad az eső. De baszdki, hol is vagyok ?? Egy pillanat alatt ültem fel és csapott is fejembe a tudat, ami tegnap este történt. Körbe néztem a szobába és össze is rezzentem, mikor megláttam azt a férfit, aki tegnap megölt egy embert. Az ágy előtt ült egy fotelben és farkasszemet nézett velem.

-Jó reggelt! -Dörmögött rekedtes és mély hangjával, amitől csak felállt az összes nemlétező szőr a testemen.

-Hol vagyok? -Húztam magamra a takarót, mivel nem volt rajtam nadrág csak egy ing, ami feltétem, hogy az övé. BAZDKI, EZ LE IS VETKŐZTETETT ??

-Nálam. Ez szerintem bizonyítja.-Mosolyodott el. Na ez is faszfej ....

-Haza engednél? Nem mondom el senkinek ezt az egészet.

-Nem. Drága Kim Taehyung. Olyan dologba ütötted bele az orrod, ami ... Kibaszottul személyes. Meg kell öljelek. De nem teszem. Talán a hasznomra is lehetnél. A nevem Jeon Jungkook, biztos ismerős neked ez a név. 26 éves vagyok, én vezetem a Jeon's céget. Ha már itt tartunk elmesélek neked mindent. A cég mellett, mint láttad, illegálisan vegyészkedünk és minden új anyagot olyan emberek tesztelnek, akik ártalmasak lehetnek. Rendőrök, nyomozók, de más bűnözőket is kísérleti alanyként használunk fel. Amit tegnap este láttál biztos lesokkolt. Az is egy bűnöző volt, akit megöltünk. Gyerekeket rabolt el, erőszakolta meg őket, aztán megölte őket. Elhinnéd, ha azt mondanám te voltál a következő célpontja? -Állt fel, majd mint egy keselyű a tetem körül körbe kezdett sétálni zsebre tett kezekkel.-Ártatlanokat nem. Épp ezért nem rajtad teszteltük az anyagot. Tudtuk, hogy ott vagy figyelsz. Van egy kisebb maffia csoportom is. Egyre jobban kezdünk elterjeszkedni, így több infó is eljut hozzám. Mindenről tudok.

-Igen, ismerem a céged. Szóval te vagy az ... Maffia? Illegális szervezet? Jézus ... Akkor mit akarsz tőlem ??

-Egyenlőre gondolkozom hogyan vehetném hasznodat, hisz ilyen még nem nagyon történt. Eddig senki se látott meg minket. Szóval itt maradsz.

-Nem maradhatok itt! Még a középsulival se végeztem. Így nem lesz munkám a jövőben. Ezt nem teheted, nem vagyok tárgy Jungkook!

-Ó, dehogynem. Mindenkit a kezemben tartok és ebbe bele tartozol te is. A munka miatt ne aggódj, én elintézek neked mindent. De csak az után, miután megbízok benned és nem lesz ilyen ... Kártékony.

-Engedj ki! -Álltam fel, majd az ajtóhoz futottam és rángatni kezdtem.

-Miért akarsz kimenni? Tudod elég eldugott részen vagyunk. Pontosabban több ezer kilométeres terület az enyém. Ennek a körzetnek a közepén vagyunk jelenleg. Az a civil, aki belép a határainkon belül is kísérleti alannyá vált, vagy megöljük. Ez a törvény, amit sajnos senki sem tudok és a szervezetemen kívül. Na meg rajtad kívül. De kár lenne azt az angyali pofidat tönkre tenni némi vegyi anyaggal. Jobb, ha csak megülsz nyugton és itt maradsz a szobádban. Egyébként az ajtó az ujjlenyomatommal működik. Nem fog kinyílni, amikor én azt nem akarom. És a harmadik emeleten vagyunk.

-Értem. Ideális lenne kiugrani az ablakon.-Forgattam meg szemeim és inkább vissza dőltem az ágyba.-Jó. Nincs mit tennem, és nagyon nem is tudok mit csinálni, így itt maradok. De engem hagyj békén és hozzám ne merj nyúlni még egyszer azokkal az undorító kezeiddel.

-Látom kinyílt a csipád hercegnő!

-Nem vagyok hercegnő te gyökér! Tán baj, hogy elmondom a véleményem, ha már ide ráncigáltál és elveszed az életemet? Miért van ennyi tetoválás a kezeden? -Néztem rajta végig. Lehet nem kéne pofáznom, tiszta izom ez a csávó. Kicsit idegesnekít ...

-Ne magyaráz ...

-Ó, mert ha mégis? -Álltam újra és csaptam meg kissé mellkasát, majd szemeibe néztem. Konkrétan lángolt a dühtől. Ekkor kaptam is egy pofont, amitől félre bicsaklott a fejem. Fáj ...

-Mondtam, hogy ne. Ez már kijárt neked. Majd én megtanítom neked hogyan kell viselkedni.

-Nem lenne egyszerűbb, ha elengednél ?? Neked se lenne több bajod velem, békében élhetnénk tovább a saját kis életünket, és nem nem kéne engem se verned!

-Nem vertelek meg és nem is fogak. Ez csak egy pofon volt. Legközelebb ne játssz az idegeimmel és nem kapsz pofont. Ennyire egyszerűen.

-Jah, hogyne ...- Feküdtem vissza az ágyba lehajtott fejjel és enyhén könnyezni kezdtem. Lehet, hogy azért kaptam pofont, mert nagy a szám és ő pont egy kurva nagy ember Koreában, akinek bepofáztam, de basszus ... Mit vár? Elrabolt és át is öltöztetett azokkal a gyilkos kezeivel. Nyilván nem fogok mellette nyugodtan megülni a picsámon. De így már a küzdésnek se látom értelmét ... Ez az ember elszánt, mindig az lesz amit akar.

-Egyél.-Nyújtotta felém a tálcát.

-Nem kell. Ki tudja milyen szert raktál bele. Nem akarok kutyává változni. Ahogy azt sem, hogy széttörjön a bőröm csak úgy hirtelen.-Néztem rá mérgesen és gúnyosan.

-Meddig fogod ezt játszani? Idegesítő.

-Csak ... A mai nap hagyj békén. Holnaptól úgy viselkedek, ahogy csak akarod. De ma már nem akarlak látni Jungkook.-Valamit motyogott az orra alatt, majd idegesen távozott a szobából. Nah, ha már itt vagyunk ... Próbáljuk meg kihasználni a helyzetet. Legyünk optimisták. Tök gazdag a csávó. Élősködök rajta egy kicsit. Most az egyszer életemben úgy fogok viselkedni, hogy igenis én vagyok a középpontban.

Nyújtózkodtam egyet, majd kikeltem a pihe-puha ágyból. Gyönyörű és tágas itt minden. Mivel kimenni nem tudok, így elmentem a fürdőszobába. Meg se lepődök .... Márványból van itt minden. Csomó arcápoló cucc van itt. Tök menő. Miután kibámészkodtam magam, levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Végig szagolgattam az összes tusfürdőt, mert ennek a beteg állatnak van vagy 20 fajta. Mindegyiknek taszítóan férfias illata volt, de találtam egy sima csokisat is, így azt felkapva kentem magamra belőle bőven. Mikor kész lettem, magamra tekertem a törcsit, és egy arcmaszkot is feltettem az arcomra. Vissza mentem a szobába, majd ordibálni kezdtem, amíg Kook vissza nem jött.

-Jungkook, kaphatok ruhát? Meg, ha lehetne rendelnék is. Hiszen nincs egy ruhám se itt.-Mosolyogtam rá diadalittasan. Ó, de le fogom húzni.

-Mivel még nem tudom, hogy a jövőben hasznomra leszel-e, vagy csak kísérleti patkányként végzed, ezért igen. Viszont nem fogok a kezedbe adni semmilyen készüléket. Ne próbálkozz semmivel, mert ha rajta kaplak nagyon rosszul jársz Taehyung.

-De ... Akkor honnan fogod tudni, hogy nekem milyen ruha kell, ha ki se választhatom telefonon?

-Mindent tudok rólad Tae. Így nyílván azt is, hogy milyen a stílusod és, hogy milyen ruhákat preferálsz.

-Te beteg vagy ....- Suttogtam lehajtott fejjel.

-Tudod Tae senkivel se voltam még ilyen elnéző, mint veled. Téged azért nem bántalak, mivel megnéztem a fényképeket és elég tehetségeseket tűnsz.

-K-Köszönöm ... Várj! Kutakodtál a képeim között?! Akkor ...

-Igen Tae. Azokat a képeket is láttam ...

Bazdmeg ....


♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Ma remélem eddig tetszik, ez még nekem nagyon új, és nagyon sajnálom, ha lassan fogok haladni vele, csak őszintén nem mindig van ihletem, vagy a kedvem megy el tőle. A sulival meg inkább nem is példázok, mivel az igaz megvalva nem vagyok valami szorgalmas.😅 Lényeg a lényeg, remélem élvezhető, próbálom a legkevesebb hibával kiadni a kezemből.

Szóval próbálok sietni.

Addig is legyetek jók, millió puszi! 💜

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

© Fangirl Bangtan,
книга «Maffia karjaiban».
Коментарі