1. Fejezet
Kezdetek
1. Fejezet
Érzem ahogy tágul ki a pupilám, a nyakamba az erek megduzzadnak, a vér csak úgy száguld benne. Úgy érzem lüktetek. Fantasztikus érzés, tudom, hogy nem lenne szabad élvezem... És ha ennek vége gyűlölni fogom magam érte. De itt és most a testem irányít. Nem számít más csak ez a meleg nedv a számba, az ahogy a testem reagál rá. Az adrenalin ami végig söpör rajtam. Érzem, ahogy teli leszek energiával. Az izmaim megduzzadnak, a bőröm megfeszül. A hallasom ki élesedik. Szinte látom ahogy a legyek össze csapják a szárnyukat. Emberek beszélnek. Tisztán hallok mindet. Pedig a legközelebbi város öt km-re van innen.
Érzem ahogy száll ki a lélek az áldozatomból.
Az utolsó csepp vért is ki szívtam belőle. Majd el engedtem. Úgy dőlt össze mindt egy rongy baba.
Vártam h jöjjön az érzés, a bűntudat, hogy még öltem egy embert, de semmi.
Talán egy állatot jobban sajnáltam volna.
De ez a rohadék megérdemelte amit kapot.
Több nőt is meg erőszakolt majd meg kínozta őket és meg ölte.
Már figyelem egy ideje. Ők, az ilyen semmire kellő hulla jelöltek az Én eledelem.
Szívesen el játszottam volna vele még egy ideig de sajnos nem edtem már egy ideje , az ösztön meg győzött. De legalább éreztem a vérén keresztül a félelmet. Ettől valahogy sokkal finomabbak lesznek.
Hmm.. A végén még meg tetszik ez az élet.

                              ****
De nézzük hogy is lettem áldozatból vadász.
© Na_oni,
книга «Rabul ejt a sötétség».
Коментарі