"Utálom! Ezt az egészet. Még ezt a ruhát is. Nem tudom ki találta ki ezt az egész farsangosdit, de lenne hozzá egy-két szavam. Hogy lehet valakinek ilyen hülye ötlete? Még hogy "Hercegnők és Hercegek". Pff. Tök dedós. Jó, oké a ruhák tényleg tök szépek és a fiúk is jól néznek ki szmokingban meg papírkoronával a fejükön, de lehetne jobb is. 
  Nem elég, hogy majd' kétszáz éves zenéket játszik a DJ, még a ruhám is szorít. Pedig amúgy rohadt jól áll. Még a bátyám is elájult tőle, pedig általában nem szokott velem foglalkozni."
  Nagyjából ilyen gondolatok jártak a fejében, miközben a ruháját gyűrögetve ücsörgött az egyik sarokban. A tornaterem dugig volt fiúkkal és lányokkal,  akik a félhomályban táncoltak egy undorítóan lassú számra. Őt persze senki nem kérte fel. Miért is kérte volna, hiszen a sarokban ücsörgő, csöndes lányokat senki sem kéri fel. Ez íratlan szabály.  
  "Ugyan már, Sierra! Ne legyél már ennyire negatív. Valld be, hogy tök királyul érzed magad. Minek neked társaság? Itt van egy csomó üres műanyagpohár. Ők tökéletesen megértenek."
  Vágott egy grimaszt és figyelmét újra a táncparkettre fordította. A zene már átváltott egy dübörgős pop-rockra. A számot nem ismerte, de nagyon hívogató dallama volt. 
  Elképzelte, hogy odamegy hozzá egy helyes fiú és felkéri táncolni, de persze azonnal dobta ezt az ötletet. Elgondolkozva gyűrte tovább a ruháját.
  - Szia! - szólalt meg mellette valaki, kizökkentve őt az elmélkedésből. Meglepetten nézett föl.
A srác, aki előtte állt, nagyjából egyidős lehetett vele. Nem volt ismerős és a lánynak fogalma sem volt, hogy jutott be az iskola zártkörű bulijára. 
  - Szia - köszönt vissza óvatosan. Ki tudja milyen ez a srác? Lehet, hogy sorozatgyilkos. Bár az elbűvölő mosolyából következtetve ezt a lehetőséget kizárta.
  - Leülhetek? - mutatott a lány melletti üres székre. 
  - Persze nyugodtan - mosolygott rá.
  - Kösz. Egyébként szép ruhád van - nézett végig rajta. 
  Sierra lepillantott az említett darabra és megvonta a vállát. A sötétkék szoknya, a fekete tüll, a kristályokkal kirakott felsőrész csupán anyja negyedhavi fizetésébe került.
  - Köszi - biccentett. 
  - És te hogyhogy nem táncolsz? - nézett rá fürkészőn a fiú.
  - Ezt én is kérdezhetném tőled - vonta fel a szemöldökét Sierra. 
  A srác felnevetett, ő meg hirtelen el tudott volna olvadni. Mert hát, a fenébe is, nevet rajta, tehát valószínűleg viccesnek tartja. És istenem milyen gyönyörűen nevet. 
  - Oké, úgy látom nem akarsz válaszolni. 
  - Ó, én igazán nem azért... - akarta mondani.
  - Semmi baj. Hisz' még be sem mutatkoztam. 
  - Az mondjuk igaz.
  - Bocsánat érte. 
  - Semmi gond.
  - Adam vagyok - mosolygott. 
  - Sierra - mosolygott vissza.
  - Örvendek, Sierra. 
  - Én is, Adam.
  - Van kedved táncolni? - nyújtotta felé a kezét. 
  - Én...izé...  - meglepetésében egy szót se tudott kinyögni. Felkérte egy fiú? Rögtön elájul. Végül persze annyit nyögött ki:
  - Hogyne...persze....izé - fogta meg a kezét. 
  Adam a táncolók közé vezette és magabiztosan a derekára tette a kezét. A fiú érintésétől a bőre libabőrös lett és hevesen kezdett kalapálni a szíve. "Mi a fene történik velem", gondolta, miközben karjait a fiú vállára helyezte és táncolni kezdtek. "Alig öt perce ismertem meg, nem érezhetek ilyet, ez képtelenség."
  Ahogy így elmélázott, észre sem vette, hogy Adam közelebb húzta magához, egészen addig, amíg az álla a fiú vállának ütközött, és lehelete megcsapta a nyakát. 
  - Hahó, itt vagy még? - kérdezte a fiú, amit Sierra ebben a hangzavarban suttogásnak hallott.
  - Persze, bocs csak elgondolkoztam - hajolt közelebb a fiú füléhez. 
  Adamnek hihetetlenül finom illata volt. Szappan és parfüm keveréke áradt a bőréből, lehelete pedig mentolos volt. A sok illat között halványan egy női parfüm aromáját vélte felfedezni, olyasfélét, amit az édesanyja szokott használni.
  - Azt láttam - mosolygott rá a fiú - Azt kérdeztem, hogy miért ücsörögtél egyedül a sarokban. 
  A lány savanyú arccal idézte fel, ahogy a legjobb barátnőjének hitt Annabeth lelép egy sráccal, akit csak azért szedett fel, hogy visszavágjon az exének, aki dobta őt egy stréber miatt.
  - Hosszú történet - nézett fel szomorkásan a fiúra. 
  Adam azonnal elmerült volna azokban a csodaszép zafírkék szemekben, de attól félt, hogy ezzel elárulná az érzelmeit.
  Nem tudta, mi vonzotta ennyire a lányhoz, de nem tudott ellenállni a késztetésnek. Olyan magányosan ücsörgött ott. De hiszen az is volt, emlékeztette magát. Egy gyönyörűszép, magányos teremtés, aki túl fiatalnak tűnt a korához képest, mégis, érettebb volt a saját korosztályánál. 
  Szegény lány nem is sejthette, hogy ahonnan Adam jött, ott ő sztárnak számít, hiszen olyan képességekkel rendelkezik, amik a hozzá hasonlóknak sosem voltak. Már évek óta figyelték és vártak a pillanatra, amikor is egyvalaki felkeresi őt és felszínre hozza a valóságot. Megtanítja használni az erejét és választhat, hogy marad a Földön vagy elmegy a másik világba.
  Adam mérhetetlenül boldog volt, amikor kiválasztották a feladatra. Titkon szerelmes volt a lányba, de ezt az égvilágon senkinek nem mondta volna el. 
  Hirtelen elhatározásból szólásra nyitotta a száját, de aztán hamar észbe kapott. Nem mondta el, amit gondolt.
  - Szeretnél pihenni? - kérdezte inkább. 
  - Igen, az jó lenne - bólintott Sierra. Belekarolt a fiúba és lesétáltak a táncparkettről.Leültek a helyükre és egy darabig a lassúzó párokat nézték.Aztán Adam odafordult hozzá és mélyen a szemébe nézett.
  - Beszélnünk kell! - mondta komolyan. Sierra hirtelen elbizonytalanodott. Vajon mit akarhat a fiú? 
  - Rendben - bólintott óvatosan és megfontoltan.
  - De ne itt! Keressünk egy nyugisabb helyet - nézett körbe zavartan. 
  - Kimehetünk az udvarra is - ajánlotta fel a lány.
  - Jó az jó lesz - biccentett a fiú és a kijárat felé vette az irányt. Sierra utána sietett és miután utolérte, csendben tartotta vele az iramot. 
  Kora tavaszi idő volt és a lány fázósan dörzsölte a karját. Felnézett az égre és megcsodálta a csillagokat. Halványan még a Tejutat is látta.
  Hűvös szél vágott át az udvaron, befurakodott a lenge ruha alá. Sierra megborzongott és várakozva a fiúra nézett, aki megállt előtte. 
  Adam éppen belekezdett volna a mondandójába, de észrevette, hogy a lány reszket a hidegben. Levette hát a zakóját és Sierra vállára terítette.
  - Tessék, nehogy megfázz - mosolygott. 
  - Köszönöm - húzta össze a lány a zakót.
  - Szóval... - kezdett bele Adam. - Szeretném az elején leszögezni, hogy amit hallani fogsz, az mind igaz. Ha lenne kérdésed, azt tartogasd a végére. 
  - Rendben - bólintott a lány. El nem tudta képzelni, mi a fenét akarhat Adam.
  - Oké. Tehát... Sierra. Lehet, hogy elsőre ijesztően hangzik, de te nem vagy átlagos. Különleges képességeid vannak, amikről bár nem tudsz még, de a segítségemmel megtanulhatod használni őket. Akiket most a szüleidnek nevezel, csak egyszerű emberek, akik megtaláltak az ajtajuk előtt egy kosárban. A te igazi szüleid egy igen furcsa pár. Egyikük egyszerű nő, aki kemény munkával keresi a pénzét, hogy téged megtaláljon. Másikuk egy angyal, aki szerelmes lett édesanyádba, ezért a Földre száműzték. Te a gyermekük vagy, akit nem tarthattak meg, büntetésül.
  Elhallgatott és lélegzetvisszafojtva meredt a lányra.
  Sierra arckifejezése mindent elárult a benne dúló érzelmekről. Ijedt volt, meglepett, vágyakozó, és meglepő módon megkönnyebbült. 
  - Szóval azt állítod, hogy én egy félangyal vagyok különleges képességekkel - ráncolta a homlokát.
  - Igen.
  - Akár hiszed, akár nem, de kicsit megkönnyebbültem. 
  - Hogy...? - rökönyödött meg Adam.
  - Ne érts félre, nagyon meglepődtem, sőt inkább megijedtem, amikor ezt elmondtad, de... Nem is tudom. Legbelül mindig tudtam, hogy én más vagyok. De erre soha nem gondoltam volna. Félangyal. Képességek. - Zavartan gyűrögette a zakó alját, amíg Adam le nem fogta a kezét. 
  - Nem is fogsz kiabálni, hogy angyalok nem is léteznek, én pedig csak egy szoknyavadász vagyok, aki hülye mesékkel akar elcsábítani?
  - Nem. Azt hiszem. - Bizonytalan hangja élesen csengett az üres udvaron. 
  - És...nem vagy kíváncsi a képességeidre? - kérdezte óvatosan Adam.
  - Nem tudom - suttogta Sierra. Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcán. 
  - Hé, most meg mi a baj? - ijedt meg Adam. Odalépett a lányhoz és átölelte. Állát Sierra fejére fektette és egyik kezével a haját simogatta, amíg az időközben zokogássá erősödött könnyáradat le nem csillapodott.
  A lány kihámozta magát Adam karjai közül és könnyes szemmel nézett fel rá. 
  - Kíváncsi vagyok az erőmre. Mondd el, kérlek! - mondta halkan.
  Adam belenézett a szemébe, ami így, könnyesen is gyönyörű volt. 
  - Azt hiszem kezdem a legegyszerűbbel - mondta sóhajtva. Lehunyta a szemét és összeráncolta a homlokát.
  "Telepatikus kommunikáció." 
  A hang Sierra fejében szólalt meg. Ijedten lépett egyet hátra.
  "Nyugi.Nem olyan rossz,mint hinnéd." 
  - Segítek jó? - szólalt meg igazából Adam.
  - Hmm...jó - bólintott Sierra. 
  - Ahhoz, hogy megszólalj valakinek a fejében, el kell képzelned, hogy ott vagy. Tudom ez így most furán hangzik, de így van. Kezdhetnénk mondjuk egy egyszerűbbel. Mondd azt, hogy Adam.
  - A te nevedet? Nem vagy te egy kicsit beképzelt? - mosolyodott el a lány. 
  - De lehet. Na gyerünk. Én várok.
  A lány sóhajtott egyet. Lehunyta a szemét és megpróbálta elképzelni, hogy bemászik Adam fejébe és körbetáncol benne. A gondolatra elmosolyodott. 
  "Adam. Adam. A fenébe, Adam."
  "Ügyes vagy, angyalom. Sikerült." 
  Sierra meglepetten nyitotta ki a szemét. A fiú vigyorogva meredt rá.
  - Sikerült? 
  - Igen. Mondjuk nem értettem tisztán az elejét, csak annyit, hogy: "... .nébe, Adam", de a nevemet legalább kimondtad. 
  - Hát, elég nehéz volt.
  - Igen, az. Gyakorold még, jó? Most pedig megmutatom, hogyan tudsz dolgokat mozgatni - mondta és ezzel egyidőben a zakó lassan lecsúszott Sierra válláról és átrepült Adam kezébe. 
  - Hű, ezt tuti meg akarom tanulni! - tátotta el a száját a lány és csillogó szemekkel nézett a fiúra.
  - Gondoltam, hogy tetszeni fog - mosolyodott el Adam. - Igazából ez se nehéz ám. Csak képzeld el, ahogy a zakó átrepül a te válladra. 
  - Oké... - csukta be a szemét és elképzelte, ahogy a zakó kecsesen átrepül a vállára.
  Ez már hamarabb sikerült és Sierra hűvös anyag érintését érezte meztelen vállain.