Ragyogó arccal nyitotta ki a szemét és várakozva nézett Adamre. 
  - Van még? - kíváncsiskodott.
  - Van - titokzatoskodott a fiú. 
  - És mi az?
  - Ez a leggyönyörűbb képesség, ami létezik és csak nagyon keveseknek adatik meg. 
  - Neked is van?
  - Igen, bár sokat küzdöttem érte. 
  - Hogyhogy?
  - Majd később elmesélem. Most meg kell tanulnod használni a legbecsesebb képességedet. 
  - Mondd már! - sürgette Sierra.
  - Az alakváltoztatás képességét nehéz irányítani, de kellő gyakorlással ura tudsz lenni a hatalmának. 
  - Alakváltoztatás? - hüledezett.
  - Igen. 
  - És mondd, mégis mi a fenévé tudok átváltozni?
  - Hát...ez igazából attól függ, hogy mennyire vagy erős. 
  - Te mivé tudsz változni?
  - Hogy...? 
  - Azt mondtad, ez a képesség neked is megvan.
  - Igen, de... 
  - Akkor mutass valamit, hogy tudjam hogyan is működik ez.
  Adam beleegyezően bólintott, majd egy lépést hátrébb lépett, nehogy az átváltozás megijessze a lányt. 
  Már tudta mivé fog átváltozni. Elképzelte maga előtt az alakját. Elképzelte, ahogy a teste felveszi egy másik test formáját. Ahogy a ruhája átváltozik egy másik ember ruhájává.
  Sierra tátott szájjal meredt a fiúra, akinek arca kezdett elhomályosulni, ujjaiból pedig szikrák törtek elő. Aztán észrevette, hogy Adam arca elkezdett megváltozni és markáns vonásai ellágyulnak. Finom ívű ajkai teltebbek lettek, az orra picit összébb ment, hosszúkás arca kerekebb lett és ovális formát vett fel. Zöld szemei kicsit nagyobbak lettek és zafírkék színűre váltottak, a szempillái megnőttek és sűrűn keretezték a szemet. Buja szemöldöke nőies ívet vett és sötétbarna haja hirtelen megnőtt és dús loknikkal vette körbe az arcát. 
  De persze nem csak az arca változott meg. Széles vállai keskenyebbek lettek, dereka karcsúbb lett és úgy egészében nőies formát vett fel.
  Az estélyi, amit viselt, kiköpött mása volt az eredetinek. Sierra a felismeréstől halkan felsikoltott és a szája elé kapta a kezét. 
  A személy, akivé Adam változott, ő maga volt.
  Bizonytalanul közelebb lépett a másik énhez és óvatosan megérintette az arcát. 
  - Ez... én vagyok! - suttogta letaglózva. 
  A másik Sierra elmosolyodott és megszólalt:
  - Igen, valóban. - Hangja is ugyanaz volt, mint a lányénak. - Tudtam, hogy tetszeni fog. 
  - Ilyennek látnak mások? - hitetlenkedett, miközben nézte, ahogy a loknik ide-oda ugrálnak hasonmása fején.
  - Azt hiszem - bólogatott Adam, amitől a loknijai vadul táncolni kezdtek. - Vagy legalábbis valami hasonlót. 
  - Ezt hogy érted?
  - Máskor nincs ilyen sok loknid, de attól függetlenül ez te vagy. 
  - Igen, valóban nincs ilyen s... Várj! Honnan tudod, hogy milyen a hajam igazából? Hiszen csak ma ismertelek meg. És akkor már ilyen volt a hajam.
  - Hát, izé... - magyarázkodott Adam. 
  - Változz vissza! Most! - szólt rá erélyesen Sierra.
  - Rendben - sóhajtott a fiú. 
  Pár pillanattal később eltűnt a hasonmás és Adam megint önmaga volt.
  - Magyarázd meg! - követelte a lány. 
  - Jó, jó. Nyugi - intette le a fiú és belekezdett. Elmesélte, hogy őt már kiskora óta figyelik a Másvilágiak, és arra képezték az ottani fiatalokat, hogy hogyan tudnak majd kapcsolatba lépni vele, ha eljön az ideje.
  Mivel Adamet jelölték a feladatra, át kellett tanulmányoznia a lány életét és át kellett lapoznia egy albumot is, hogy biztosan tudja, hogyan néz ki Sierra. 
  A beszéd végén Adam lehajtott fejjel várta a reakciót. Várta a kiabálást, a leszidást, meg hogy mikor hagyja faképnél a lány.
  Ám Sierra nem tett semmi effélét, csak mérlegelte, amit hallott és végül azt a következtetést vonta le, hogy végül is nem Adam hibája, hogy így nevelték. 
  - Nekem is megtanítod? - kérdezte halkan. Adam hitetlenkedve nézett fel.
  - Hogyan? 
  - Szeretnék én is átváltozni - nézett a szemébe Sierra.
  - Biztos? 
  - Biztos.
  - Öhm...rendben. Igazából nem olyan nehéz a kezdés, csak... 
  - ...képzeld el azt, amivé változni akarsz és azt, hogy átváltozol.
  - Igen. Honnan tudtad? 
  - Megérzés? - mosolygott. Lehunyta a szemét és elképzelte a személyt, akivé változni akart.
  Messziről hallotta Adam hangját, amint felváltva biztatja és figyelmezteti, hogy: "Működik, csak így tovább!", meg: "Kis dologra gondolj, abból nem lesz baj". 
  Hihetetlen érzés volt az átváltozás. Erős energiahullám rohant végig a testén egészen az ujjáig, ahol szikraként kicsapott.
  Amikor az érzés elmúlt, óvatosan kinyitotta a szemét. Adam leesett állal bámulta. Olyan vicces arcot vágott, hogy Sierrának nevethetnékje támadt. 
  A személy, akivé változott, Adam volt. Vissza akart vágni a fiúnak és az arckifejezéséből ítélve sikerült.
  - Na, ügyi vagyok? - vigyorgott. 
  - Ez...ez...De...ez...én vagyok - rökönyödött meg Adam.
  - Tudom. 
  - De ez lehetetlen - hápogott tovább.
  - Mert? 
  - Mert soha senki nem volt képes átváltozni egy másik emberré első alkalommal.
  - Hát, úgy látszik nekem sikerült - vonta meg a vállát. 
  - Tudod, hogy ez mit jelent?
  - Na, mit? 
  - Azt hogy te vagy az eddigi legerősebb az angyalok között.
  - Na persze - forgatta a szemét Sierra. 
  - Komolyan mondom.
  - Jó, elhiszem. De azt is elmondhatnád, hogy kell visszaváltozni. 
  - Ugyanez, csak visszafelé.
  - Ó, oké! 
  Két pillanattal később már az igazi Sierra állt Adam előtt.
  - Fantasztikus volt - lelkendezett a lány. 
  - Valóban - mosolyodott el Adam. Meglepetésére a lány a nyakába ugrott és átkarolta.
  - Köszönöm! - súgta a fiú fülébe. 
  - Mit?
  - Hogy elmondtad ezeket nekem és megmutattad mire vagyok képes. Nélküled soha nem ismertem volna meg az igazi énemet. 
  - Ó, ez igazán nem az én érdemem, szóval...
  - De igen, a tied. Úgyhogy kuss és törődj bele! - nevetett halkan. Adam vele nevetett és hirtelen úgy érezte, jó munkát végzett. 
  Sierra elengedte és az iskola felé nézett. A tornaterem ablakain kiszűrődött a diszkó gyér fénye. Tompán kihallatszott a zene is, éppen valami régi slágert játszott a DJ.
  - Lassan vissza kéne mennünk - indult el az ajtó felé. 
  Adam nem ment utána és csak állt ott, várva valamiféle csodára. Nem merte elmondani a lánynak az érzéseit. Attól félt, hogy visszautasítja. De muszáj elmondania neki.
  - Hé, mi a baj? - fordult meg Sierra és aggódva nézett a fiúra. 
  - Semmi, csak...
  - Csak? - lépett vissza Adam felé. 
  - Hát...szóval... - dadogott.
  - Ó, a fenébe is. Gyere ide! - Megragadta Adam gallérját és magához rántotta. Óriási, cuppanós puszit nyomott az arcára, aztán a szemébe nézett. 
  - Ide figyelj! Légy férfi és mondd ki, amit akarsz!
  Adam félig még kábultan lenézett a lányra. Eddig fel sem tűnt neki, hogy milyen alacsony is valójában. 
  - Én szeretnék mondani valamit.
  - Igen, azt észrevettem. 
  - Én...szóval...azt hiszem, szeretlek - pirult el Adam és a földet nézte.
  - Tudom - mosolygott Sierra. 
  - Honnan? - kapta fel a fejét.
  - Azt hiszem tudok olvasni az érzelmeidben. 
  - Hogyan? - döbbent meg Adam.
  - Nem tudom. Szerintem a többi képességem hozta felszínre. 
  - Gondolod?
  - Szerintem igen - vonta meg a vállát a lány. 
  - Ó! - gondolkodott Adam. - És te?
  - Mit én? 
  - Te érzel valamit...irántam? - nézett félve Sierrára.
  - Asszem' bírlak - vonogatta a vállát. 
  - Ezt most nem igazán... - kezdte, de a lány lábujjhegyre állt, átkarolta a nyakát és megcsókolta.
  - Így már érted? - engedte el pár pillanat múlva. 
  - Tökéletesen - vigyorgott Adam és átkarolta a lány derekát.
  - A francba! - szisszent fel Sierra. 
  - Mi a baj? - ijedt meg a fiú.
  - Mi lesz a szüleimmel? - harapta be a száját a lány. 
  - Őszintén? Rajtad kívül most nem igazán tudok másra gondolni, úgyhogy várhat ez egy kicsit. Majd ha hazavittelek, akkor megbeszéljük, jó?
  - Jó - mosolyodott el a lány. Arra gondolt,hogy milyen csodák tudnak történni, ha az ember egy kicsit odafigyel. 
  Hirtelen köszönetet mondott magának, hogy nem hagyta ott a fiút már az elején. Végül is neki köszönhet mindent, amit most tud.
  De ebben a pillanatban csak arra gondolt, hogy amíg Adam vele van, addig biztonságban van és most csak ő számít. 
  A többi dolog ráér később is.