Ez a könyv a Wattpadon a tizenegyedik fejezetig megtalálható! 

Két hónap intenzív tanulás, hordószámra elfogyasztott kávé és tea után, Taehyung úgy gondolta megérdemli, hogy lazítson, átaludja a délelőttöket, szórakozni járhasson a barátaival. Miután megtudták a vizsgaeredményeket, Tae a barátaival eltervezte, bulizni fognak másnap este. Végre nem nyomja a vállukat semmilyen kötelezettség, kiereszthetik a gőzt és szórakozhatnak. Ha a szerencse is melléjük áll, találhatnak maguknak párt is az éjszaka folyamán.

A hat fős baráti társaság először nem tudta, hogy hová kellene menniük. Felsőbb éves ismerősöktől kértek javaslatokat, így jutottak el a Night Anchor nevű bárba. A szórakozóhelyre belépve Taehyungnak azonnal megtetszett a kialakítás és a színek. A táncparkett felett különböző diszkólámpák lettek elhelyezve, de nem voltak még bekapcsolva így látni lehetett, hogy a falak vörös, barna és narancs színűek. A bárpult résznél narancssárgán világító fénysorokat akasztottak, amik kellemes hangulatot adtak a helynek. A parkett és a pult közötti téren asztalok és székek lettek elhelyezve és a fal mellett fekete bőrkanapék foglaltak helyet. A falakra fényképeket akasztottak, amiken az eddig megrendezett események lettek megörökítve. Esküvők, legény– és lánybúcsúk, születésnapok, diplomaosztók, ballagások, céges rendezvények.

Taehyungék, amint szétnéztek a pult felé vették az irányt. Először mindenki whisky-t kért alapozás címszó alatt. Koccintás és gratulációk után egyszerre itták meg az aranybarna színű alkoholt. Taehyung eldöntötte, hogy meghívhatja őt akárki italra, ha nem ezt a whisky-t hozza felejtse is el egyből. Égette, marta a torkát, de kellemes utóízt érzett a szájában. A következő körrel a kezükben leültek nem messze a pulttól elhelyezett fekete bőrkanapéra. Beszélgettek, nevettek és kérték az újabb köröket. Taehyung az idő előrehaladtával egyre inkább érezte, hogy valaki bámulja. Az elején kirázta a hideg, aztán bizserget a teste. Néhányszor körbe tekintett a bárban, hátha összeakad a tekintete azzal, aki ennyire figyeli. De nem találta.

Ahogy egyre többet ittak úgy lett kellemesebb számára az érzés, hogy valaki szemmel tartja minden mozdulatát. Az alkohol ledöntötte a gátlásait, félelmeit, nem érezte feszélyezve magát az őt vizslató tekintettől. Ha néhány pillanatra megszűnt ez az érzés, hiányolni kezdte; igényelte az idegen perzselő tekintetét, mellyel még nem akadt össze tekintete. Élvezte, hogy valaki ennyire felfigyelt rá. Bizseregni kezdtek az ujjai, megakarta érinteni és látni akarta az illetőt. Ezért, hogy elcsalogassa az ismeretlen hódolóját a rejtekéről, felvetette az ötletet a másik 5 fiúnak, hogy ideje lenne táncolniuk.

Jin, Taeyong, Hoseok és Mark hirtelen pattantak fel a helyükről és indultak a táncolók közé. Jimin nem akart magára maradni, így legjobb barátjával indult el táncolni, kivel óvodás koruk óta ismerik egymást. Taehyung, hogy minél jobban felhúzza csodálóját tekergetni kezdte a csípőjét, a kezeit hol a feje fölé emelte, hol a hosszabb szőke tincseibe túrt, hol a saját testét simogatta. Nyalogatta az ajkait, felvette a zene ritmusát; vágyakozva, tüzesen nézett. De sohasem előre, Jiminre, nehogy érdeklődője félreértse a helyzetet, ezért mindig oldalra tekintet keresve az ő idegenjét.

Három dalt táncolhattak végig, amikor is Taehyung két kezet érzett meg a derekán. Ujjak markoltak bele a csípőjébe, a hátához szorosan egy felsőtest tapadt, fenekéhez egy határozottan nem nyugalmi állapotban lévő ágyék nyomódott. Ahelyett, hogy jó, kellemes, vágykeltő érzés kerítette volna hatalmába Taehyungot, inkább megmerevedett. A hideg futkosott a hátán, egy pillanat alatt leverte a víz, a szíve majd kiugrott a helyéről, torkában gombóc keletkezett. Undorodott ezektől a kezektől, nem érezte tovább az intenzív vizslató íriszeket. Hiányzott neki az a tekintet és hülyének gondolta magát, amiért úgy érezte annak az idegennek a karjaiban lenne a legnagyobb biztonságban. Tiszta hülye vagyok!

Fülledt volt a levegő a bárban, ő mégis remegni kezdett. Félt. Félelmet keltett benne, hogy valaki más öleli hátulról nem az, aki órák óta őt bámulta. Kétségbeesetten nézett rá Jiminre, hogy segítsen neki, szabadítsa ki annak az állatnak a karjaiból. Menekülni akart, egyenesen haza, az ágyába, a takarója biztonságos ölelésébe. Ez sem jött össze neki, ebben sem volt szerencséje. Csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy nem annak a figyelmét hívom fel még jobban, akit én akarok. Félek!

Jimin végig lefagyva figyelte, ahogy barátját egy izmos, harmincas éveiben járó férfi az ölelésébe húzza ellentmondást nem tűrően. Látta, amint az ismeretlen TaeTae nyakára hajol és csókot lehel annak enyhén barnás bőrére. A szőke fiú összerándult - egyáltalán nem esett jól neki, hányingere lett; kezeit az őt fogva tartó karokra tette és megpróbálta lefejteni magáról. Egyáltalán nem sikeres vállalkozás, csak azt érte el, hogy most már a hasánál fogva dörgölőzött hozzá hátulról az erőszakos valaki.

Jimin felébredve a döbbenetből mozdulni akart, hogy segítsen csapdába esett barátján ám jeges félelem futott végig a gerincén, a lábai megremegtek – azt hitte menten összeesik. Taehyung bal oldalán, a szőke sráctól jó pár méterre meglátott egy fiút, aki a legjobb barátját csapdába ejtő férfit méregette gyilkos, eszelős tekintettel. Állkapcsa megfeszült, a kezeit ökölbe szorította és elindult. Egyenesen feléjük.

Taehyung ránézett Jiminre, hogy miért nem segít neki. Összeráncolta a szemöldökét vergődése közepette és szólni akart legjobb barátjának, hogy ne a háta mögé bámuljon lesápadva hanem rajta segítsen, de újra megérezte azt a tekintetett. Két tenyér fonódott az őt tartó karokra, majd egy határozott rántással kiszabadult. Taehyung azonnal elengedte fogva tartójának durva karjait majd hármat lépve előre megpördült a tengelye körül, hogy saját szemével lássa az eseményeket. Először azt a férfit pillantotta meg, aki hozzá dörgölőzött. Nem tulajdonított neki figyelmet, elkönyvelte magában zaklatónak. Fekete szemeit a megmentőjére vezette és eltátotta egymástól dús párnácskáit. A lábai megremegtek, gyomra görcsbe rándult, szíve majd kiszakadt bordaketrecéből. Úgy dobogott motorja, mint a kolibri szárnycsapásai.

A leggyönyörűbb embert látta maga előtt. Hollófekete hajában megcsillantak a lámpák fényei, olyannak tűnt, akár a selyem. A rossz látási viszonyok ellenére is látta, a fiú fehér bőrét; vörös, csillogó, dús ajkait, ahogy összepréseli azokat. A fekete v-nyakú póló láttatni engedte a nyakát, amin egy vastagabb ér dagad, a kiálló kulcscsontján. Ahogy a zaklatóját tartotta, megfeszültek az izmok a karjában, kidagadtak az erek. Dereka karcsú, a lábaira feszül a fekete bőrnadrág. Taehyungot egyszerre öntötte el a biztonságérzet és a vágy. A legapróbb sejtjeiből indult, szervezete legmélyebb pontjából, hogy libabőrként jelentkezzen a testén. Megakarta érinteni, bele akart túrni a hajába, átölelni és csókolni azokat az ajkakat. Belebújni az érintésébe, elveszni az ölelésében és soha ki nem szabadulni. Kiszáradt, cserepes ajkait nyalogatta szüntelenül, ahogy a szemeit többször is végig vezette megmentőjén. Kezét szívére kellett szorítania hátha képes lesz ezzel lenyugtatnia őrülten dobogó szervét. Akarom Őt!

Látta, hogy amaz súgott valamit zaklatója fülébe, de a távolság és a hangos zene miatt fogalma sincs, hogy mit. A srác elengedte a másikat, aki gyorsan, vissza sem nézve indult kifelé a bárból, hogy minél hamarabb eltűnjön innen és soha ne jöjjön ide vissza. A fekete hajú Taehyungra vezette tekintetét és mikor íriszeik összekapcsolódtak, mind a ketten nyeltek egy hatalmasat. Taehyung látta, ahogy ismeretlen szépségének szemében égett a tűz; lángra lobbant az egész teste, minden sejtje, porcikája a másikért kiáltott. Szívében ellentétes érzelmek dúltak – nem ismeri a srácot mégis, ha az arra kérné, hogy menjen el vele, minden szó nélkül teljesítené a kívánságát, hogy az éjjel hátralevő részében csak és kizárólag vele foglalkozzon. Ez pedig megrémítette és megnyugtatta egyszerre. Megmagyarázhatatlan módon ismeretlenül is bízott benne, vonzódott hozzá. Habár Taehyung ezt az alkohol számlájára írta fel, mivel már számát sem tudta, hány pohárral ivott. Vágyott már egy másik ember érintésére, hogy fontos legyen valakinek. Ki kell élnie magát és ez a srác tökéletes lenne rá. Kétsége sincs afelől, hogy a vele szemben állónak ne tetszene ez. De nem ismeri. És a szíve mélyén tart tőle egy kicsit.

Azonban megakarja köszönni az ő helyes hercegének, hogy megmentette, dacára annak, ami benne dúl. Ha másképp nem, egy italra meghívhatja. Ugyan mi baj lenne belőle?

Elnyitotta egymástól dús párnácskáit és már készült odalépni az éjfekete hajúhoz, ám a srác sietve hátat fordított a tátott szájjal őt figyelő szőke fiúnak és a bőrkabátját felkapva jóformán rohanva indult kifelé a tömött helyről.

Taehyung magához térve a kábulatból nem törődve Jiminnel lépett előre az idegen után. Jimin próbált utána kapni, de nem érte el barátja karját és a sok embertől követni sem tudta.

Taehyung a bárban még látta a fiút, ám amint kilépett a bejáraton a hidegre, hiába tekintett jobbra és balra kétségbeesetten keresve Őt, nem látta. Megakarta köszönni neki, ha mást nem, meghívni egy italra. Gyorsan kapkodta a levegőt, szívére szorítva a kezét, hogy lenyugtassa őrült módjára dobogó ketyeréjét. Csalódott lett. Remélte látni fogja még az ő idegenjét.

Kérlek Istenem! Látni akarom!

Megakarom ismerni!

SF.xx