– Mi a fasz! – kiáltott fel a lány. Szemét tágra nyitotta, és kapkodni kezdte a levegőt, hogy állva tudjon maradni, megkapaszkodott a mellette álló szék támlájában, de továbbra sem tudta a tekintetét levenni rólam.

– Meglepi – mosolyogtam kínosan. Tudtam, hogy teljesen kiakasztottam a csajt, de meg kellett tudnia az igazságot.

*Korábban*

Az egész egy éjszakai hülye döntésnek indult. Egy jó haveri társaság, egy-két sör valami házibuliban, ahol nem találnak meg a paparazzik. Már hiányzott a felhőtlen szórakozás az életemből. Mióta befutottam a legutóbbi filmemmel mindenki a nyakamon lógott, az eddigi boldog pillanatok hirtelen köddé váltak. Mi várt egy moziban? Adj aláírást Tom, kérlek! Sőt nem csak ott, mindenhol. Gyűltek a rajongók, annyira elegem volt már.

Aznap mindent elvesztettem London egy éjszakai bulijában, szó szerint mindenemet. Az eddigi nevemet, az eddigi barátaim, az eddigi szerelmem, az eddigi életem.

Három barátom társaságában indultam útnak. Nem futotta többre egyszerű napszemüveges, sapkás álcánál. Már beértünk a buliba, amikor rám jött a dolog, így szóltam a többieknek, hogy várjanak meg, mindjárt jövök.

Annyit mondok: értem, miért járnak a lányok többen a slozira. Éppenséggel már mentem volna vissza a többiekhez, amikor hirtelen nyilalló fájdalmat éreztem az oldalamban. Lenéztem, ha félnék vértől, akkor azon nyomban elájultam volna. Egy kés díszelgett a testemben, és körülötte mindenem a vörös folyadékban úszott. Meg sem mertem mozdulni, kiszállt minden vér a pucámból. A levegő teljesen megfagyott körülöttem, még a szívem dobogását is hallottam. Minden erőm elhagyta a lábamat, az összeomlás szélén álltam. Nem tudtam, mit kell tenni egy ilyen helyzetben, de abban biztos voltam, hogy az összerogyás nem segít. A hátam mögül lépteket hallottam, ekkorra már nem tudtam tartani magam, térdre borultam.

Egy fekete ruhás fickó ment el előttem. Teljesen némán, az arcát nem láttam, mert símaszkot viselt. Mikor kiért volna az ajtón, megállt, és egyenesen a szemembe nézett.

– Mégsem annyira legyőzhetetlen ez a Portalman – nevetett a saját viccén, amit belőlem űzött utalva az eddigi legnagyobb filmszerepemre.

Aztán kisétált, egyszerűen eltűnt. Én maradtam, nem tudtam megmozdulni sem. Végiggördült egy könnycsepp az arcomon, féltem, sőt rettegtem attól, ami rám vár. Egyedül térdeltem egy wc padlóján. Itt fogok meghalni – gondoltam. Nem, azt nem hagyhatom – nyitottam szólásra a számat.

– Segítség! – próbáltam kiabálni, amennyire elhaló hangom engedte. Aztán minden elsötétült. Egyedül lebegtem a semmiben, nem láttam senkit, semmit, csak magamat. Egyedül.

***

Hirtelen tértem magamhoz. Minden annyira világosnak tűnt ezután a rengeteg sötétség után. A fény teljesen elvakított, csak hangokat hallottam.

– Magához tért. Magához tért! – kiabált valaki. A hangja boldogsággal telien csengett. Egyszerre volt izgatott és nyugodt, lágy és dühös. Jó érzést keltett bennem.

– Nyugi, szívem, minden rendben van, felébredt – szólalt meg egy mélyebb hang. Egy férfié. Érdes volt, de közben szeretettel átitatott.

A szagok is visszatértek. Egy rakat csokor illatának elegyét éreztem, akárcsak egy virágboltban. Sosem hatottak meg a növények, de most örömmel töltött el, hogy érzem őket.

Lassan kirajzolódott a hely is, ahol feküdtem. Egy fehér szoba. Aztán anyuékat vettem észre, ahogy az ágy mellett ácsorognak. Ahogyan gondoltam, a szoba tele lett rakva virágokkal, feltételeztem nekem hozták.

 – Anya, apa – lábadt könnybe a szemem, amikor végre feldolgoztam, hogy tényleg a szüleimmel vagyok, és nem haltam meg. Nem szokásom sírni, ennek ellenére kicsordult a könnyem a boldogságtól.

– Itt vagyunk – sírta anya és apa is. Anyu megfogta a kezem és erősen megszorította, nem engedett el. Fel akartam ülni, hogy megöleljem őket, azonban ők nem hagyták. Pár másodperccel később megtudtam, miért.

Ismét fájdalom nyilallt az oldalamba, pont, mint a klozetnél, igaz már kevésbé élesen, viszont továbbra is éreztem a sebet.

Mikor ismét a szüleimre néztem kissé szomorúnak láttam őket. Látszott rajtuk, hogy valamit nem mondanak el nekem, ráadásul az a valami biztosan nem fog nekem tetszeni.

– Minden rendben van? – kérdeztem tőlük.

– Fiam, cselekednünk kellett az érdekedben. Nem tett jót a hírnév neked – kezdett beszélni apám.

– Sajnálom, hogy ezzel a döntéssel derékba törtük a karriered, de nem kockáztatjuk az életed. – Először nem értettem, miről hadovál anya.

– Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál – hallottam apa szájából azt a mondatot, ami az egész további életemben a fejemben csengett. Ha akkor ezt nem mondják, akkor most minden más lenne.

____________________________

Sziasztok! Mit ne mondjak, szuper hypolt vagyok a sztorival kapcsolatban. Remélem tetszett.

Ismerlek valahonnan, by Kitti ❤️