Második fejezet
Nem voltam rossz tanuló. Sőt, igazán jó eredményeket értem el. A testvéreim közt is nekem voltak a legjobb jegyeim. De ettől még nem szálltam el magamtól, mert tudtam hogy ez csak természetes hogyha már egyszer asztronauta akarok lenni. A legjobb barátnőm Emma, segített ha nem értettem valamit. Bár igaz ritkán fordult elő. Számíthattam rá. Aztán hetedikiben elköltöztek, és másik iskolába került. Eléggé szíven ütött hogy a legfőbb támaszom több száz kilóméterre van tőlem. Egy jó darabig nem is találkoztunk. mind a ketten más úton haladtunk, így nem is volt esély rá hogy a mi barátságunk fenn maradjon. Ezért Dannys a kedvenc tesóm lett az új támaszom. Dannys egy évvel idősebb nálam. A korkülönbség nem nagy, de mégis az ész járása teljesen más volt mint nekem. Gyakran bajba került. Sokszor én húztam ki a pácból. Egy idő után már nagyon unalmas volt, de tudtam hogy nála jobb barátot úgysem találok soha. Nagyon szerettem benne hogy ő is olyan kitartó mint én, neki is volt egy álma amit valóra akart váltani. Majd 14 éves koromban jelentkeztem diákmunkára, hogy ezzel is segítsek a szüleimnek. A keresetem száz százalékát oda adtam nekik. Jó érzés volt. Jó érzés volt hozzá járulni a megélhetésünkhöz. A többi testvérem is igyekezett segíteni nekik, nem voltam egyedül. Miután elvégeztem az általánost, voltam elég érett ahhoz hogy rendes munkát vállaljak, és eltartstam magam.
Édesapámnak volt egy régi barátja aki féláron kiadta nekem az egyik környékbeli lakását. így nem voltam messze a sulitól és a családomat is tudtam látogatni.
Úgy éreztem egyre közelebb vagyok az álmom felé.
Édesapámnak volt egy régi barátja aki féláron kiadta nekem az egyik környékbeli lakását. így nem voltam messze a sulitól és a családomat is tudtam látogatni.
Úgy éreztem egyre közelebb vagyok az álmom felé.
Коментарі