Negyedik fejezet
Barátságosak voltak az emberek, de rikított hogy mindenki csak magával van elfoglalva.
Én is így tettem. Majd egyszer mikor a folyosón sétáltam egy hangos űvöltést hallottam:
-Mayaaaa!
Hátra fordultam és egy rohanó lány tartott felém. Amikor a nyakamba borult, én mégcsak akkor realizáltam hogy ki az.
-Emma?!
Bizony ő volt. Egy érett, gyönyörű nő.
-T-te meg mit keresel itt?!
-Vissza költöztem a városba.
-tényleg?! Nem hiszem el hogy újra látlak! - mondtam neki, majd szorosan átöleltem.
-Akkor ezek szerint ide jársz te is?
-Igen.
Még mindig a fülemben csöng ez a párbeszéd, mintha csak tegnap lett volna. Az egyetem után, útjaink ismét külön váltak. Néha találkoztunk, de csak nagyon ritkán értünk rá. Ő pincérként, én pedig végül fodrászként végeztem.
Annyira, de annyira rossz volt, hogy minden, minden amit gyermekkorom óta akartam, a remény, amiben mindig hittem így szertefoszlott volna...Hát nem volt mit tenni...Egy helyi szalonban dolgoztam. Közel hozzá, egy kisbolt mellett tudtam albérletet kivenni.
"Hát ennyi, ennyi lett volna? Az álom amiért évekig küzdöttem, és dédelgettem?"
És akkor jött a megváltás. Robert.
Valamelyik nap a kisboltaban voltam, és főzni valót vásároltam, amikor egy férfi oda jött hozzám, és azt mondta:
-Maya ugye? Én Dannys egyik barátja vagyok, ő mondta hogy mindenképp keresselek meg. Mondta hogy űrhajós szeretnél lenni. Én azt hiszem tudok segíteni, ugyan is a NASA-nál dolgozom.
Nem hittem el amit mond. Először mondjuk megijedtem...De láttam rajta hogy igaz amit beszél. Hogy ilyen szerencse történne velem?
Fingom sem volt hogy mit mondjak neki, ezért annyit kérdeztem vissza hogy:
-I-ismered Dannyst?
Tudom, szánalmas. Robertnek volt legalább annyi esze, hogy elkérje a számomat. Ő is megadta az övét. Egyik délután tartottunk egy megbeszélést, és azt mondta hogy "hétfőn kezdjük a kiképzést! Reggel fél hatkor ott vagyok a házad előtt!"
Csak is ezen járt az agyam. Nem tudtam elhinni.
"Ez, ez most tényleg megtörténik? komolyan? Nem csak álmodom?"
Úgy ahogy mondta, pontban fél hatkor megjelent a lakásom előtt, és a NASA-hoz vitt.
Én is így tettem. Majd egyszer mikor a folyosón sétáltam egy hangos űvöltést hallottam:
-Mayaaaa!
Hátra fordultam és egy rohanó lány tartott felém. Amikor a nyakamba borult, én mégcsak akkor realizáltam hogy ki az.
-Emma?!
Bizony ő volt. Egy érett, gyönyörű nő.
-T-te meg mit keresel itt?!
-Vissza költöztem a városba.
-tényleg?! Nem hiszem el hogy újra látlak! - mondtam neki, majd szorosan átöleltem.
-Akkor ezek szerint ide jársz te is?
-Igen.
Még mindig a fülemben csöng ez a párbeszéd, mintha csak tegnap lett volna. Az egyetem után, útjaink ismét külön váltak. Néha találkoztunk, de csak nagyon ritkán értünk rá. Ő pincérként, én pedig végül fodrászként végeztem.
Annyira, de annyira rossz volt, hogy minden, minden amit gyermekkorom óta akartam, a remény, amiben mindig hittem így szertefoszlott volna...Hát nem volt mit tenni...Egy helyi szalonban dolgoztam. Közel hozzá, egy kisbolt mellett tudtam albérletet kivenni.
"Hát ennyi, ennyi lett volna? Az álom amiért évekig küzdöttem, és dédelgettem?"
És akkor jött a megváltás. Robert.
Valamelyik nap a kisboltaban voltam, és főzni valót vásároltam, amikor egy férfi oda jött hozzám, és azt mondta:
-Maya ugye? Én Dannys egyik barátja vagyok, ő mondta hogy mindenképp keresselek meg. Mondta hogy űrhajós szeretnél lenni. Én azt hiszem tudok segíteni, ugyan is a NASA-nál dolgozom.
Nem hittem el amit mond. Először mondjuk megijedtem...De láttam rajta hogy igaz amit beszél. Hogy ilyen szerencse történne velem?
Fingom sem volt hogy mit mondjak neki, ezért annyit kérdeztem vissza hogy:
-I-ismered Dannyst?
Tudom, szánalmas. Robertnek volt legalább annyi esze, hogy elkérje a számomat. Ő is megadta az övét. Egyik délután tartottunk egy megbeszélést, és azt mondta hogy "hétfőn kezdjük a kiképzést! Reggel fél hatkor ott vagyok a házad előtt!"
Csak is ezen járt az agyam. Nem tudtam elhinni.
"Ez, ez most tényleg megtörténik? komolyan? Nem csak álmodom?"
Úgy ahogy mondta, pontban fél hatkor megjelent a lakásom előtt, és a NASA-hoz vitt.
Коментарі