Ha vissza fordíthatnám...
Júniusban járunk. Hope már egy éve van mellettem. Elég vidám, de nem túl meleg napon, elmentem a teljesen felcseperedett kiskutyámmal sétálni az erdőbe... A fák dús lombjai gyönyörűen bele illettek a festői környezetbe. kellemes volt az időjárás hűvös, de nem túl nyirkos. Hope nagyon élvezte. mikor kiértünk egy rétre elengedtem, leszedtem róla a pórázt. Úgy rohangált mint egy pajkos kiscsikó. Öröm volt látni, hogy élvezi. pár nappal később, észre vettem hogy nem igazán eszik.
kevertem egykis maradékot a tápjához, vettem neki konzevreket, de semmi egyiket sem ette. Amikor egy nap kiakartam vinni sétálni, de...nem mozdult, a szeme vörösen izzot, és nyüszített. Felemeltem és beraktam a kocsiba, majd teljes erőböl tapostam a gázt az állat orvosig. berontottam és hála égnek senki nem volt ott, így egyből tudott fogadni a doktor. megvizsgálta, majd így szólt:
-Kullancs. Egy fertőzött kullancs megcsípte.
hebegve kérdeztem vissza:
-E-egy kullancs?
Lime-kóros lett. Azonnal műtétnek vetette alá. Én 3 órát ültem a váróban, miközben sokkos állapotban, azért imádkoztam hogy minden rendben legyen.
Majd kinyitotta a Dr. az ajtót és azt mondta:
-A műtét sikeres volt. De a hátsó két lába megbénult, azzal már nem lehet mit tenni.
Nem tudtam, hogy sírjak örömömben, vagy gyűlöljem magam, amiért örökre meg nyomorítottam az egyetlen kiskutyámat.
Senki nem tudja elképezlni, azt hogy mennyire sajnáltam szegény párát. Ha eleve nem vittem volna el kullancs elleni oltás nélkül...akkor, akkor most nem lenne ilyen helyzetben! De annak nagyon örültem hogy Dr. Jean megtudta menteni. Vettem Hope-nak egy kutya-kerekesszéket. Onnantól minden megváltozott. kezelésekre kellett vinnem, új étrendet kapott, gyógyszereket amiket mindennap bekellett adnom neki. Nagyon rossz volt. Abba már bele se akarok gondolni, hogy neki milyen rossz volt. Egyszer az északa közepén arra ébrettem hogy nyikorog az ajtó. Kinyitottam a szemem, és egy kis buksi nézett felém, egy szük résen.
-Mivan Hope? -kérdeztem tőle.
-Föl akarsz jönni? Jólvan nem bánom.
Feltettem az ágyba, és leszedtem róla a kerekesszéket, utána halkan suttogtam hozzá:
-Én egyáltalán nem akartam hogy ez történjen. Tudom hogy ettől semmi nem fog megváltozni, de remélem tudod hogy sosem ártanék neked.
Szorosan átöleltem, és nem engedtem el.
kevertem egykis maradékot a tápjához, vettem neki konzevreket, de semmi egyiket sem ette. Amikor egy nap kiakartam vinni sétálni, de...nem mozdult, a szeme vörösen izzot, és nyüszített. Felemeltem és beraktam a kocsiba, majd teljes erőböl tapostam a gázt az állat orvosig. berontottam és hála égnek senki nem volt ott, így egyből tudott fogadni a doktor. megvizsgálta, majd így szólt:
-Kullancs. Egy fertőzött kullancs megcsípte.
hebegve kérdeztem vissza:
-E-egy kullancs?
Lime-kóros lett. Azonnal műtétnek vetette alá. Én 3 órát ültem a váróban, miközben sokkos állapotban, azért imádkoztam hogy minden rendben legyen.
Majd kinyitotta a Dr. az ajtót és azt mondta:
-A műtét sikeres volt. De a hátsó két lába megbénult, azzal már nem lehet mit tenni.
Nem tudtam, hogy sírjak örömömben, vagy gyűlöljem magam, amiért örökre meg nyomorítottam az egyetlen kiskutyámat.
Senki nem tudja elképezlni, azt hogy mennyire sajnáltam szegény párát. Ha eleve nem vittem volna el kullancs elleni oltás nélkül...akkor, akkor most nem lenne ilyen helyzetben! De annak nagyon örültem hogy Dr. Jean megtudta menteni. Vettem Hope-nak egy kutya-kerekesszéket. Onnantól minden megváltozott. kezelésekre kellett vinnem, új étrendet kapott, gyógyszereket amiket mindennap bekellett adnom neki. Nagyon rossz volt. Abba már bele se akarok gondolni, hogy neki milyen rossz volt. Egyszer az északa közepén arra ébrettem hogy nyikorog az ajtó. Kinyitottam a szemem, és egy kis buksi nézett felém, egy szük résen.
-Mivan Hope? -kérdeztem tőle.
-Föl akarsz jönni? Jólvan nem bánom.
Feltettem az ágyba, és leszedtem róla a kerekesszéket, utána halkan suttogtam hozzá:
-Én egyáltalán nem akartam hogy ez történjen. Tudom hogy ettől semmi nem fog megváltozni, de remélem tudod hogy sosem ártanék neked.
Szorosan átöleltem, és nem engedtem el.
Коментарі
Упорядкувати
- За популярністю
- Спочатку нові
- По порядку
Показати всі коментарі
(1)
Ha vissza fordíthatnám...
Oh baszki! Szegény kutyuli! Meg kell zabálni!😢😭❤
Відповісти
2021-07-06 21:18:07
Подобається