A 23 éves Yun MinJi, készülődött, hogy elinduljon kedvenc kávézójába, ahol is az interneten megbeszélt randin vegyen részt. Soha nem csinált még ilyet azelőtt, de egyszer mindent ki kell próbálni, nemde? A kabátját magára kapta és elindult a kávézó felé. Az óra délután ötöt mutatott, a találka pedig negyed hatra lett tervezve. Szerencsére nem kell sokat kocsikáznia, hogy elérje célját. Az autópálya helyett inkább a csendes és nyugalmas utcákat választotta, ugyanis az autópályán sokkal több a nyüzsgés az autóknak köszönhetően. A meggyötört betontól eltekintve, teljesen megfelel a célnak. A kocsijában eper illat terjengett, ugyanis MinJi imádta az epret. Olyan parfümöt használt, aminek epres aromája van, valamint az autójába is ilyen illatú légfrissítőt vett.

A személyről akivel találkozik, annyit tudott, hogy szintén 23 éves és Park Jiminnek hívják. Az alacsonyabb és vékony lányokat kedveli, akik egyáltalán nem szégyenlősek és bármikor el lehet velük beszélgetni. MinJi az összes említettnek megfelelt, így miután ő is megbizonyosodott arról, hogy Jimin teljesen passzol az ő esetének, ráírt. Ebből elkezdődött egy beszélgetés, ami a tíz percből negyven lett, majd a két napból, négy hét. Egy idő után már hiányolták a másik közelségét, így megbeszéltek egy találkát, ami pontosan október 9.-re esett.

Amint a lány leparkolt, kiszállt az autójából és belépett a kávézóba. Nem nagy meglepetés szerűen, kávé és sütemény illat keringett az épületben. A hangulatot egy kellemes, de dallamos zene támasztotta alá, amit a halkan, de észrevehetően társalgó emberek, csak még jobban feldobtak. MinJi beljebb merészkedett, egy barna, de ugyan narancssárga melírral ellátott hajú fiút keresve, aki egyszerű pólóban ül és presszókávét iszogat. Amint meg is találta, a tekintetét nem szentelte másnak, csak neki. Várt egy kicsit, amíg a fiú is észreveszi. Tekintetét lassan és kimérve emelte fel a kávéról és először a lány két szemébe nézett, majd a ruhájának minden egyes pontját figyelte végig, majd újra az arcát kezdte el tanulmányozni. Csak bámulták egymást, amikor is Jiminnél megjelent egy pincér.
- Elnézést. Hozhatok még valamit?
- Igen. Egy ugyanolyan kávét a velem szemben álló hölgynek, mint nekem.- a pincér amint megértette a mondatot, a lány felé pillantott, majd válaszolt.
- Máris. - mondta, majd visszament, hogy végrehajtsa azt, amit munkának kapott.
MinJi úgy gondolta, hogy nem lenne célszerű tovább ácsorogni a kávézó kellős közepén, így inkább helyet foglalt Jimin elé.
- Noss, szia.
- Szia. Hogy-hogy ilyen hamar itt voltál? Ha jól sejtem volt még tíz percem.
- Mindenhova időben szeretek érkezni. De ne mondd, hogy ezt másfél hónap alatt nem sikerült felfogni. - nevetett fel kisfiúsan Jimin.
- Hát pedig sajnos így van. Ne haragudj.
- Nem haragszom, nincs miért. Viszont.. Ha végeztünk a kávéval, akkor lenne kedved feljönni velem a lakásomba?
- Ha nem felnőtt tartalmú műsört tervezünk csinálni, akkor igen.- válaszolta. Jimin csak hangos nevetésben tört ki. Rég találkozott ennyire nyílt személyiségű lánnyal.
- Természetesen nem ez volt a terv. Először körbevezetnélek a palotámban, aztán filméznénk, majd... meglátjuk.
- Oké. De egyelőre élvezzük ki, hogy itt vagyunk.

A srác is hamarosan megérkezett MinJi kávéjával, amit lehelyezett az asztalra. Aztán szónélkül távozott. A fiatal pár sem zavartatta magát. Mélyrenyúlóan beszélgettek, ahogyan eddig is tették. Csak most személyesen. Amikor észrevették, hogy kezd későre járni, elindultak Jimin lakásába. Nem volt messze, sőt. A szomszéd utcában volt. A fiú sétálva jött, úgyhogy behuppantak MinJi kocsijába és kis kordinálás segítségével, de elérték, az otthonos lakást...

Folytatás következik..