"Elijah's POV"


At embernek mindig van egy olyan pont az életében ahol már nem akar semmi mást, csakis az előtte lebegő célt elérni. Mindegy hogy kit kell eltsszítanod magadtól, legyen az a legjobb barátod.
Én is így kerültem el Pointból, oda ahova most vagyok. Egy jól menő cég vezetői helyén. Tettem pár olyan dolgot amit már megbántam. De a múltat nem lehet megváltoztatni.
És hiába menekültem el, tudtam jól hogy egyszer az úgyis utolér.

-Mr. Blackwood, a 6 óriási vendége már várja... - a telefon csörgése szakítja félbe a nő mondatát.

-Mindjárt megyek, csak ezt felveszem. - a titkárnő egy apró bólintással kilép a helyiségből.

-Igen tessék, Elijah Blackwood - A telefonba egy érces hang szól bele, amiről azt hittem hogy soha a büdös életbe nem kell többet hallanom.

-A Stephen után elég érdekes választás. - a hangja gúnyos volt. Még ennyi év után is kihallatszódott belőle az a gyűlölet amit irántam érzett.

-Tudod jól, hogy aki Pointból eljön annak mindenét meg kell változtatnia. - egy kisebb sóhajt engedek ki - Mit akarsz Carl?

-James eltünt. - tömören fogalmazott, mint ahogy mindig.

-Mi az hogy eltünt?

-Szerinted? - válaszolt egy enyhe éllel a hangjában.

-Eltünt vagy valaki eltüntette. Tudod jól hogy amíg én ott éltem akkor is tünt már el.

-Eltünt kérlekszépen. - válaszol Carl - Hektor pedig nem csinált elvileg semmit. Gondoltam szólok neked. - A férfi, mielőtt bármit is tudtam volna válaszolni, rámrakja a telefont.

Jamest mindig is a legjobb barátomnak tekintettem, egymás szemébe már testvérek voltunk. Ezt pedig Nadia általában nem nézte jó szemmel, hisz bátyját az élő mintapéldának tekintette. Sosem törődött azzal, hogy az anyjuk nem volt közös. Sőt amikor James rátalált a lányra egy jó 10 év korkülömbség volt köztük.

-A jó kurva életbe! - ordítottam, majd a telefont teljes erőből a falnak vágtam.

-Mr. Blackwood jól van?

Lassan a nőre nézek, majd vissza a tönkrement telefonomra

-Kelleni fog egy új telefon.

                                 ***

Ahogy a férfi Pointba tart az autójával, az arcát kétségek lepik el. Nem kockáztathatott, hogy egyedül jön ide. Nem azért mert nem tudja megvédeni magát. Azért hozott testőrt mert már rég járt ezen a helyen. És nem tudja, hogy éppen ki akarja megölni őt.

-Elijah. - Gabriel halkan szólítja meg a főnökét. Nem szokott sokat kérdezni, hisz nem azért fizetik hogy kérdezzen. - Tudom jól, hogy mit vársz tőlem. De azért ne keverd magad nagyobb szarba mint amiben most vagy.

A kocsi lassan leparkol Point szélénél, a legközelebbi villánál.

-Próbálkozok Gabriel. - A férfi nem fűz hozzá mást. Egyszerűen kiszáll a kocsiból.

-Mit akarnak? - egy fegyveres őr lép a Elijah elé.

-Üzenje meg a főnökének, hogy akit várt itt van. És beszélni akar vele.

Az őr egy nagyot sóhajtva beleszól a walki talkijába. Elijah úgy tippelt, hogy nem fizetik őt eléggé, hogy bármennyire is érdekelje amit az előbb összehordott.
Visszaszáll az autóba, majd pár percen belül nyílik a kapu, és be tud hajtani.
A ház nem volt olyan nagy, a kerthez képest. Sötét volt, de még így is ki lehetett venni a fegyveres őrök alakját, pár darab kutyát, nameg a kamerákat.
A két férfi amint kiszáll az autóból, átmotozzák őket, majd Hektor egy vidámak tűnő mosollyal fogadja őket.

-Stephen James Blackwood. 10 év után te vissza mered tolni ide azt a büdös nagy képedet? - Gabriel Elijah melett áll, tartva a pár lépés távolságot. - És barátot is hoztál. - Hektor arca komolynak tűnt, ám hangja vidámnak csengett.

-Ahogy mondtad rég voltam már itt. Sosem tudhatom hogy kik akarnak megtámadni egy régebbi sérelmük miatt. - A férfi körülnéz az udvaron. - Szerintem jobb lenne a bemennénk.
Hektor egy aprót bólint. A férfi magas volt, majdnem lekörözte Elijah 198cmét is. Hamvas szőke haja volt, ami már elég láthatólag kezdett őszre váltani. Más ember befestette volna, de ez valamiért az eddigi csajainak bejött. Borostás, és már az idő kezd meglátszani rajta, de izomzata még jócskán akad. Mint egy sportolónak.

-Fáradjatok beljebb.