* Taehyung szemszög *
-Fura érzésre ébredtem. Nyitogatni kezdtem a szemem és láttam, hogy Jungkook éppen nadrágomon keresztül izgat.
-Szia ....?!? Te mit csinálsz? -Kérdeztem idegesen.
-Csak hogy felkeltél. Unatkozok szóval csináljunk valamit, mert holnap iskola.-Mondta Kook.
-Muszáj volt ÍGY felkelteni? Aish, Kook. Jó, most már ébren vagyok, mit akarsz? -Kérdeztem.
-Ne légy morcos Tae. Inkább mutasd meg, hogyan táncolsz. Azt mondtad szeretsz táncolni és énekelni. Mutasd meg légysziii.-Kérlelt.
-Jó, de előtte még menjünk el boltba. Szeretnék venni kaját meg rágcsát. Hány óra van van? Mennyit aludtam?
-A legtöbb fél 3 van. Kb. 3 órát aludtál. Szívesen fogdostalak volna még, de menjünk boltba.-Mondta Kook.
-Nem kell fogdosni. Nem rég raktad meg a popóm, te telhetetlen perverz nyúl. Inkább induljunk mostmár.
-Megvettük a szükséges dolgokat, például húsokat, zöldséget és fűszereket a főzéshez. Ja, meg persze a rágcsák és még gyümölcsöket is vettünk. Anya folyton küld haza pénzt, szóval nincs semmiből se hiányunk. Mikor haza értünk negyed öt volt. Kipakoltunk mindent, majd Jungkook megszólalt.
-Akkor megmutatod hogy táncolsz? Kíváncsi vagyok.-Kérdezte lelkesen.
-Legyen. De ne röhögj ki.
-Miért tenném Tae? Biztos csodás vagy. Mármint a táncod.-Mondta Kook, majd elnevette magát.
-Te valójában a saját kínodon nevetsz Kook? Pancser.-Tört ki belőlem egy nevetés. Végül bementünk a "táncterembe" és válogattam a zenék között.
-Eltáncolnád a MIC drop refrénjét Tae?
-Persze.-Igazából pont ezt tudtam a legjobban eltáncolni.
-Beállítottam a zenét és már táncoltam is. Jungkook csak nézte a mozdulataimat mosolyogva.
-Woaw Tae, nagyon jól táncolsz. Jut eszembe, rendeltem egy rudat, aminél táncolhatsz. Ezt majd a 'sötét szobába' rakom.
-Nagyon perverz vagy Kook.
-Tudom, de te is. Csak te nem nyíltan. Na, de én is táncolok neked. -Azzal helyet is cseréltünk és kezdte táncolni a Boy with luv koreográfiáját. Eszméletlenül jól táncol. De valóban, nagyon tetszik.
-Kook, szerintem te fogod azt a rudat használatba venni és nem én. Olyan jól táncolsz. Irigyellek.-Mondtam.
-Neked bármikor táncolok Tae. Ha szeretnéd, megtaníthatok neked néhány új tánc koreográfiát.-Mondta Kook.
-Köszönöm Kookie.-Odamentem hozzá és megöleltem. Kicsit hezitált, majd visszaölelt.-Szeretlek.
-Azta Tae. Mi ez ilyen hirtelen? Én szeretlek téged. Lassan menni kéne vacsit csinálni, mert eléggé eltelt az idő.-Mondta.
-Oké, de együtt csináljuk. Most nem bújsz ki a munka alól te kis sunyi.-Ütöttem vállon Kookot.
-Hm ... Mást is csinálhatnánk együtt. Deeeee most vacsit csinálunk tudni.-Kacagott fel.
-Perveeeeeerz. Segíts inkább. Okayodont fogunk csinálni.
-Öhhm ..... Az meg mi is voltak így? -Kuncogta el magát.
-Ez Japán tojásos csirkecomb. Tudom, hogy sokszor csinálok Japán ételeket, de szeretem elkészíteni őket. Meg megenni.-Nevettem fel.
-Ezzel neki is láttunk az elkészítéstéhez. Jungkook szerencsére nem robbantotta ránk a konyhát. Voltakképpen egész ügy volt és mindent sikerült megcsinálnia. Végeztünk, majd megterítettük az asztalt, leültünk és enni kezdtünk. A nap további része ugyan az volt, mint mindig. Esti rutin.
-Megint veled akarok aludni Tae.-Mondta Kook.
-Rendben, gyere.
-Te nem szoktál csak így belemenni. Valami baj van TaeTae? -Kérdezte.
-Félek a holnaptól. De amúgy is veled szerettem volna aludni.-Mondtam.
-Ne félj. Hidd el, nem lesz semmi baj.-Nyugtatott Kook. Egyre jobban nyomta a szememet az álmosság. Végül Kookot átkarolva aludtam el.
* Reggel *
-Felkeltem, de Kook nem volt mellett. Valószínűleg fürdik. Én is elmentem fürödni, majd öltözni. Utána kiválasztottam a ruhámat, ami egy szürke szaggatott farmerből, egy fehér pólóból és egy fekete pulóverből állt. Kook hol van? Megnézem kölcsön.
-Kook! Itt vagy? -Kiabáltam.
-Igen Taehyung. Itt vagyok a konyhában. Hamar felkeltem, ezért csináltam reggelit.-Ritka pillanatok egyike, amikor Kook kész ennivalót egyedül.
-Büszke vagyok rád Kookie. Fel sem robbant a konyha. Azta! -Nevettem.-De sietnünk kell, hogy beérjünk. Egyébként miért nem tudtál aludni?
-Hát csak nem tudtam. Nyomasztott 1-2 dolog, de nincs semmi baj. Megoldottam.-Mosolygott.
-Biztos? Bármi baj van, csak szólj.-Mondtam.
-Ez lényegtelen dolog. Ha baj van, úgyis szólok. Ne aggódj. Na, de együnk, mert sietnünk kell.
-Megreggelizünk, majd már mentünk is az iskolába. Most nem Jiminékkel mentünk, mert kicsit késésben voltunk. Pont beértünk első órára, ami matematika óra volt. Fhu de utálom. Miután kicsengettek, jelentkeztünk Kookal önvédelmi órákra és azt mondták, hogy jövő héten már mehetünk. Bár Jungkooknak szinte már felesleges, hisz megtudja védeni magát, ellentétben velem.
* Időugrás *
-Éppen indultam volna haza Kookal, de Jackson ismét a iskola kapunál állt.
-Ugye nem felejtetted el a korrepetálást Tae cicus? -Kérdezte, majd beletúrt a hajamba.
-Nem felejtettem el, de előtte haza megyek.-Kook gyilkos nézett Jacksonra, de szerencsére nem esett neki.-Egyébként nem érett hozzám. Utálom, ha fogdosnak.
-Aha .... De, ha Junkook fogdos téged azt nem utálod, igaz? -Kérdezi Jackson.
-Eltaláltad. Azt tudja, hogy szeretem, ha Jungkook érint meg, de ha te próbálod ezt meg, akkor elfog az undor és hányingerem lesz. Légyszíves hagyd abba. Köszi.-Meg se várva Jackson válasz fogtam meg Kook kezét és húztam magam után hazafelé felé.
-Ez jól esett Tae. Azt hittem ezt nem mered majd kimondani.-Mondta mosolyogva Kook.
-Csak az igazat mondtam. Na de siessünk, mert már otthon szeretnék lenni.-Mondtam.
-Haza értünk, majd csináltam egy kis spagettit, amit jóízűen megettünk. Bepakoltam a szükséges dolgokat egy táskába, majd felvettem és már indulni is akartam Jacksonhoz, de pont ekkor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és az utált személy állt az ajtóban.
-Szia Tae. Gondolom már elkészültél, úgyhogy indulhatunk.
-Jackson. Te miért vagy itt?
-Érted jöttem. Nem akartam, hogy az elraboljanak út közben vagy valami ilyesmi.
-Az egyetlen ember, aki erre képes, az te vagy. Mindegy, menjünk. Legyünk minél hamarabb túl ezen. Szia Kook. Sietek haza.
-Rendben. De Jackson ..... Fogd vissza magad, mert rossz vége lesz.-Mondta Kook.-Sziasztok.
-Jackson beültetett a kocsijába és már úton is voltunk hozzá. Útközben beszélgettünk egy-két értelmetlen dologról. Arról is szó esett, hogy milyen a kapcsolatom most Jungkookkal. Persze ezt a témát próbáltam mellette kerülni. Megérkeztünk, majd bevezetett a saját házába. Út közben mesélte, hogy ő is egyedül él. De hogy minek egy embernek emeletes ház azt nemtudom. De Kooknak is és Jacksonnak is emeletes háza van, pedig egyedül laknak. Közben Jackson már a szobájába vezetett.
-Ülj csak le az ágyamra nyugodtan. Én addig előveszem a kémia cuccom.-Csak, hogy ne legyen igaza, a földre ültem le azért is. Mondjuk elég puha szőnyege van, szóval itt is nagyon szép a földön.
-Taehyung. Te nagyon makacs vagy. De így szeretlek.-Mondta boldogan. Várj ... Mi? Engem nem ver át. Tudom, hogy nem szeret, csak Kookot tudni basztatni. Mit örül a fejének?
-Nem kell hazudni. Most nincs itt Kook, szóval nem kell eljátszani a felszínes érzéseitet, mert idegesít.
-Nem játszok el semmit és nem felszínek az érzéseivel. Én igazán szeretlek Tae. Bár jobb, ha tudod, hogy én szadó-mazó ember vagyok, ha érted mire gondolok.-Mosolyog még mindig rám.
-Nem érdekel, hogy hogyan dugod az embereket össze-vissza. Engem csak hagyj békén az a lényeg. Amúgy is azért vagyok itt, hogy tanuljunk.
-De én nem azt akarom, hogy csak a tanulás miatt legyél itt.
-Mivan? Ne legyél beteg. Inkább tanuljunk kémiát. Aztán hagyj békén.-Mondtam puffogva.
-Ejnye Tae. Hát így kell beszélni egy diákkal? És mióta vagy ilyen merész? Hol van az a felénk Taehyung? Mindegy is, jobban csípem a vadabb oldalad.
-Aha. Legalább tudod mi az a szublimáció? -Kérdeztem, hogy a kémia felé tereljem a szót.
-Ööööö ....
-Istenem, még az alapokat se tudod? Nagyon sokat kell pótolnod ezek szerint.-És ez bizony sok idő lesz.
-Biológiából is segítenél?
-Persze, de előtte a kémia. Nem bújsz ki alóla.-Nevettem fel, amin Jackson meglepődött. Hát most na. Ha nevetnem kell, akkor nevetnem kell.
-Olyan cuki vagy, amikor nevetsz. Mint egy baba.-Csipkedi meg az arcom, mint az öregek.
-Te meg most olyan vagy vagy, mint egy öregasszony. Ezt ne csináld.-Nevettem el magam ismét.
-Jó, jó. Tanuljunk kémiát. Különben megbukok.-Na végre.
-Már vagy 1 órája ezt gyakorolni és egész jól megy Jacksonnak. Azt hittem több idő lesz. Csoda történt. Nem azt mondom, hogy ötösre megírná, de egy hármasra biztos.
-Na jó, ezzel nem kínozlak tovább, mert még a biosz hátra van. Mibe kell a segítség? Mit nem tudsz?
-Ezt.-Azzal felvett, majd ledobott az ágyra és felém tornyosult.
-M-mi ...- Nem tudtam befejezni, mert ajkaimra tapadt. Próbáltam ellökni, de olyan erős és amúgy is egy cula, szóval esélyem se volt kiszabadulni. Nyakamat is kezdte szívni és csókolgatni. Én ordibáltam, hogy ne csinálja, de nem hatotta meg túlságosan, hanem egy szájpecket rakott a számba. Miért vannak neki ilyen beteg cuccai? Jó, Jungkookot megértem, de Jacksonnak nincs senkie, rokon használhatná ... Csak én. De ez is akaratomon kívül van. Rajtam amúgy se használhatná, de mégis megteszi.
-Ez a biológia korrepetálás. Emlékszel, amikor említettem neked, hogy van egy szadó-mazó énem? Kibaszottul kívánlak már Taehyung! Annyira, de annyira meg akarlak dugni. Tudod, annyira tökéletes tesztelt van. Hibátlan és sima bőr, bár látszik, hogy Jungkook már kezelésbe vett. Azokat a foltokat, amiket ő hagyott rajtad elfedem az enyéimmel. Huh, de kívánlak. Sajnos nem tudsz megszólalni a szájpecek miatt, de tudom, hogy szeretnéd. Tudod mi hiányzik még? A bilincs. Akkor már teljesen kiszolgáltatottan fogsz alatt nyögdösni.-Elő is vette az említett tárgyat, majd az ágy rácsához bilincselte a kezemet.
-Tae. Leveszem a szájpecket rólad, mert a te hangodat kár lenne nem hallani. Kíváncsi vagyok a nyögéseidre is.-Levette rólam és én kiabálni kezdtem ismét vele. Nagyon nagyon érdekelte, ezért érezte magát a pulóverem a pólómmal együtt és kezdett szimogatni. Hogy a faszba jussak ki?!? Azt hittem normális lesz. Nem akarom. Valaki segítsen.