* Taehyung szemszög *

Ő nem teheti meg velem. Ebbe még bele gondolni is borzasztó. De tudom, hogy miért hozott ide. Úgy terveztem, hogy majd egy idő után meg fog bízni bennem, mert engedelmeskedni fogok neki. De ezt nem hagyhatom! Hozzám csak Jungkook nyúlhat és senki más. Nem tudom hogyan kéne most innen szabadulnom.

-Jaaaj cicus, tudod te, hogy mennyire felizgattad apucit a fenekeddel?

-Shajnálom! -Mondtam, majd Jackson levele a pultról és bevitt a nappaliba. Hasra fektetett a kanapén, majd mögém ült.

-Pucsíts szépen apucinak! -Meg se moccantam, ami feltehetőleg idegessé tette őt. Na, pont ezt akartam előkerülni.

Rácsapott a seggemre, ami elképesztően fájt. Fájdalmamnak való hangot is adtam, ami nem volt valami halk.

-Tedd, amit mondtam, különben nagyon megbánod cicám.-Remegni kezdtem és lassan négykézlábra emelkedtem, majd bepucsítottam.

-Ahh! Nekem van legjobb cicusom. Ilyen kurva jó segget még a világ nem látott, bassza meg! Értem már, hogy miért szeret téged annyira Jungkook. Huhuhu, ezzel nem fogok tudni betelni.-Nem tud semmit Jungkookról, mégis ítélkezik.

-Jack ...- Na, ezért is kapni fogok.-Apuci, mit akarsz velem tenni?!

-Egy látható. Megbaszni a formás saggedet.

-Dhe én még ezth nem akarom apucih!

-Tae cica, erről nem te döntesz. -Markolt bele fenekembe. Ujjaira nyomott egy kis síkosítót, már amennyire láttam belőle valamit.

Először csak simogatni kezdte nyilásomat, majd betolta a mutató ujját és egyből mozgatni is kezdte.

Nem telt el sok idő, de már négy ujja mozgott bennem és már éreztem, hogy el fogok élvezni, de gyorsan kihúzta az ujjait.

-Most beteszem a farkam.-Mondta és már dugta is volna belém de én gyorsan elhúzodtam. Undorodok magamtól. És főleg Jacksontól.

-Ahpuci, én .... Nemh akarom. Bocsáss megh!

-Chh, rendben. Ezt még később vissza fogod kapni. Viszont most ....- Húzott elő a háta mögül egy vibrátort.-Dugd fel magadnak ezt a kis játékot. Ringasd rajta addig a csípőd, amikor el nem élvezel.

-És, ha nem teszem meg?

-Akkor a drága Jungkookod nem éli meg a holnapot.-Ez kegyetlenség! Miért?! Miért pont azt bántja, akit a legjobban szeretek? Meg fogom tenni Jungkookért, mégha oda is lesz a becsületem. Mostantól kurva üzemmódba kapcsolok. Így amikor egyedül hagy, akkor valahogy ki szökünk Jungkookal.

Elém dobta a tárgyat, majd idegesen leült a kanapéra. Ezt nem szigorúan elfelejteni. Az baj, mert nem fog bízni bennem. "Jóvá" kell tennem.

A tárgyal mit sem foglalkozva kúsztam Jackson felé. Bele ültem az ölébe és össze hasonem a farkunkat.

-Gáááhhhm! Apucih! -Vetettem hátra a fejem.

-Chicus, miérth csinálod ezth?!

-Nem akaromh, hogy haragudjh rhám! -Mozgatni kezdtem a csipőmet ölében, mire jóleső sóhajokat hallatott. Közben lehajoltam nyakához és puszikkal leptem el, majd egy-két helyen megszívtam. Kezeivel derekamat markolászta, de már nagyon nem írták magával, ezért eldöntött a kanapén és vadul falni hezdte ajkaimat. Lábaimat széthúzta és belémcsapódott. Egyből rohamosan mozogni kezdett, amit nem bírtam, ezért hatalmasakat nyögtem és sikoltottam a fájdalomtól.

-Chicaahhh! Hogy a fhaszba lehetszh még ilyenkorh is szhűk?

-ÁHH! Ehzh thúlh gyhors !! Nhagyonh fhájh !! - Folytak le könnyeim is az arcomon.

-Nhem fogokh lassítanih! -Erre még inkább gyorsított és még mélyebb lökte magát. Pedig kitágított, nem értem, hogy miért szakadok szét mindjárt. Ez borzasztó érzés!

-NEHH-GH !!! - Már a fejem is kezd fájni ettől az egésztől.

-Leszaromh! Khurva jóh vagy cicámh!

-Nehg ... Hhm ... Áhhh! -Rosszul érzem magam. Én kerestem magamnak a bajt. De csak így menthetem ki magunkat a bajból.

-Gyerünkh! Mozgasd egyh khicsit a csípőd cicah!

-Fájh! Lhassítsh! -Hiába. Nem állt le. Hangjából ítélve már nem volt sok hátra neki, de előtte minden csak jobban sötétedett.

Mi történt?

* Időugrás *

Szememet nyitogatni kezdtem, majd ismét abban az esetben kell a kelltem fel, amibe Jackson hozott, amikor elrabolt. Tényleg .... Hol van ő? Mi történt?

Ültem fel az ágyon, viszont a hirtelen ért fájdalom miatt felsikitottam és visszadöltem. Szóval halra dugott? Ezek szerint nem sikerült neki, mivel élek. Lépteket hallottam meg az ajtó előtt és kis idő után ki is nyílt, majd megpillantottam Jacksont. Undorító szemétláda.

-Hát felkeltél cicus? Nagyon megijesztettél. Sajnálom, hogy annyira kegyetlen voltam veled, de jobb, ha hozzá szoksz. Nagyon nehezen tudom visszafogni magam.

-Semmi baj apuci.-Tervemet még mindig nem adom fel. Soha! Szabadnak kell lennünk!

-Meg szeretnéd nézni Jungkookot? Kicsit ramaty állapotban van.-Ha Jackson tett vele valamit, én esküszöm, hogy megölöm.

-Igen. Mi történt vele? -Nem válaszolt, csak felkuncogott. Elindultunk a szoba felé, de amikor bementünk teljesen összetörtem. Jungkook láncra verve térdelt a fal előtt és kezét teljesen kikezdte a bilincs, így azok eléggé véresek voltak. Nem bírtam tovább, elé térdeltem és megöleltem. Sajnos ő nem ölelhetett vissza, de tudtam, hogy a legtöbb ő is agyon szorongatna.

-Mi történt a kezével ?! - Kérdeztem aggódva és idegesen Jackson felé fordul.

-Ez az idióta meg akart támadni, mert megtudta, hogy ájulásig basztalak. Csak hát a láncok fogságban tartották, így addig próbálkozott, amíg ez nem lett a vége. De így jár az, aki forró fejű.

-Le ... le kéne fertőtleníteni a sebeit apuci.-Néztem rá boci szemekkel.

-Apuci? -Emelte fel fejét Jungkook.

-Igen, én vagyok az apucija. Taehyung pedig az én cicusom. Ez van, sajnálom.-Mondta Jackson, mire Jungkook ismét dühös lett és mozgatni kezdte a kezét, viszont tudtam, hogy ez nagyon fáj neki.

-Annyira jó látni, ahogyan Jungkook szenved! Látni akarom azt az arcot, amit vág, amikor a szeme láttára teszem magamévá azt az embert, akit a legjobban szeret.-Húzott magához Jackson. Így is meg vagyok sérülve és még meg akar baszni? Ráadásul Jungkook előtt?

-Ez ... Nem a legjobb ötlet.-Szorítottam meg Jackson karját.

-Ugyan cica! -Markolt rá fenekemre, ami azonnal egy fájó nyögést eredményezett. Ennek a csávónak nincs lelke, az már tuti.

-Apuci, kérlek előbb együnk.-Kérleltem, de egyáltalán nem hallgattam rám, csak rálökött az ágyra.

-Nem figyelj kicsi Kookie! -Mondta Jackson. Vetkőztetni kezdett addig, amíg egy szál alsóban nem voltam. Kezeimet fejem fölött összefogta, majd erőszakosan megcsókolt. Szájába nyögtem, mivel fogaival megharapta az ajkamat, amiből a vér kiserkent. Haladt tovább a nyakamhoz, amit már eleve foltok tarkítottak, de ő még kiszívta most is egy párszor, így friss nyomot hagyva rajtam. Kulcs csontomat is megszívta párszor, majd ujjai közé vette mellbimbómat. Csavargatni kezdte azt, majd ráhajolt és harapdálni kezdte. Ellenkezni is kezdtem, de teljesen felesleges volt. Alhasamat puszikkal lepte el, majd itt is hagyott pár foltot. Végül lehúzta az alsómat és egyből verni kezdte a farkamat.

-Hhgááááhh!

-Jó érzés mi, te kis kurva ?! - Abba hagyta farkam kényesztetését és ehelyett feldugta egyszerre 3 ujját is, mire felordítottam a fájdalomtól és sírni kezdtem.

-NEEEHH! HAGYDH AH-ABBAH! -Mire ezt kimondtam, egy hatalmas pofont kaptam Jacksontól.

-Kussolj! Nem vagy más csak egy jelentéktelen kurva! Egy senki, érted?! Szóval mostmár úgy szét baszlak, hogy az sem érdekel, ha beledöglesz! -Nevetett. Elmebeteg állat! Jungkook fájdalommal teli hangján ordibálni kezdett, amire mind a ketten odakaptuk a fejünket. A láncok kiszakadtak a falból, viszont emiatt Jungkook csuklóiból szinte már ömlött a vér. Úgy látta, nem nagyon érdekelte, csak ment egyenesen Jackson felé.

-Hogy a faszba szabadultál ki te köcsög?!? - Jungkook nem válaszolt, csak kegyetlenül ütni kezdte Jackson képét, ami azonnal vérezni kezdett. Amíg Jungkook halálra veri Jacksont, én felöltözök és felhívom a rendőröket és a mentőket is. Mire végeztem ezekkel, oda mentem Jungkookhoz és lehúztam Jacksonról.

-Jungkook! Annyira szeretlek! -Bőgve karoltam át, majd hosszasan meg is csókoltam.

-Nincsen baj életem. Vége van a rémálomnak! Szabadok vagyunk! -Puszilta meg az arcomat is.

-Szerintem Jackson már nem tud felkelni, annyira szétverted. Menjünk le és várjuk meg a rendőröket és a mentőket.-Bólintott, majd lementünk a nappaliba.

-Jungkook, ülj le, én pedig bekötöm a kezed. Biztos nagyon fáj, sajnálom.

-Tae, kérlek ne magadat okold ezért. Meg kéne ölnöm Jacksont azért, amit veled tett.-Közben fertőtlenítettem Jungkook sebeit, majd bekötöttem mindkettő csuklóját.

-Mégérdemelné. De nem leszünk olyan férgek, mint amilyen ő. Lassan megérkeznek a rendőrök és majd ők elintéznek mindent.-Mondtam, majd adtam egy puszit Jungkook orrára. Felálltunk és az ajtóhoz lépkedtünk, majd halottam, hogy a lépcsőn valaki lépkedett. Na baszd meg! Jackson lejött a lépcsőn egy fegyverrel a kéz. Egy pisztolyt tartogatott erőtlenül, mivel elég nehezen tudott így is megállni a lábán.

-Rohadékok! Tae csak az enyém! Te pedig Jungkook, húzz vissza a pokolba, ahonnan jöttél, te utolsó nyomorék féreg!-Kiabálta elhaló hangon, majd Jungkook felé fogta a fegyvert. Rálőtt, viszont én Jungkook elé álltam, így engem talált el a golyó, ami iszonyatosan fájt. Sőt, inkább kurvára fájt. Azt hiszem a vállamat találta el. Elterültem a földön, majd a vállamhoz kaptam a kezem. Vér! Nagyon sok vér! Jungkook ordibálni és sírni kezdett, majd megindult Jackson felé. Ismét sötétedni kezdett előttem minden, de ha most lecsukom a szemem, akkor mindennek vége. Nem láthatom többet Jungkookot, akit mindennél jobban szerettem. Csak fájdalom lenne. Életben kell maradnom! Nem hagyhatom, hogy a sötétség győzzön! De nagyon nehéz küzdeni ellene. Hallom, a szirénákat kintről. A hangzavar, ami a külvilágból érkezik, egyre csak halkulni kezd. Félek! Jungkook és Jackson felöl egy újabb lövés hallatszik. Jacksont futni látom valamerre, de nem hiszem, hogy messzire juthat. Nem látok. Mi történt? Lelőtte Jungkookot? Ne, csak azt ne! Neki életben kell maradnia! Nem lehet így vége! Már félig elnyelt a sötétség, de a mentősök hangját hallottam meg, ahogy kérdezgetnek, hogy mi a nevem és, hogy mire emlékszem és, hogy legalább egy nevet mondjak. Láttam, hogy már nem a házban vagyunk, hanem a mentő autóban. Jungkook is itt van, viszont neki nincs nyitva a szeme. Nem! Megigérte, hogy nem hagy itt! Kibaszottul megigérte!!! Akkor miért nem nyitja ki a szemét?! Nélküle nem létezem én se. Nem akarok nélküle élni. Inkább a halál. Ha én életben maradok, de ő hallott, akkor....Öngyilkos leszek! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Nélküle nincs semmim! Életem sincs nélküle! Itt kell küszködnöm ebben a kibaszott világban úgy, hogy minden csak rá emlékeztet?! Köszönöm, nem!

Kérlek Jungkook, maradj velem! Megőrülök, ahogy bele gondolok, hogy ő már nincs. Hirtelen eltűnt és semmi nem hozhatja vissza. Csak az emlék marad meg belőle. Abból, akit a világon legjobban szerettem! Én ... Nem bírom ki! Szét vagyok törve! Én életben maradtam és eltürtem Jackson szexuális bántalmazásait, mind ezt Jungkookért ...

AKKOR MÉGIS MIÉRT HAGYTÁL ITT ENGEM JUNGKOOK ??!? Kérlek, küzdj értem! Ez lehetetlen! Pislogni kezdtem, majd egyetlen nevet tudtam kibökni a mentősöknek.

-Jhackson ... Whangh tette! ~

Ismét közeledett felém az a bizonyos sötétség. Nem is érdekel. Ha most meghalok, lehet lesz esélyem találkozni Jungkookal. Az édes nyuszi mosolyával. Ahol felhőtlenül boldogok lehetünk.

Nem leszünk semmi más, csak egy emlék.