Gondolat vagyok

Joseph Konrad

Ki vagy te, mi vagy te? Puffogó égnek zajaként élsz, Életed így kárba vész Magad sem tartod mit szavad jelent, Nem éled meg magát a jelent Elmondom neked mi vagyok, Elmondom neked ki vagyok Eszme vagyok, mit nem pusztíthatsz! Irány vagyok mit nem fordíthatsz! Erő vagyok, mit nem állíthatsz! Gondolat vagyok, mit nem formálhatsz! Elmondom neked mi vagyok Elmondom neked ki vagyok Ember vagyok kit kiírthatsz Nép vagyok mit vérbe fojthatsz Ország vagyok mit megrohamozhatsz Világ vagyok mit felrobbanthatsz. Elmondom neked mi vagyok Elmondom neked ki vagyok! Isten vagyok, kit nem láthatsz! szellem vagyok, kit nem foghatsz! Hullám vagyok mit nem állíthatsz! Hegy vagyok, mit nem mozdíhatsz! Elmondom neked ki vagyok Elmondom neked mi vagyok! Idő vagyok, mely lelkedet emészti és a fémet csócsálja, Levegő vagyok, mely a kisdedet élteti és tüdejét táplálja. Én vagyok a gondolat, melyből minden fakad. A gondolat, mely agyat dagaszt! A gondolat vagyok mit elnyomnál, A gondolat mi kitör és meg nem áll! Minden mi volt, az én vagyok! Minden mi van, az én vagyok! Minden mi lesz, az én vagyok! Minden és semmi vagyok... Mindegy nekem Hisz én Csak egy Gondolat vagyok... /J.B.K

2019-06-05 03:45:41

2

0

Схожі вірші

Всі

"Я буду помнить"

Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)

Я буду помнить о тебе , Когда минутой будет гнусно И одиноко грянет в след Дождь смыв порою мои чувства Я буду помнить о тебе , Когда нагрянет новый вечер И ветер заберёт себе Мои увечены надежды . Я буду помнить, тот момент, Когда тебя со мной не стало Оставив только мокрый цент С того ,что в сердце потеряла Я буду помнить твой уход , Да может быть, тогда слезами Теперь совсем под тихий сон Обняв подушку крепко швами .

43

7

1778

"Письмо ушедших дней"

Позитивна Морквинка ( &Не Мілашка ;)

Привет , мой милый друг Забыл ли ты, как долго не писала , Прости ,но я хотела отпустить Всю слабостью ,что в себе искала . И может ты проник Моим письмом до дрожи Забыл ли мой дневник , Увиденный стихами одинокой ночи ... Об памяти прошедших дней , Ты не увидишь ни души порока Лишь слабый шепот чувств Уложенных строками тонко . Немой вопрос в глазах Оставлю с времям на последок Легонько холодом касаний уходя , Чтоб не запомнил запах пепла.

43

17

1997