Nial kora reggel kivágott mindenkit a hálózsákjából. Energikusan mozgott, rajta kivül mindenki más álmosan ténfergett. Aztán csak bambultak rá, amikor közölte, hogy negyed óra futás, utána gimnasztika. Persze ment a nyafogás, de végül mégis mindenki tette, amit mondott.

Tisa remélte, hogy rá nem vonatkozik, de hamar kiderült, igen. Azzal próbált kibújni, hogy Nial azt akarja, jöjjön rá plusz, most mégis meg akarja mozgatni? A férfi visszavágott, a mozgástól talán megjön majd az étvágya. Így kénytelen-kelletlen be kellett álljon a sorba.

A tegnapi maradék volt a reggeli és senki nem tiltakozott. Sokan visszafeküdtek volna heverészni, de Nial nem hagyta és közölte, hogy mennek a csapdákat megnézni, de előtte mindenki szedje magát rendbe a pataknál. Szinte mindenki izgalomba jött és már senki nem akart visszafeküdni, hanem igyekeztek arcot, kezet és fogat mosni, majd rendesen felöltözni.

Nial is megborotválkozott, ahogy minden reggel. Sajnálatos módon az, ami másnak két-három nap alatt nőt ki, ő azt huszonnégy óra leforgása alatt tudta produkálni és kifejezetten utálta, ha borostás. Saját véleménye szerint ápolatlannak és hanyagnak tűnt miatta. Vállára dobott törölközővel jött, amikor Tisa kilépett a sátorból, megtorpant.

- Te mikor festetted át a hajad? - mérte végig meglepetten, mert a lány hajszíne jelenleg világos rózsaszín volt, a tekintette pedig aranysárga.

- Te mikor borotválkoztál meg? - kérdezett vissza válasz helyet.

Először majdnem annyiban hagyta a dolgot, de valami szöget ütött a fejében. Neki megborotválkozni nagyjából negyed óra, ha nem kapkodja el. Most se volt több, pedig tükör nélkül csinálta, s bár nem mozgott otthonosan a hajfestés terén, de kizárt, hogy ennyi idő alatt meglegyen az is. De mielőtt szóvá tehette volna addigra a lány eltűnt, így kénytelen volt belenyugodni ebbe a válaszba. Egyelőre.

Induláskor jött Nial részéről a szívatás. Ki emlékszik hol vannak a csapdák? A többség csak tanácstalanul állt. Néhányan tudni vélték és elindultak egy irányba, de mint kiderült, nem jártak a közelében sem. Szerencsére a férfi pontosan tudta mit, hova raktak ki. A gyerekek igazi sikerként élték meg, hogy nem voltak üresek a csapdák.

- Olyan aranyos ez a nyuszi - guggolt le Rosa. - Muszáj megölni?

- Nem - válaszolta Nial nyugodtan. - De akkor csak vacsora lesz, az is csak akkor, ha fogunk halat. Azt szeretnéd?

- Nem - motyogta, de azért lefelé görbült a szája.

Végigszipogta a vissza vezető utat és mikor Nial nekiállt agyonütni a nyulakat, hogy megnyúzhassa, bevonult a sátorba sírni. Tisa ment utána és próbálta megvigasztalni. Rajtuk kívül mindenki azt nézte, hogyan is kell csinálni. Azaz csak egy darabig, mert mikor zsigerelésre került a sor, többen az orrukat húzva inkább távoztak.

A délelőtt egy része szabad programmal telt, ami Nialnál annyit jelentett, hogy bárki bármit csinálhatott, amíg az nem tétlen üldögélés vagy heverészés volt. Ő addig Tisa segítségével felcsíkozta a húsokat és nyársra húzták, hogy aztán parázs fölött lassan megsütögessék ebédre. A lány meg is jegyezte, hogy ha maradt volna némi hagyma és paprika tegnapról, akkor akár saslik is lehetne az ebéd. A srác mosolyából arra következtetett, hogy lehet akad még a kisbusz hátuljában és talán más is, arra az esetre, ha a csapdázás és a tervezett halászás nem jönne össze. Igaz, furcsa is lett volna, ha hagyná éhezni a gyerekeket.

Ebéd után már szedelőzködtek az ifjak, mert hát Nial tuti viszi őket kirándulni, mint tegnap, amire valószínű már lelkiekben fel is készültek így meglepte őket, amikor a srác közölte, hogy mehetnek aludni, lustálkodni. Rákérdeztek nála miért, csak annyit mondott, hogy éjszakára tervezett programot és nem szeretné, ha valaki elaludna közben.

Hogy a beígért program, vagy a korai kelés miatt, de senki nem tiltakozott. Volt, aki egyszerűen elfeküdt a fűben, behunyta a szemét és élvezte a napsütést. Akadtak, akik azért a hálózsákjukat kihozták, de a többség inkább a sátrak félhomályában szunyókált.

Nial leült egy fa tövébe és előkapta a mobilját. A srácoknak nem tiltotta meg, hogy hozzanak, de csupán néhányuknak volt, ami előző nap le is merült a völgyben lévő fényképezgetéstől. Aztán árnyék vetült rá, mire felnézett. A lány állt ott.

- Műholdas mi? Csak, mert az enyém szerint nincs térerő - mutatta fel az okostelefonját.

- Nekem bárhol bármikor elérhetőnek kell lennem, pont ezért még napelemes töltéssel is rendelkezik - vigyorgott fel pofátlanul. - Szeretnél valamit tudni?

- Igen, az Atlanta Braves - Minnesota Twins meccs végeredményét - telepedett le mellé.

- Te baseballt nézel? - hökkent meg a férfi.

- Nem! - nevetett fel. - De előszeretettel kötök fogadást a munkatársaimmal. Bár lassan már senki nem akar velem fogadni, mert mindig az én tippem jön be. Szerintük jövőbelátó jós vagyok, pedig csak a statisztikai adatok alapján százalékolok és saccolom meg, hogy ki fog nyerni. Tehetek róla, hogy mindig bejön?

- Ugye tudod, hogy ezzel a képességgel, ha kombinációval fogadsz, akkor több ezret is kaszálhatsz? - és közben nekiállt beírni a keresőbe a meccset.

- Dehogy is! Általában egy-egy értékesebb könyv a tét - mosolygott a lány.

Nial döbbenten nézte. Most ugye viccel? Holmi könyvek a tétek közte és a munkatársai között, miközben több millió másik ember van, aki igen nagy tétben fogad meccsekre csakhogy nyerjen. Legszívesebben megcsóválta volna a fejét, egyre érdekesebbnek és megfejthetetlenebbnek tűnt a lány.

- Minnesota nyert, ugye? És négy ponttal húzott el? - és próbált odalesni.

Nial amint meglátta az eredményt ránézett a lányra, aki csak elégedetten mosolygott, mert bizony megint nyert. Lehet, hogy a munkatársaknak igaza van és jövőbelátó a lány? El is vetette a gondolatot. Okos, ezt már tapasztalta és egyszerűen csak tényleg bejönnek a számításai.

- És most mit nyertél? - kérdezte meg, hogy ne szakadjon félbe a beszélgetés.

- Egy 1560-ban nyomtatott könyvet - ásított a lány.

- Azta - nyögte.

Lehetett ehhez bármit hozzáfűzni? Már épp elküldte volna Tisat aludni, mikor a lány úgy helyezkedett a fa törzsénél, hogy a fejét megtámaszthassa az ő vállánál. Így letett a tervéről és figyelte a lehunyt szemet, amit elképesztően hosszú pillák kereteztek. Annyira gyönyörűnek találta, hogy órákig el tudta volna nézegetni. Végig akart simítani az arcán és megcsókolni, de uralkodott magán és egyszerűen csak élvezte a közelségét.

Néhány órával később Tisa megébredt és Nial úgy döntött, hogy ideje a gyerekeket is felkelteni és lemenni a tóhoz. Annyi halat, amivel jól laknak majd, nem két perc lesz kifogni.

A többség már ébren volt, de néhányukat keltegetni kellett. Míg összevárták őket, Nial úgy döntött, hogy átöltözik. Az eddigi terepszínű, sok zsebes, katonai nadrágját lecserélte egy rövidre, a bakancsát pedig edzőre. Csak a pólója maradt a szokásos. Kapott is néhány furcsa pillantást, de senki nem szólt semmit, csak követték.