Elég meleg volt, de a fák között haladva, elviselhetőnek bizonyult a napsütés. A patakkal párhuzamosan haladtak, ami végül belefolyt a tóba. Megálltak egy pillanatra, hogy megcsodálják a csodás, kék vízfelszínt, amin szikrázott a napsütés.

- Milyen meleg lehet? - kérdezte Rosa.

- Melegebb, mint a patak vize - mosolygott rá Nial. - Megnézzük.

- Hurrá! Fürödhetünk is, ha jó? - kérdezte reménykedve a lány.

- Úszni nem mehettek, mert ez úgy keletkezett, hogy egy esőzés után beszakadt itt egy rész, és bármikor kialakulhatnak benne örvények. De, addig mindenki bemehet, ameddig nagyjából a derekáig ér a víz. És be is kell, hogy tudjunk halászni.

- Nem pecázásról volt szó? - kérdezték többen is rosszat sejtve, de Nial csak felnevetett.

- Is-is - kacsintott.

Aztán nekiállt keresni olyan vékonyabb faágat, amiknek a végét késsel kihegyezhette, hogy szigonyként használhassák. Néhány hajlékonyabbat, pedig pecabotnak. A srácok figyelték, majd Jack megszólalt.

- Oké, hogy lesz botunk, de mit kötünk rá damil helyett? - Nial csak rámosolygott és a zsebébe nyúlt.

- Ha tudod, hogy kirándulni mész, akkor sose árt, ha viszel magaddal egy kisebb tekercsnyi damilt. Elég sok dologra jó lehet. Horognak valót meg tudsz faragni fából. De, ha nincs kéznél, akkor nem árt, ha tudod, hogy kell megszigonyozni egy halat.

- Honnan vannak ebbe egyáltalán halak, ha úgy omlott be ez a rész és lett tó? - kérdezte Rose.

- Úgy, mint bármelyik másik tóba, ami mélyen egy földrész belsejébe fekszik - kezdett magyarázatba Tisa. - Sok hal a sekély vízbe ikrázik. Ha jön egy nagyobb vihar, a szél felkorbácsolja a vizet, a könnyű kis ikrákat pedig kikaphatja és magával viheti, majd sok-sok mérfölddel arrébb földet érnek, és ha szerencséjük van akkor vízbe.

- Ó - és Rose nem tudott többet kinyomni. - Soha többé nem megyek ki esernyő nélkül viharba, még a végén ikrák potyognak a nyakamba esőcsepp helyett.

A megjegyzéséért többen kinevették és Nial is mosolygott, miközben már néhány kész pecabotnak valót már elkészített. Jack kezében volt az egyik és nagyon nézegette.

- És mit tegyünk a horogra? - tette fel aztán a kérdést.

- Amit találsz - jött a talányos válasz. - Giliszta van a földbe, a kérdés, hogy veszed e a fáradtságot, hogy kiásd.

A tinédzser inkább nem szólt egy szót se, hanem elment nézelődni. Nial pedig egy rögtönzött szigonnyal megindult a tó felé. Egy-két fiú kíváncsin követte és hozták magukkal amit még a férfi megfaragott, de a lányok úgy döntöttek, hogy ők inkább csak nézik ezt az egészet.

- Türelemjáték, és célszerű egy helyben állni. Egyrészt nem ijeszted meg a halat, másrészt nem zavarod fel a vizet, így legalább a körvonalát látni fogod. Aki pecázik is jöjjön be, de ügyeljen arra, hogy nekik se érjen deréknél feljebb a víz. Ha valaki valamit fog, az vigye ki a partra.

- Ez uncsinak ígérkezik - ült le a parton Tiffany és a többiek mellé telepedtek.

- Milyen a víz? - kérdezte meg Rose, ahogy a fiúk cipőt levéve nekiálltak bearaszolni.

- Meg lehet szokni - jegyezte meg kissé fintorogva Jack.

- Összehúzta mi? - piszkálta meg Tiffany mire csak bosszúsan meredt rá a srác, cserébe csak vigyorgást kapott.

Tisa csak kuncogott, pedig tudta, hogy inkább rá kéne szólnia a lányra a megjegyzés miatt, de úgy volt vele, hogy ennyi bőven belefér. A tenyeréből napellenzőt csinált és úgy figyelte Nialt, aki a vele tartókat a tó azon részéhez vitte, ahol a patak kiszélesedve belefolyt.

Eltelt egy óra mire az első halat sikerült kifogni, de aztán szépen lassan a türelem meghozta a gyümölcsét. No meg a jól megválasztott csali és a sok sikertelen próbálkozás alatt szerzett gyakorlat.

Nial nem egyet feltűzött a szigonyára, miután a srácok már nem céltalanul csapkodtak le a vízre, hanem megtanulták türelmesen kivárni a pillanatot. De még így sem igazán jártak sikerrel, ami elkeserítette őket, de elég volt a férfitól néhány szó és máris újra mosolyogtak és lelkesen próbálkoztak tovább.

Lassan összegyűlt annyi, hogy elég legyen vacsorára, így Nial kifelé indult, de aztán megállt és hirtelen ötlettől vezérelve nekiállt Tisanak integetni, hogy jöjjön be. A lány bizonytalanul, hogy vajon mit akarhat, de végül besétált és még az sem zavarta, hogy térdig érő rövidnadrágja rövid idő alatt elérte a vizet. Majdnem a derekáig ért ott, ahol a férfinak még csak combközépig.

- Tessék? - kérdezte meg.

- Látod ott azt? - mutatott a távolba ahol a Nap lassan elérte a horizont alsó peremét.

- Nem. Mit? - árnyékolta el újra a szemét.

- Azt ott! - és Nial alig tudta elrejteni a vigyorát. - Várj, segítek.

Azzal a lány térde alá nyúlt, felkapta és a mélyebb víz felé dobta. Tisa sikított, majd belecsobbant a vízbe és elmerült. Levegő után kapkodva jött fel és csapkodott a kezével. A haja vizesen lapult a fejére és amint túl lépett a döbbenetén, haragosan villantotta a szemét a férfira, aki kinevette.

Felállt és mint egy pulykakas, ami felfújta magát indult meg Nial felé, aki továbbra is pofátlanul vigyorgott rá. Látta, hogy Tisa emeli a kezét, sejtette, hogy megpróbálja majd ellökni, hogy bosszút álljon, de nem sok sikert jósolt neki, már csak a kettejük közötti különbségek miatt se.

Ezért is lepte meg, hogy a lány milyen erővel volt képes őt mellkason csapni és ha ez nem lett volna elég, láthatóan, gyakorlott és rutinos mozdulattal emelte ki alóla az egyik lábát, így háttal csattant a vízbe. Hát erre azért nem számított és őszintén nem nézte ki Tisából, hogy bármire képes ellene.

Feltolta magát a vízben, hogy levegőhöz jusson. A lány ott állt és győzedelmes, gúnyos mosolyt villantott meg felé, miközben kihívón csípőre tette a kezét.

- Nem te vagy az egyetlen Mr. Katona, aki önvédelmet tanult - közölte vele.

- Igazán? - és Nial már megint vigyorgott.

Tisa pedig még mielőtt észbe kaphatott volna, a vízben a férfi kirúgta úgy a lábát, hogy egyenesen ráesett és megint mind a ketten elmerültek. A lánynak mivel megint nem maradt ideje levegőt venni, így kapkodva igyekezett feltérdelni és a víz felszíne fölé kerülni, ezzel viszont sikerült Nialt lenyomva tartania, de nem sokáig, mert az arrébb mozdult és kicsit odébb állt fel tőle vigyorogva.

- Ez aljas volt - szólalt meg Tisa, amint kellő levegőhöz jutott.

- Bocsi, nem tudtam kihagyni - húzta feljebb a rövidnadrágot, ami kissé lejjebb csúszott.

Ahol állt már alacsonyabb volt a vízszint így látni lehetett, hogy a lábára tapad, a pólóról nem is beszélve, ami igen sokat elárult a hasizom kidolgozottságáról. Tisa zavartan kezdte el türködni a haját és az egyik kezét keresztbe fonta maga előtt, sejtve, hogy az ő vizes topja is igen sokat mutathat. Többet, mint szeretné.

Nial észrevette a zavarát és, hogy ne hozza még kényelmetlenebb helyzetbe hátat fordított és elindult kifelé, miközben intett a srácoknak, hogy elég lesz. Amennyi hal van, annyi jut vacsorára.

Már majdnem kiért, amikor levette a pólóját, kicsavarta és a vállára dobta. A parton az egyik kezébe a cipőit fogta fel, a másikba pedig a farkuknál összekötözött halak egy részét, a többit a fiúknak kellett hozni, mert a lányok láthatóan tisztes távot tartottak. Eme síkos, pikkelyes teremtményekért még Rosa se hullajtott  könnyeket, kerek szemüket pedig kifejezetten ijesztőnek találta.

- Mi az jel a hátadon? - hallotta meg Tisa meglepett hangját és hogy utána futott.

Átnézett a válla felett és nem igazán értette, hogy miért hozta a lányt tűzbe a jobb lapockáján lévő tetoválás, ami egy igen furcsa A betűnek tűnt, körülötte egy iránytű főbb vonalaival.

- Csak egy tetoválás. Miután túl voltam az alapkiképzésen és bekerültem a haditengerészetnél az egységemhez, egyfajta beavatásnak szánták, hogy tetoválást kell csináltatnom. Erre esett a választás. Miért? - ráncolta a homlokát.

- Csak... Semmi - rázta meg a fejét, majd bocsánatkérőn elmosolyodott. - Azt gondoltam jelent valamit.

- Tudtommal nem - és még pár pillanatig nézte Tisat, aki elfordította a fejét.

Az volt az érzése, hogy a lány tud valamit, amit nem akar elmondani. Talán mégis jelent valamit ez a tetoválás, amit a lány nem akar megosztani vele, de vajon miért? Lehet érdemes lenne utánanéznie a jelnek, hisz ha valami történelmi dologhoz kapcsolódik, akkor biztos, hogy Tisa tud róla. Esetleg olyan tudás ez, ami veszélyes lehet?

Nem mert ránézni a férfira, félt, hogy olyat mondana, amit nem kellene. Különben is, ostobaságnak tűnt az egész, mégsem tudta kiverni a fejéből.




"- Au! Mi volt ez? - fordult hátra a férfi.

- Ez egy mágikus jel, segíteni fog, hogy megtalálj - magyarázta meg a lány.

- Értem, de most menj! - utasította."