Órákkal később Nial letért a sztrádáról először egy földútra, ami már zötykölődősnek bizonyult, de aztán beérve az erdőbe, az ottani csapáshoz képest kéjutazásnak tűnt.

Tisa lenyelt egy-két szót néhány mélyebb gödrön való áthaladás közben, mögötte a srácok is keljfeljancsi módjára imbolyogtak. Nial viszont roppant jól szórakozott rajtuk. Aztán elfogyott az út és megálltak, a srác pedig hátra fordult.

- Megjöttünk! Innen gyalog megyünk - jelentette be.

- Messze? - tudakolta Rosa.

- Nem, de segítenetek kell cipekedni - kacsintott rá.

- Remek - fonta karba a kezét morcosan Jack.

Kiszálltak, szinte mindenki nyújtozott, mert elgémberedett az út alatt. Aztán Nial kinyitotta az autó hátulját és nekiállt mindenki kezébe nyomni egy hálózsákot. Tisa sem maradt ki a sorból, de ő a kondért és az állványt kapta meg.

- Nehezebb dolgot nem tudtál rám sózni? - morcizott, pedig most már sokkal kipihentebbnek tűnt, annak köszönhetően, hogy végigaludta az utat.

- Jobb szeretnéd a két sátrat? - vette hátára a férfi a hátizsákját, majd kihúzott két nagy és hosszú hengert.

- Nem! - nyögte kikerekedett szemekkel.

Nial kinevette, majd az egyiket a vállára dobta a másikat a hóna alá fogta miután bezárta az autót. A vezetésével nekivágtak az erdőnek és tíz perces séta után elértek egy tisztást, melynek szélén egy patak csordogált.

- Itt verjük fel a sátrakat - jelentette ki.

- Itt? - csodálkoztak a gyerekek.

- De hát nincs itt semmi, ami egy táborban szokott lenni! - méltatlankodott Jack. - Hol fogunk fürödni?

- A patakban.

- Nekem pisilnem kell! - közölte kertelés nélkül Tiffany

- Kis dolgot a lányok a bokrok mögött, fiúk a fáknál intézhetik - mosolygott elégedetten látva az elképedt arcokat.

- És a nagyot? - kérdezte Tisa óvatosan.

- Annak gödröt kell ásni - bejelentését néma csönd fogadta. - Ti akartatok sátrazni a természetben, most itt a lehetőség. Legközelebb fogalmazzatok pontosabban. Na ki segít felállítani a sátrakat?

Nem kapott lelkes választ, mindenki csak motyogott valamit, de nyíltan senki nem mert háborogni. Egy órával később már állt a két sátor, és egy harmadik is, aminek az oldalát fel lehetett csatolni. Ez alatt kapott helyet a tűzrakóhely, amit Nial szakszerűen és rutinosan állított fel, miközben magyarázta a gyerekeknek, hogy mire kell figyelni.

- Akkor most elmegyünk csapdát állítani - jelentette be, mire értetlenül meredtek rá. - Mára hoztam ebédnek és vacsorának valót, de a következő két napit nekünk kell megszerezni.

- Most csak szívatsz minket, ugye? - nyögte Tisa.

- Nem. Nyúlnak és fácánnak állítunk csapdát, és egy mérföldre van egy tó. Ott tudunk halat fogni - közölte nyugodtan a terveit.

- Éhen fogunk halni! - sápítozott Rosa.

- És ki fogja előkészíteni és megcsinálni aztán? - kérdezte Tisa rosszat sejtve. - Előre közlöm, hogy én nem tudok főzni.

Nial már nyitotta a száját, de így kénytelen volt újra értékelni az egészet. Azért arra nem számított, hogy a lány nem tud főzni, de így már érthetőbb volt, hogy miért olyan üres a hűtője.

- Közösen megoldjuk - mosolyodott el aztán. - Jó móka lesz.

- Bizonyára - motyogta Tisa.

A csapda készítést élvezték a gyerekek, még ha valakinek elsőre nem is sikerült. Azt sem bánták, hogy a szükséges dolgokat nekik kellett megkeresni. A felállításukhoz mélyen bementek az erdőbe, és mire visszaértek mindenki farkas éhes volt. Szerencsére a korábban feltett marhapörkölt elkészült addigra.

Tisa és Rosa maradt ott a tüzet felügyelni, és mire visszaértek a kenyeret is felszeletelték. Még a válogatósabbak is jóízűen estek neki. Nial figyelte a lányt, aki most is csak csipegetett. Elhatározta, hogy erről leszoktatja. Így is csinosnak találta, de néhány plusz kiló nem fog neki megártani.

- Megint alig ettél néhány falatot - ült le mellé.

- Nem szoktam sokat enni - védekezett.

- Pedig nem ártana, ha lebetegszel nincs a szervezetednek tartaléka és sokkal jobban megvisel - korholta.

- Nem szoktam beteg lenni! - tiltakozott.

- Nem szoktam, nem szoktam. Tudod hány katona társamtól hallottam már ezt? Aztán hirtelen két hétre kiütötte őket egy kis megfázás. Tudod mindig az jön, ami még nem volt.

- De én tényleg nem szoktam beteg lenni!

- Én azért örülnék neki, ha többet ennél, különben nem fogod erővel bíni ezt a három napot, és nem fog megártani pár plusz kiló.

- De...

- A kedvemért - nézett rá kérőn, mire Tisa sóhajtott.

- Rendben, megpróbálok többet enni - Nial elégedetten mosolygott.

- Szieszta vége! - pattant fel energikusan a férfi. - Irány az erdő!

- Mi? - jött több felöl is a döbbent kérdés.

A teli gyomor sokakat elálmosított, de Nial nem akarta, hogy szundítsanak, mert akkor este sokáig virgonckodnak. Ilyen terve meg csak holnapra volt. Tábortűz, csillagképek, éjszakai állatok megfigyelése. Aztán másnap addig alhatnak, amíg akarnak még egy közös túra aztán indulás vissza.

Kicsit kedvetlenül követték, de elérve egy eldugott völgyet szájtátva andalogtak aztán és már senkinek nem maradt kifogása. Tisa is elbűvölten sétált mellette, mosolyogva és elégedetten nézte az arcát.

- Szép, igaz?

- Igen - és úgy mosolygott rá, hogy legszívesebben megcsókolta volna.

A völgy végén, nem túl meredek kaptatón kellett felmászni. A férfi kerülő úton vitte vissza őket, és néhányan már csak vonszolták magukat az utolsó szakaszon. Tisatól is valami ilyesmire számított, de a lány jól bírta.

Segített neki felszeletelni a szalonát és a maradék kenyeret. A tűz meggyújtását Jack vállalta, de nem ment olyan könnyen. Még arról is megfeledkezett, hogy Nial jelenlétében nem káromkodhat, igy mikor a füst a szemébe csapott kicsúszott néhány keresetlen szó.

- Jack! - kiáltott oda neki Nial és arra sem nézett.

- Tessék? - most figyelt arra, hogy ne azt mondja mi van.

- Húsz fekvőtámasz - közölte egyszerűen.

- Ne már, így is hulla vagyok! - próbált tiltakozni.

- Szeretnél huszonötöt? -  nézett most hátra.

- Nem - törödött bele.

- Akkor amint meggyulladt a tűz kezdheted.

- Oké - nyögte elkeseredettem.

- Mi ez a fekvőtámaszos dolog? - tudakolta Tisa.

- Minden káromkodás és nem megfelelő szóhasználat öt fekvőtámaszba kerül - világosította fel.

- És te az előbb számoltad? - nézett rá meglepetten Tisa, hisz ő oda sem figyelt.

- Tudom, hogy pasi vagyok, de katonaként megtanultam figyelni a környezetem és a feladatom is ellátni - pillantott fel rá és elmosolyodott.

- Komolyan? - vigyorgott rá. - Ha nem mondod nem jövök rá csak a széles vállad és a bazi nagy bicepszed alapján. A többiről nem is beszélve...

Nial fel nevetett és jól is esett neki, mert legalább így már tudta, hogy Tisa alaposabban is megnézte őt. És ezek szerint nem volt ellenére amit látott, bár úgy tapasztalta a legtöbb nőnek bejött, ha egy pasi kidolgozta az izmait. Ő pedig épp eleget tett érte.

- Végre ég - jött oda Jack.

A füst többször is a szemébe mehetett, mert picit bepirosodott neki, de úgy tűnt komolyabb baja nincs.

- Szép munka. Most jöhetnek a fekvőtámaszok - mosolygott rá Nial.

- Reméltem, hogy megfeledkezel róla - motyogta, de ennek ellenére becsülettel nekiállt.

Tisa figyelte és sajnálta, mert a vége felé már eléggé remegett a keze, de Nial nem kegyelmezett neki. Bevasalta rajta mind a huszat, majd ahogy az előbb is, most is megdicsérte, hogy ügyes volt.

A srác elvonszolta magát a társaihoz, majd leülve a karjait masszírozta. Ha motyogott is valamit az orra alatt azt nagyon halkan tette.

- Tisa! - kapta fel a fejét a nevére.

- Menjetek le a lányokkal megmosakodni, én addig szerzek pár nyársnak valót a sütögetéshez.

- Nincs hozzá még korán? - pislogott rá kérdőn.

- Félek, ha tele lesz a gyomruk, akkor már túl lusták lesznek hozzá és már csak aludni vágynak majd.

- Igaz - ismert el.

Felálltak és Tisa a lányokért indult, még hallotta, hogy Nial szól a fiúknak, hogy figyeljenek a tűzre.

Mire visszaértek, a cicamosdásból, ami nem bizonyult kellemesnek a víz hűvössége miatt. Ennek ellenére volt egy kis fröcskölés, meg sikongatás.

Felfrissülve tértek vissza és a fiúk addigra már sütögették is a szalonnát. Bölcsen úgy ültek le, hogy a füstöt ne feléjük fújja. Csacsogással telt a vacsora, majd Nial utasítására a srácok is elvonultak fürödni.

Alig tudták őket megvárni, így a ma esti mesélés elmaradt. Külön sátorba vonultak nemek szerint. A fiúknál még ment némi pusmus, amit Nial hagyott. Ennél nagyobb zajban is képes volt elaludni, és a csend sokkal jobban zavarta volna.

Tisat sem kellett altatni, most amúgy is úgy érezte, hogy eléggé lent van az energiaszintje. Ettől függetlenül élvezte a mai napot. Kellemes érzés járta át mindig, ha Nial a közelében tartózkodott és erővel töltötte fel, hisz csak úgy sugárzott a férfiból. Egyáltalán nem bánta, hogy reggel kiráncigálta az ágyból és magával hurcolta.