Napjainkban

Sok dolgot látott, sok mindent megtapasztalt, és sok mindent megtanult, és egyre jobban kezdett elege lenni az egészből. Főleg a csillogás mögött megbúvó képmutatásból. Jó volt, mert mindent és mindenkit megkapott, amit és akit akart, de már nem nyújtott számára örömöt. Unalmas volt és fárasztó. Őszinteségre vágyott, amit abban a környezetben nem kapott meg, s a csalódások keménnyé és megkeseredetté tették, ahogy az egyre jobban fájó igazság is.

Mégis adott magának egy esélyt. Vett egy kalapot, néhány farmert, kockás inget, meg ujjatlan pólót, az öltönyök és a márkás ruhák helyett. Sportkocsiját lecserélte egy nyitott platós furgonra, amibe bevágta magát, majd a térképen választott egy kisvárost, ahol kevesen laktak, és a környék tele volt ranchokkal. Talán itt megkapja, amire vágyik. Talán itt még őszinték az emberek és nincs képmutatás. Ha nem... akkor elmegy Tibetbe és szerzetesnek áll. Bár ez képtelenség volt, mert nem tudott nő nélkül élni.

Hiába a csalódások, egyszerűen vonzotta őt a gyengébbik nem, bár fordítva sokkal inkább volt igaz a dolog. Elég volt egy mosoly, egy sokat ígérő pillantás és néhány forrón elsuttogott bók, és már a lábai előtt hevert az összes nő. Válogathatott kedvére, minden éjszakára, sőt akár minden órára más. Imádták őt, és ő is imádta őket.

Legalábbis sokáig így volt, de valahogy az egész kezdett üressé és értelmetlenné válni. Hiányzott az a valami, amiről úgy gondolta, hogy neki nincs rá szüksége. Mikor rájött nekiállt keresni, de nem találta. A csalódások csak jöttek egymás után és kezdett benne kételkedni, hogy létezik. Így csak maradt neki a szex, amiben ő volt a legjobb.

Nem véletlenül választotta a helyet és az időpontot. Birkanyírási szezon volt és még kicsit ironikusnak is találta, hogy pont ehhez készül visszatérni. Pedig, hogy utálta a földet túrni, a büdös állatokat vigyázni, s le is lépett, amint rájött hogyan használja ki az adottságait.

Leparkolt a központban, majd kiszállt. Néhány fej felé fordult és mikor meglátta azokat a bizonyos női pillantásokat inkább mélyebben  a szemébe húzta a kalapot. Megpróbált mogorva arcot vágni, és veszélyesnek tűnni, ami jelen állapotában nem is volt olyan nehéz dolog. Vajon ez elég lesz, hogy távol tartsák magukat tőle? Vagy épp ellenkezőleg, most a rossz fiús szerep lesz a veszte? Nem, az nem lehet. Eldöntötte, hogy nem fog szerepet játszani, sem bókolni egy nőnek se, hogy megkapja. Önmagát fogja adni, ha meg nem tetszik, el lehet menni és békén hagyni őt.



Az utcán itt-ott csoportosultak emberek, és a leparkolt autók rendszámából tudta, hogy ki melyik államból jött, némelyik meg is lepte, hogy megérte nekik ilyen messzire eljönni, egy-két hétnyi munka miatt. A hirdetőtábla felé indult, amikor a helyi seriff megindult felé.

- Jó napot! - köszöntötte és megérintette a kalapját.

- Jobbat! - morogta vissza és a lapokat kezdte pásztázni.

- Még nem láttam itt, a birkanyírás miatt jött? - a seriff nem hagyta magát eltántorítani, de hát pont ez volt a dolga.

- Igen - ismerte el, és legalább részben igaz volt.

- Kicsit elkésett, de talán Ashleynek még szüksége lehet valakire - tájékoztatta a középkorú férfi és alaposan végigmérte.

~ Remek, pont egy nőnél - morogta magában és ügyelt, hogy a pillantása ne látszódjon.

- Köszönöm. Melyik ranchra kell mennem? - nézett végre rá a seriffre.

- Loving Heart Farm az övé - kapta meg a válaszát, amit egy kalapérintéssel köszönt meg és már indult is volna. - Hogy hívják? Csak mert az a dolgom tudjam kik tartózkodnak a városunkban.

- Black - és a kérdő pillantást látva folytatta. - Csak egyszerűen Black.

Azzal visszaindult a furgonjához és örült, hogy a seriff ennyiben hagyta a dolgot. Annak már kevésbé, hogy pont erre a farmra kellett mennie. Ironikus volt a név, ha magára tekintett, de egy nő vezeti, mégis mi mást várhatna? Emlékezett rá, hol látta kiírva a táblát, visszament odáig és ráfordult a keményre döngölt földútra.



Ashleyt kicsit meglepte amikor meglátta a furgon által keltett porfelhőt a konyha ablakból, így miután megtörölte a kezét kifelé indult. A teraszon várta meg, hogy az autó beforduljon és megálljon a ház előtt. Aztán el is akadt a szava, amikor a férfi kiszállt. A szíve hevesebben kalapált és nem volt benne biztos, hogy képes lesz megszólalni.

- Ashley? - tudakolta a nevét és az orgánuma simogatta a fülét.

- Igen - szólalt meg végül és remélte, hogy nem volt furcsa a hangja.

- A serifftől tudom, hogy esetleg itt még elkelhet valaki, aki segít a birkák nyírásában - kicsit nyers volt a férfi, de nem zavartatta magát. Bizonyára furcsa és frusztráló lehetett neki, hogy netán egy nő fogja alkalmazni.

Volt már néhány embere, igaz nem a legjobbak, mert nem tudott annyit ígérni nekik, mint a többiek. E nélkül a férfi nélkül is időre lenyírták volna a birkái szőrét, de hülye, ha hagy elmenni egy ilyen pasit. Jó, a maga részéről nem számított egy szépségnek, a kese színű hajával és vékony alkatával. Néhány itteni férfi szerint túl magas is volt a százhetvennyolc centijével, főleg hogy az itteni nők többsége ennél legalább tíz centivel alacsonyabb volt, mint ő. De ettől még nem gondolta azt, hogy csúnya lenne.

- Igen, de nem tudok olyan árat ajánlani, mint a többi gazda a környéken - jobb volt ezt az elején tisztázni.

- Nem számít - rántotta meg a férfi a vállát, ha nagyon kellett neki, akkor amit adni tud neki is több, mint a semmi.

- De biztosítok szállást, ha kell és kétszeri étkezést - tette hozzá, hátha jobb színben tűnik fel vele.

- Elfogadom - bólintott rá, mert Blacknek tényleg nem számított a dolog.

- Remek, akkor holnap hajnali ötkor kezdünk, ha kell ma már itt aludhat - ajánlotta bár meglepte volna, ha elfogadja, mert a másik három embere is azt mondta a városban vettek ki egy szobát.

Blacknek is az volt az első gondolata, hogy elutasítja, mert biztonságosabb, ha távol tartja magát egy magányos nőtől, de aztán eszébe jutott, hogy talán már nem is fog neki szállás jutni. Előbb jobb, ha kideríti mielőtt rábólint a felajánlásra.

- Meglátom kapok e szobát a városba, ha nem visszajövök este. Addig még úgy is el kell intéznem egy-két dolgot - és miután a lány bólintott, elköszönésként megérintette a kalapját, majd visszaült a furgonba.

Biztos volt benne, hogy a seriff tudni akarja, hogy mi a helyzet és jobb, ha nem várja meg míg ide kikocsikázik. Talán még azzal is meggyanúsítaná, hogy ki akarja használni a helyzetet. Nem látott férfit, márpedig ha a nőnek lett volna apja, vagy bátyja vagy férje, akkor az is kijön vele együtt. Az itteniek már csak ilyenek voltak.

Nem tévedett, az egyetlen városi motel minden szobája megtelt, neki meg nem volt kedve mással osztozni. Valamiért mindenki jobbnak látta itt megszállni, mint a farmereknél. Gyanította, hogy a hétvégi pihenő miatt, amikor is vedelni meg szórakozni akarnak. Majd akkor ő is körbenéz milyen a választék, addig pedig távol tartja magát a nőktől.

A seriffel kapcsolatban sem kellett tévednie, aki amint megtudta, hogy visszatért megkereste és megtudakolta, hogy Ashley felvette e, ahogy azt is hol fog megszállni. Megmondta, hogy a ranchon, mert itt már nem kapott szabad szobát, de a férfi valószínű már ezt is tudta, csupán arra volt kíváncsi, hogy ő mit fog válaszolni. Nem volt oka hazudni, meg csak rosszul jött volna ki belőle, ha kiderül.

Vett a helyi kereskedésben ezt-azt, majd még sötétedés előtt visszament a házhoz. Tisztes szobát kapott és a nő még azt is megkérdezte, hogy kér e vacsorát, de elutasította és korán nyugovóra tért. A reggel hamar eljött, de a másik három férfi is időben ott volt. Nem voltak vele barátságosak, de nem haverkodni jött ide, ezek amúgy is a következő hét után lelépnek és mennek tovább, akkor meg minek? Főleg, hogy nagy volt az esélye, hogy soha többé nem látja őket.