Megkezdődött a munka és Ashley már az első nap után tudta, hogy időre végezni fognak, így hogy Blacket is alkalmazta. Ahogy elnézte a férfit sokkal gyorsabban is tudta volna csinálni, mint bármelyik másik ideiglenes alkalmazottja, de nem tette. Nem mondhatta, hogy lassú lett volna, de nem hajtott annyira, mint a többiek. Nem igazán értette miért, hisz a fizetséget a lenyírt birkák után kapták, mert ez már csak így működött. Persze számított az is, hogy jól végezze a dolgát, de ezzel mindenki tisztában volt és a gyapjú kárára nem kapkodott, mert abból csak levonása származott.

Túl voltak a harmadik napon és úgy számolta, hogyha rá tudja venni a fiúkat és tovább maradnak, akkor holnap estére be tudják fejezni, de ha nem, akkor péntek délre mindenképp kész lesznek, és még akkor marad ideje nyugisan osztályozni a gyapjút. Ugyan szombaton mindenki lazul, de neki nem muszáj egész nap a városban lógnia, szóval még az is ott van, hogy vasárnap jó árat tudjon kialkudni érte, de addig is...

Már a vacsorán túl voltak és a többiek elmentek, csak ő és Black maradt. Úgy döntött, hogy megpróbál beszélgetni vele, ami nem lesz könnyű, mert eddig sem bizonyult túl beszédesnek. Mély levegőt vett, mert kellett egy kis bátorság is, hogy spontán beszélgetésbe kezdjen egy ilyen helyes pasival.

- Mmm... Black! - kezdett bele mire a férfi egy pillanatra ráemelte sötét tekinteté. - A rendszám alapján az államba vetted az autót, de még sose láttalak erre, pedig amilyen gyakorlattal csinálod, nem ma kezdted. Honnan jössz?

- Számít? - kérdezett vissza és tovább pucolta a körtét, amit még meg akart enni.

- Öhmm... nem - hát ez nem volt túl jó kezdés. - Csak kíváncsi voltam, de ha nem akarod megmondani, nem baj.

Black nem mondott semmit, ő viszont nem akarta ennyiben hagyni, ha erről nem akar beszélni, akkor megpróbál belőle mást kiszedni. Végül is egyiküknek se lesz semmi baja, egy kis beszélgetésből.

- Tudod valamit nem értek - kezdett bele újra.

- Éspedig? - nem volt kedve beszélgetni, de azért nagyon bunkó se akart lenni.

- Sokan azért jönnek ide, mert a környékükön nincs munka, itt pedig ha jól csinálják sok pénzhez juthatnak, amiből aztán otthon élni tudnak. Te tudnád gyorsabban is csinálni, látszik a mozdulataidból mégsem törekedsz arra, hogy te legyél a legjobb. Ezek szerint nincs feleséged, barátnőd, akit el kéne tartanod?

Blacknek kedve lett volna felmordulni, szóval innen fújt a szél, de miért is lepődik meg azon, hogy a lány puhatolózik? Hisz melyik nő ne akarna magáénak tudni álmai pasiját, akit mindenki irigyelne tőle. Azt nem mondhatta, hogy Ashleyt a pénze vonzaná, hisz nem tudta valójában ki ő, de jobbnak látta már most leállítani. Amúgy sem szokott ilyen rendes lányokkal leállni, mert annak nincs jó vége, és így is épp elég könny szárad a lelkén.

- Nincs, de - és itt tartott egy hatásszünetet és keményen a lány szemébe nézett. - Te és én nem vagyunk egy kategória. Én Szex Isten vagyok, te meg... .Mégis miből gondolod, hogy akarnék bármit egy ilyen csontos és lapos lánytól, mint te?

Ashley köpni-nyelni nem tudott, és érezte, hogy összeszorul a torka és sírhatnékja van a megjegyzés miatt. Erre azért nem számított. Tényleg ennyire átlátszó lett volna a próbálkozása? Aztán Black nem várva választ felállt és otthagyta, aminek nagyon örült, mert nem volt benne biztos, hogy képes lesz megállni a sírást. Azért fájt, még ha tudta is igaz. Mindig is vékony alkat volt, de azért a dolgot még így senki nem vágta a fejéhez. Persze azzal is tisztában volt, hogy pont a kinézete miatt nem akadt még olyan udvarlója.

Még mindig a sírás határán állva összepakolta az edényeket és előkészítette a holnapi ebédnek valót, majd ő is eltette magát holnapra. Nem ment könnyen az elalvás, de elhatározta, hogy úgy fog csinálni, mintha semmi nem történt volna. Mintha nem gázolt volna át a férfi a lelkén. Bosszút állhatott volna rajta, hogy kötekedik vele a nyírás minősége miatt, vagy nem ír fel minden birkát, de ő sosem volt ilyen kicsinyes.

Ashley büszke volt magára, hogy tudta tartani magát Black közelében, és még a péntek is hamar eljött. Miután végeztek a férfi a városba ment, és még szombaton se látta, aminek egyszerre örült és fájt. Mert be kellett vallania, hogy még nézni is jó volt őt. Úgy se lesz alkalma még egy ilyen pasit látni, és valószínű nem fog jövőre jönni, vagy ha igen, nem hozzá.

S bár nem sok kedve volt hozzá, úgy döntött, hogy szombat este ő is bemegy. Ki tudja, talán a kinézete ellenére végre valaki felfigyel rá. Itt volt huszonöt éves és nem csakhogy nem volt még barátja, de még nem is volt férfival. Őt nem zavarta, de azért érezte, hogy valahol ciki a dolog, de ha egyszer még nem érzett úgy egy pasi iránt se, hogy képes legyen megtenni vele? Majd iszik, hátha attól kevésbé görcsöl a dolog miatt.

Már alig várta a pénteket, de akkor nem járt sikerrel, mert a többség még nem végzett és kevesen voltak a városba, de végül eljött a szombat. Kisebb mulattság volt, hogy mindenki kipihenhesse a hajtást és felkészülhessen a következő hetire. Igazi rekord volt részéről, hogy lassan egy hete nem volt nővel, mikor ahhoz volt szokva, hogy napi szinten több bombázó is körbeveszi és bármelyiküket megkaphatja, amikor csak kedve van hozzá.

Ashley pénteken kifizette őket, de ha nem így lett volna, se okoz neki gondot, hogy ne tudjon iszogatni és jól érezni magát. Egy üveges sörrel a kezében támasztotta a falat és az utcán szórakozó tömeget nézte, hátha akad egy magányos hölgy. Persze a legtöbb már nem egyedül jött, és azoknak a pasija ügyelt arra, hogy még csak nagyon a közelébe se legyenek. Tipikus reakció volt a férfiak részéről, hogy irigykedtek rá, és volt is mire.

Nem kellett sokat várnia, hamarosan már közeledett is egy huszonegykét éves fiatal nő, ringó csípővel. Már ebből tudta, hogy mit akar. A farmerja szorosan simult rá, a kockás ing, amit viselt mell alatt megkötötte, és kellően ki volt gombolva ahhoz, hogy látni lehessen formás, telt kebleit. Kedvére való volt a látvány, még ha szépséghibának is vette, hogy kicsit sasszerű volt a lány orra és csúcsos az álla. De a szája nagyon vonzó volt, ami feledtette a többi dolgot.

Látta a seriffet, hogy le se veszi róla a szemét, de nem szólhatott, hisz nem ő kezdeményezett. Nem is nagyon akarta húzni a dolgot, így kezét a nő derekára csúsztatta, aki nevét búgta, de különösebben nem érdekelte. Szinte már ösztönből dobott oda bár bókot, amitől tudta, hogy olvad a gyengébbik nem és el is érte a kellő hatást. Elindultak egy kissé félre eső hely felé, és tudta, hogy nem ők lesznek az egyetlen ideiglenes pár, aki ezt teszi. Ez az este erről szólt.





Nem szerette a sört, így néhány cherryt ivott, amitől jó kedve lett, és mégis mikor Ed megkörnyékezte veszélyezve érezte magát. Mély levegőket vett és úgy dönt ad magának egy esélyt, hisz kinézetre nem panaszkodhatott, bár a kb vele egy idős srác közel sem volt Black szintjéhez. Igen, emlékeztette magát, hogy ők ketten nem egy szinten vannak, szóval be kell érnie kevésbé jóval. Amúgy is jó partinak számított a fiú, és biztos nem olyan beképzelt, mint amilyennek mondják. Most is nagyon kedves volt, amitől némileg megnyugodott, sőt a bókjai miatt el is pirult.

Őszintének tűnt, így hagyta magát elvezetni, pontosan tudva, hogy mi is lesz a vége. Megcsókolta ő pedig kissé esetlenül viszonozta. Ugyan nem élvezte, de talán csak azért, mert még sose csinálta. Aztán ahogy kezdett komolyabbra fordulni a dolog rájött, hogy nem képes megtenni. Nem, neki ez nem megy érzelmek nélkül, azok meg nem gyúlnak csak úgy egyik pillanatról a másikra.

- Ed, ez nekem... még nem megy - próbálta eltolni a fiút, nem sok sikerrel.

- Ugyan már, hamar túlleszünk rajta - és nekiállt a nyakát szívni, a keze pedig a felsőjére tévedt és nekiállt kigombolni.

- Nem! - mondta határozottabban, amivel csak annyit ért el, hogy Ed villámló tekintettel nyomta a falnak.

- Nem fogsz velem szórakozni! Talán a soha el nem jövő szőke hercegre vágysz?

- Tessék? - oké számolt vele, hogy tudják róla, hogy még szűz, de azért ilyet a fejéhez vágni. Mi van a pasikkal? Mindegyik pokrócot evett?

- Pff... ne akard nekem bemesélni, hogy nem viszket. Itt és most az enyém leszel! És csak rajtad múlik, hogy meg fogod e bánni, én biztos nem - és úgy vigyorgott rá, mint aki már előre élvezi a dolgot.

A szíve hevesen dobogott. Nem az nem lehet igaz, hogy tényleg olyan, amilyennek mondják? Hogy az egész csupán színjáték volt? Nem akarta! Nem így és nem most! Túlélési ösztöne bekapcsolt és megpróbált ellenállni, de túl gyenge volt. Érezte, hogy Ed eltépi a felsőjét, és azon van, hogy a nadrágot is lehúzza róla. Nem számíthatott segítségre. Még ha valaki látja is, azt fogja hinni, hogy vadul estek egymásnak és eszébe se fog jutni segíteni neki. Kiáltani pedig nem volt ereje.