Itt élek a ködös hegyek között,

De az Alföld az igazi otthonom, és mindig az lesz.

Egy nap visszatértek völgyeitekbe és farmjaitokra,

És többé nem akartok bajtársak, lenni.

(Dire Straits / Brothers in Arms).

A történet a középkorban veszi kezdetét, abban az időben, a honfoglalás, a birodalom szerzés eszméje volt, Európában kis népek hazát akartak maguknak. E korszak Európájában egy nemzet volt, a birodalom határát ki akarták tolni, naggyá tenni. Ők voltak a Frankok, a hadvezér Károly király volt, de még király, hiányzott a császári cím, ami sok dolgot is jelentett. Végül is elérkezett a koronázási idő.

Az Úr 800.-ik esztendejének karácsonyi napján, Roma nevű városban történt a koronázási ceremónia. III. Leó pápa beszédével kezdetét vette, misén, a székesegyházban.

Tisztelt híveim! Azért vagyunk itt! Hálát adjunk az úrnak, voltak személyek, akik megrágalmaztak, a vádakban ártatlan voltam. Köszönet a Frankuralkodónak, Károly királynak, mellettem kiállt ezért hálaként megadom neki azt a rangot, titulust, amit császárnak neveznek.

Csodálkozva hallgatta, maga a király is. Amikor elhagyta a szószéket egy másik helyre lépett, ahol az imádságot szokta mondani a hívek előtt. A helyét elfoglalta, annyit mondott.

Én III. Leo! Hívlak Frankok királya, ide gyere! Megkoronázzalak a pápai császári koronával, megadom vele azt a jogot, a pápai állam védelmezője legyél. Ezzel hálálva meg azt, őseid a Romai föld bizonyos területét a pápának ajándékozta.

Amíg a pápa előkészítette a koronát Károly fejére, helyezze, a király a helyéről felállt és indult is. Odaérve bársony párnára letérdepelt, a pápa kezébe vette a koronát, majd szólt.

Én III. Leo! Császárrá koronázlak az úr 800. évfordulója nagy ünnepén, amit karácsonynak neveznek. Méltó vagy, a fejedre tehessem azt a koronát, amit híven fogsz viselni. Ezzel a címmel még nagyobbá teheted magadat, a hírnevedet zengeni fogják. Eddig Európában ez az egyetlen olyan birodalom, amely nagy terület fekszik. Bízom abban sokáig felső marad!

Amikor az utolsó szavát elmondta, egy koronát az uralkodó fejére helyezte, azt jelezte, bizonyos hatalom velejár. Ezúttal át adta a hozzá tett tárgyakat. Egy király felállt, népe fordult, így mindenki éljenezte.

Ezzel AZ eseménnyel kezdetét Vette a történet, AMI kihat Nem csak egész Európára, hanem AZT követő évszázadokra.

------------------------------

Amikor Károly király egy Frankuralkodó megkapta a császári címmel Járó koronát, ezzel megerősítették céljában, észak felé Tolja ki a határt. Egy bátor harcos nép szemlélte a Frank uralkodót. EZ a nép egy SZÁSZOK Voltak Ugyan olyan törzsböl valók. Éveken ÁT tudtak IS védekezni, tudtak, EZ Nem tarthat örökké, Egy NAPON eljött A két Nép KÖZÖTT Az utolsó harc, ha veszítenek, beleolvadnak a Nagy birodalomba.

Az ütközet előtt a harcosok vezetője megbeszélést tartott, egy gyűlést, minden katonája előtt.

• Dicső harcosaim! EZ a nap is felvirradt, mi a Szász nép utolsó képviselői Vagyunk, es mi fenyegetjük a Frank birodalmat. EZ a nap utolsó számúnkra, Hogy Így Vagyunk Együtt, ma dol el minden, beolvadunk egy nagy birodalomba Vagy egy csatamezön halunk meg. Van választásúnk! Azok, Akik küzdeni akarnak, azok maradjanak, de Akik Nem, elmehetnek, Mindenki Widukind nyomat követi a harcmezőn, EZ Legyen előttetek.

A vezér elmondta a beszédét, percekig csend volt, azután éljenezni kezdtek.

• Éljen a vezérűnk! Követjük Widukind nyomat a harcmezőn, hiszen o értéke szembe ment a királlyal, de ugy, egy népét Nem árulta el.

Az a nap a csata napja volt, Mert AZ uralkodó, a lázadó szászokat meg akarta hódítani, hiszen a királynak volt tapasztalata.

A két fél felállt a csatatéren, egymás néztek farkas szeme, első sorban a csapatok vezetői voltak. A csata Előtt egy SZÁSZOK Egy ima félét mondták, Mert hiába pogányoknak számítottak, de volt hitűk. Az ima elmondása után elfoglalták a helyüket, harcmezőn voltak az ellenségek. Kezdetét vehette egy csata, egy szász vezér csak annyit mondhatott.

• Előre a szabadságért, nem leszünk egy nagy Frank birodalom része.

Amikor ezeket kimondta, A két Fél találkozott az egy maréknyi sereg szívből küzdött, Mert Nem akartak lenni meghódítottak.

A sors mást szánt nekik, órák múlva a harcosoknak tudták, hogy meg kell adni magukat. Egy csata sok veszteséggel járt, mindkét félről.

A Szász-szeres a birodalom része Lett egy népnek ezzel a tudattal Kellett megbarátkozni, Hogy a szabadságnak vége.

A Frankuralkodó Károly király, amit kellett azt már meg tette, a gondolatai így más útvonalra koncentrálódtak, Bizánc felé, azt is meghódítja, és akkor mondhatja majd, hogy a birodalma vetekedett a Romaival és Nagy Sándor birodalmával. A tanácsadóit összehívta megbeszéljék az állam ügyeit, ekkor volt az Úr 812.ik esztendeje, a helyszín Aachenben volt a királyi palotában.

• Tanácsadóim! Azért hívtalak ide benneteket, hogy meg tárgyalhassuk a hódítást, mert a birodalmat Bysanc felé szeretném kitolni. Mit mondtok rá? Hódítsam meg? Vagy talán diplomáciai úton! Békét kössek a császárral, és ha eljön az idő, akkor az utódom fogja meg hódítani, így lesz birodalmam nagy.

Az egyik tanácsadó annyit mondott.

• Király Uram! Azt tanácsolhatom, inkább diplomáciai úton közeledjünk Bizánc felé, mert Királyom már jóval idős és betegeskedik, nem tenne jót egy újabb csata a császár ellen. Diplomáciai úton bízhatunk egy szerződés aláírásában, tanácsadóként ezt mondhatom.

A tanácsadók és a király átgondolta, majd az uralkodó dönteni tudott.

• Tanácsadók! Átgondoltam az egészet! Rendben van, akkor kössünk békeszerződést! igaz én is érzem, gyenge vagyok. Készítsétek elő a diplomáciai szerződést és vele az utat.

Károly másról is beszélt a tanácsadói testületével, az után ott volt az idő is, hogy az uralkodónak nem is tett volna jót egy újabb csata.

A Frankuralkodó érezte, már nem fiatal, 812-ben a békeszerződést alá is írták I. Mihály Kelet-Római császárral. Hónapokkal később a király már nem vette fel a katonai öltözetet, a következő évben eljött számára az idő, hogy beszéljen a fiával, I. Lajossal, a király kérette is, hogy megbeszélhessék a fontos dolgokat.

• Kéretem a fiamat, Lajost! Érzem, hogy gyenge vagyok, fontos közlendőm van vele.

• Rendben van! Akkor szolgát hívatok Lajosért.

Úgy is lett, mert az egyik szolgával üzentek az örökösért. A hírt megkapva indult is az apjához. Lajos annyit mondott, kérdezve.

• Kérdezni akartam már apámat! Hogyan legyen tovább? Érzem, közeledik az a nap, amikor nem lesz az élők között.

Az örököst a király elé kisérték, megtárgyalhassák a fontos dolgokat.