Amikor a gyászmenet visszaérkezett Aachenbe, minden nemes és főúr azon töprengett, vajon mi lesz velük! Mit is tegyenek? Az egyik napon pár egyházi személy, akik papok voltak, lehettek úgy hatan, egy elbeszélgetést kértek a hercegnél.

- Miben segíthetek önöknek? Egyházi személyeknek! Valami támogatást kérnek? Valami épület felújítására?

Az egyik személy, az lehetett a vezetőjűk, annyit mondott.

- Herceg Uram! Mi nem támogatást kérünk a birodalomtól, hanem mi adjuk a támogatást, vagy is más szóval. Hercegtől azt kérnénk, mi hatan lennénk a tanácsadója, ha ön Uram elfogadja a szolgálatunkat.

Az örökös átgondolja a dolgot, hogyan döntsön! A döntése egész életében fogja elkísérni. Nehezen is, de döntött.

- Döntöttem! Ha bele egyezek, egész életemre önökkel a tanácsadóimmal fogok dolgozni. Együtt kell dönteni, beleegyezek! Az első feladat az lesz, hol legyen és mikor a királyválasztás.

A tanácsadók vezetője annyit mondott.

- Herceg uram! Egy javaslatom lenne. A királyválasztás ne Romában legyen! Egy várost gondoltunk ki, de már a Frank birodalomban, lássák méltó vagy a királyi címre. Károly király Romában kapta meg a császári koronát. Arra is gondoltunk, egy másik koronázási helyen, Reimsben legyen.

- Tényleg jó hely lenne! Reimsben megkoronáznak, nem mondhatják, az egyház a védelmem alatt van. Ahogyan apám esetében, uraim! Mennyi idő kell, hogy királlyá válasszanak, amit kell, megadom, és hogyan működik a koronázási ceremónia?

Amit kellet azt meg beszélték, már a tanácsadóit kiválasztotta. Bizalmat adott nekik. Vajon tisztességes munkát fognak-e végezni? Ahogy az apjának a tanácsadói.

Az idők múlnak.

I. Lajos herceg úgy döntött, az egy éves évforduló alkalmából az apja sírját meglátogassa. Pár kísérőt választott ki, ezért annyit mondott nekik.

- Én az örökös, azért választottalak ki titeket, mert az egy éves évforduló van. Apám egy éve halt meg és meg szeretném látogatni. Azért is választottalak titeket, mert nem akarom, hogy az egész udvartartásom elkísérjen. Arra gondoltam, holnap indulnánk és meg üzenném, hogy mikor!

Amit kellett a herceg elmondta a kiválasztott személyeknek, akik csak tízen voltak. Mindenki végezte a maga dolgát utána.

A herceg remélhette, hogy bízhat a személyekbe, és nem mondanak semmit.

Az idő ott volt, az örökös szólhatott a kiválasztott személyeknek, az óra valamikor hat órát mutathatott. Abban az időben nem volt sürgés-forgás a konyhában. Egy ládában annyi ételt és italt helyeztek, ami pár napra elég lehetett.

Már csak percek kérdése volt és a herceg a kíséretével indult is a hosszú útra, a tanácsadói nélkül. I. Lajos maga döntötte el, kit hívat az útra. Emlékezni akart az apjáról, aki a birodalmat naggyá tette, és ő hogyan fogja tovább vinni? Nem sokára el is hagyták lovas szekéren Aachent, amin nem volt cicoma, magában megbeszélte, vajon mit is mondana az apja!

- Drága apám! Te, aki a Karoling dinasztiából származol, aki egyszerű harcos voltál és sok népet meghódítottál. Ezt a kis népet, a Frankokat naggyá és erősé tetted, egy erős nemzetet hoztál össze. Az érdemed is az, le tudtad győzni a Szászokat, vele a hadvezérét valami Widukind nevezetűt, aki a palotádban keresztelkedett meg. A tetteidet végig gondolva feladtad a leckét nekem. Ha megválasztanának királlyá, hogyan vinném tovább a te örökségedet! Vajon én jó uralkodója lennék a te birodalmadnak? Ha igen! A fiaimat is úgy fogom nevelni, a tapasztalataimat át adhassam.

A gondolkozásai közben sok idő telt el, találtak olyan helyet ahol meg is pihenhettek, de főleg a lovak. Egy csendes helyet találva meg is pihenhetnek, akár együtt is falatozhatnak a herceggel.

- Kísérőim! Azt szeretném kérni tőletek, együtt ehessünk a közös asztalnál, most a rang nem számit én herceg vagyok, ti a szolgák. Ahol most vagyunk én is olyan halandó vagyok, mint ti, nem a palotában vagyok, hanem a természetben, ahol mindenki egyenlő.

Percekig csend volt, az asztalnál az örökös falatozott, az egyik szolga annyit mondhatott.

- Köszönjük herceg uram! Az asztalnál együtt lehetünk a leendő királlyal, itt tényleg nincs szabály. Remélhetjük a koronázás után is ilyen jó ember lesz a hercegből. Azt is szeretnénk! Olyan király lehessen, ahogyan Károly volt, mert hiába szigorú volt, de a cselédekkel jó volt a viszonya.

Az asztalnál együtt ettek a leendő királlyal, nem akarták elhinni azt se, megengedte a közös pihenést.

Az idők múltak, nem csak órákkal később, hanem napokkal is. Elérték Münster városát, a herceg egyedül volt a temetés helyén, emlékezzen, és elmondhassa neki hogyan élte meg az egy évet nélküle. Ha meg koronázzák, vajon milyen uralkodó válik belőle!

-----

A koronázási ceremóniának is el kellett jönnie, már nem lehetett tovább halogatni. Eljött az úr 816-ik esztendeje, amikor a herceg fejére kerülhet a császári korona, mert a tanácsadói rendezték el. A koronázó pápa is más volt, mert 816.-ik esztendőben IV. István pápa foglalta el Szent Péter trónusát, ahogyan azt szokás volt mondani.

Reimsben vette kezdetét a ceremónia, azon a helyen, amit a püspök foglal el, most a pápa foglalhatta el. I. Lajos a letérdepelt egy bársony párnára, majd ő exelenciája annyit mondott. Először is kezébe vette a koronát.

- Én IV. István pápa, aki kilencven hatodikként foglalom el Péter trónusát, az idő eljött, hogy megkaphasd a császári koronát. Te vagy a Frank király, ezért fejedre helyezem a császári méltóság koronáját.

Amikor a király fejére helyezte, percekig csend volt, azután mindenki éljenezni kezdte. Azután átadtak neki mindent, császárként annyit mondott.

- Én Lajos király! A megkapott koronával, és annak hatalmával itt mindenki előtt esküszöm, méltó leszek a címre, apám példáját követni fogom. A birodalmát naggyá fogom tenni.

A beszéde elmondása után, azt gondolta, akikkel érkezett azokkal tér vissza Aachenbe, ott érzi jól magát. A székesegyház melletti részen egy kis ünneplés is volt, a meghívott vendégek is örültek, főleg a király tanácsadói is. A császár talált olyan helyet, hogy egyedül lehessen, és átgondolhassa milyen munka vár rá?

- A mai naptól már császár vagyok! A címhez megkaptam a különböző jogokat, tudom, hogy mi áll a méltóság törvényében. Vajon hogy fognak viszonyulni az örököseim? Vajon jól fogom a népet szolgálni? Azt szeretném, jó királya lehessek a népemnek. Olyan híreket is kapok, az északi népeknél mozgolódások vannak, ott a Lindisfarnei eset, ébernek kell lenni. Hiába most Angol országban támadnak. Azt kell tennem, védelmezni kell erősen a határvidéket, ahogyan apám említette, akkor se engedjek, ha fel is kell osztani az örökséget.

Az idő ott volt visszatérjen az ünneplők közé, így is tett, már más vendégekkel kezdett elbeszélgetni.

Késő este volt, a vendégek helyet kaptak a koronázó városban, megpihenhessenek.

Amikor Lajosnak megvolt a császári korona, a birodalmat meg kellett osztani, részkirályságokra, az uralkodó és az első szülött Lothar, egy bizonyos területet kaphasson. Német Lajos Bajorországot, úgy hogy nem hozhat létre más részkirályságot, Károly Alemanniát kapja.

Az ifjabb fiúk megkapják a birtokot, a birodalom formálisan is, de megmarad. Az egyik napon Lajos megbeszélést tartott a tanácsadóival, a tanácsteremben üléseztek, az első szó az uralkodóé volt.

- Tanácsadóim! Azért kérettelek ide titeket, megtárgyaljuk a birodalom helyzetét, jó döntés volt-e, hogy a fiaimnak részkirályságot adtam? Az Ordinatio imperii jog révén. Amit-birtokot kaptak, tanulják, meg hogyan kell uralkodni! A bevételek után tanulják meg a gazdálkodást. Nem tiltakozhatnak, én nem kaptam olyan kiváltságot, amit most ők.

A tanácsadók vezetője mondott pár szót.

- Király uram! A tanácsadó testület nevében mondhatom, jó döntés volt, a törvény kimondja, akkor úgy kell tenni. Az örökösök tanulják meg az uralkodást, és azt is, ha hibáznak, tudják ki javítani.

- Mi is ehhez hasonlót gondolunk. Tanulják meg, hogyan kell döntést hozni a birtok érdekében!

- Akkor mondhatom, jól döntöttem birtokot adtam! Örüljenek! Ilyen felosztásra még nem is gondoltam. Csak arra, ha megkapom a császári címet, az örökséget tovább viszem. Egyedüli uralkodója leszek a hatalmas birodalomnak, erről le kell mondanom!

Az uralkodó a tanácsadóival másról beszélt.

Idők során minden jól ment az uralkodás terén, az egész birodalomban, de homokszem került a gépezetbe. Azért, mert bizonyos szabályt maga a király szegte meg.

A testvérek nem jó szemmel nézték, meg akarták beszélni a dolgot, a testvérek és az uralkodó hajthatatlan. Békésen meglehetett volna beszélni, de nem sikerült.

Eljött az a helyzet, ami semmi képen nem kellett volna megtörténnie, lázadás tört ki. Ez volt az uralkodó király országlása alatt az első konfliktus. Az tetőzte tovább, Lothart megkoronázták Itália régensévé. Az örökösök egy napon arra ébredtek, egyetlen megoldás volt, a háború. Az úr 833. esztendejében háborúra került sor.