Károly király a kastély egyik termében, talán a lovagteremben volt és az ablakban állt a tájat nézte. Azt is, amit a szolgák tesznek, a teremben az örökös megjelent.

• Itt vagyok apám! Hívtál? Azt mondták, fontosat kell mondanod. Valahogyan én is meg akarom kérdezni, bizonyos kérdéseket, ott voltam minden diplomáciai utadon, tanuljam az uralkodást. Látom apámról, hogy már nem tud harcolni.

A király választ is ad rá.

• Igen fiam! Jól látod! Úgy érzem, csak hónapjaim vannak hátra, ezért van megbeszélni való. Az uralkodásról kérdésem van hozzád, gyere ide fiam! nézzük együtt a tájat, amit az ablakból láthatunk.

Az örökös odalépett az apjához, a teremben csak ők voltak, az ajtó előtt két őr állt, a beszélgetést ne zavarják.

• Látod fiam a tájat! Én hoztam létre a hódítások során. Tudod fiam! Hónapjaim vannak hátra, a diplomáciában vannak tapasztalataid. Annyit kérnék tőled, a birodalom, amit hódításokkal hoztam össze, ne engedd, hogy feldarabolják, ha lesznek, ellenségeid győzd le őket, mert ha nem, a birodalom meggyengül. Emlékezz a Romai birodalomra, beengedte a különböző népcsoportokat és látod mi lett belőle.

• Apám! Megfogadom, amit bölcs szavakkal mondol nem engedem, hogy a birodalom meggyengüljön. A határait megerősítem, és azon leszek, hogy a Frank birodalom fennmaradhasson sokáig. Örökösöm, ha lesz, nem engedem, hogy felosszák.

• Köszönöm fiam! Megígéred és megteszed a kívánságomat, hogy a birodalmat naggyá teszed, és nem engeded, hogy felosszák, bízok benned, hogy így fogsz tenni.

Az örökös még megemlíti.

• Arra is fogok törekedni, ha lesznek örököseim, akkor megmondom nekik, hogy küzdjenek azért a hitért, amit a Frank birodalom alapítója tett. Ha változnak a népek a határon kívül, de a birodalom megmaradjon.

Azután egymást átölelték majd másról kezdtek el beszélgetni.

Amíg volt idő I. Lajos tanult apjától, nem csak diplomáciát tanulta, hanem a kardforgatást is. Azt is, hogyan kell uralkodni és mit kell tudni egy leendő királynak. De elkövetkezett az úr 814-ik esztendeje.

A királyon már látszott az idő elvonult felette, nagyon idős volt már. Valamikor 814. év Januárjában, annak is egyik napján el kellett következni, amikor a királynak el kell hagyni a földi életet. Az a nap huszonnyolcadika volt, éjfél egy volt már, amikor az uralkodó egy kicsit kinyitotta a szemét, csak annyit tudott mondani.

- Uram teremtőm! Nemsokára hozzád megyek, mert az országomat jó kezekbe hagyom, a lelkemmel védeni fogom a birodalmat, uram itt vagyok! Felkészültem a hosszú útra.

Amikor elmondta az utolsó szavakat is, már becsukta a szemét és a lelki énje lassan elkezdte hagyni a fizikai testet, akkor már a test nem lélegzett. A király halott volt.

Másnap reggel az egyik szolga, aki a bizalmasa volt, feladata az volt, bizonyos időben ébressze, már ott állt az ajtó előtt, a két őr is ott volt. A szolga kopogtatott, de semmi válasz.

- Uram király! Én vagyok a bizalmasa! A szolgája! Azért jöttem, hogy elmondjam a mai beosztást.

A szolga még egyszer kopogtatott, percekig néma csend, az őrök is csodálkoztak. A szolga belépve a király szobájába, lassan odalépett szólítani kezdte.

- Uram! Én vagyok a szolgája! Kelljen fel, mert megbeszélése lesz valamelyik követtel!

Nem történt semmi, a király nem mozdult meg, majd odalépve megnézte, lélegzik-e! Nem lélegzett, akkor jött rá.

- A király meg hallt! mit tegyek? Szólok az őröknek.

Azután a szolga kisietett, az őröknek annyit mondott.

- Szóljatok a titkárnak! Az úr meg hallt a fiának is, hogy baj van és az orvosnak is.

Úgy is volt, az egyik maradt a másik intézkedett. Nem sokára ott is voltak az örökös is.

- Édes apám! Mi lesz velem nélküled? Itt hagytál.

Az örökös szemében azért voltak könnyek, annyit mondhatott csak.

- Ma találkozó lett volna egy követtel, de mit tegyek? Mondjam le és a temetési dolgokat intézzem el?

A király orvosa megvizsgálta, már csak a rossz hírt mondhatta.

- Lajos herceg! Őszinte részvétem, a halotti iratot kitöltöm, és az irattárba viszem, a temetést is elintézem, egy üzenettel fogok majd szolgát küldeni.

- Köszönöm a segítő szándékát! Át kell gondolnom a további lépéseket! Hogyan döntsek! Talán a tanácsadókkal beszéljek.

A király szobáját mindenki elhagyta, csak a herceg maradt, a halott apját nézze és átgondolja, milyen életet élt.

-----

Nagy tél volt és hideg, a tanácsadók döntötték el, hol temethessék el. Találtak is egy helyszínt, a város neve Münster volt, Aachentől távol.

A király tanácsadói megbeszélést is tartottak együtt a herceggel.

- Herceg! Mi a király tanácsadói, mi úgy gondoljuk és az elhatározásunk a temetésig az leszünk. A herceg biztosan másokat fog választani, a temetés Münsterben legyen, ott békére találhat. Itt Aachenben lenne a temetés, sok zarándok lenne, nem lenne nyugtunk.

Az örökös átgondolja, majd döntést hoz.

- Rendben van! Legyen úgy, ahogy jónak látjátok! Köszönöm, hogy az apám tanácsadói voltak. Nem tudom, hogy a következő napok mit hoznak, először a temetési ceremónián legyünk túl. Azután megbeszélhessük a többit.

- Rendben van herceg úr! Mi is részvétet nyilvánítunk a volt király tanácsadói, olyan módon, hogy elkísérjük az utolsó útjára a kiválasztott helyre.

- Én azt kérném most mindenkitől, a tanácsteremben, amit kellett azt megbeszéltük. Egyedül szeretnék lenni! Átgondolhassam a dolgokat, még egyszer köszönöm, a halott királyt elkísérik utolsó útjára.

A tanácsadók elhagyták lassan a termet, nem sokára csak maga az örökös volt egyedül. Azt tette, felállt az asztaltól és odasétált az ablakhoz, hogy kinézzen, mert eszébe jutott az apja és az ígérete. Kinézve látta a havas tájat, a tanácsterem azon a részen volt, ami egy dombos területre nézett.

- Ha vége a temetésnek és meglesz a királyválasztás, vajon jó uralkodója leszek annak a birodalomnak, amit te apám hoztál össze? Megígértem, mindent meg fogok tenni az egységért és nem fogom hagyni, hogy a Frank birodalom megsemmisüljön. Meg akarom hagyni és naggyá tenni, ha én választom meg a tanácsadóimat vajon úgy fognak dolgozni, ahogy az apám tanácsadói tették? Azt is meg szeretném tenni, nem akarok harcolni a bizánci császár ellen, mert a király békét kötött vele, hiszen az is nagy terület. Apám! Vajon mit tennél az én helyemben? Tanulmányozzam azokat a jelentéseket, amit a tanácsadóid készítettek! Inkább az a megoldás, akkor döntök, ha a temetésnek vége.

Azután átgondolta a döntéseit, felállt az ablaktól és egyenesen az útja a királyi orvoshoz vezettek. Azt követően megbeszélte döntéseit az egyházért felelős miniszterrel.

Napok múltával kezdetét vette a temetési szertartás, mert nem Aachenben temették a királyt hanem Münsterbe. Tél van, ezért a hosszú úton, nagy szánon viszik a koporsót, amit négy ló húz. Délelőtt 10 órakor indultak a királyi palota udvarából.

Az örökös még mondott pár szót, mert ő haladt a lovas háta mögött.

- Drága apám! Tudom, hogy már nem élsz, de el kell hagynod a palotát, nem tudom mi lesz velem! A birodalommal, amit harcok árán építettél fel, de a testedet másik városba kell vinni. Ott végre megbékélhetsz, mert biztosan nem fognak bántani.

A herceg elmondta az utolsó szavát, intett a szánosnak, hogy indulhatnak. A szertartáson sokan voltak.

A király volt tanácsadói is ott voltak, mindenki tudta a rossz hírt, ahol elhaladtak ott fejet hajtottak, tisztelegtek a nagy király előtt. A hosszú gyaloglás közben pihenőt is beiktattak. A király katonái és szolgái nem tudták a temetés után mi lesz velük, ezért meg vitatták.

Az órák gyaloglással teltek, végül megérkeztek Mönsterbe mindenki fellélegzett. Azután az irányt a temetés helyére vitték, a volt tanácsadók a koporsót vitték.

Egy nyitott szarkofágba helyezték, azután ráhelyezték a fed lapot. Az örökös I. Lajos herceg a halottól búcsút vett.

- Drága apám! Ezen a helyen hátha megnyugvást találsz, hiszen itt nem fognak zavarni. Szomorú vagyok itt hagytál, mert tanulhattam tőled. A birodalmat naggyá tetted, mert kinyúlik a Normann határig a Pannon terület is ott van, a Lombard királyság is. Remélem! Megkapom, a királyi címet úgy fogok uralkodni, ahogyan te tetted. Méltó lehetek az örökségre, ha lesznek gyermekeim, én is úgy fogom nevelni, ahogyan te tetted.

Az egyik tanácsadói pár szót mondott.

- Beszélhetek a tanácsadók nevében! Uram! Együtt jó volt dolgozni, mert megtárgyalhattuk az ország ügyeit. Nem tudjuk, hogy az új királyválasztásnál leszünk-e tanácstagok!

A temetés után megvolt minden, mindenki kezdte a hazafelé az utat a herceg is. A volt tanácsadóknak már mindegy volt, ha kell, valami a hercegnek ott vannak a feljegyzések! Ha kéri? Megkaphatja! Mindent megtudhat belőle.

I.Lajos átgondolta, fog-e választani! Azon is töprengett, milyenek lesznek!