11.fejezet
Jimin szemszöge:
Reggel van és a telefonmra ébredtem fel.
Nagyon mérges vagyok Hobira mert egy nagy fasz lett mióta egyes emberek mondták neki hogy ez a jó. Igaz hogy én rám nem hallgat, de én se vagyok hülye. Ezért mert leégetett ráírok Kookra és addig nem mehetnek majd el míg egymástól nem kérnek bocsánatot. Igaz félek ráírni, de rá fogok mert ebből elegem van. Megkeresem messengeren. Igaz nagyon félek, de muszáj lesz mert ezt tényleg meg kell beszélni. Rá is írtam:
Szia Kook!
Remélem nem gond hogy írok, de ma Hobi szeretne beszélni. Lehet hogy már írta,nem tudom, mert én tegnap óta nem beszéltem vele. Tegnap este összevesztünk és én mondtam neki hogy ha valami nem tetszik akkor ne beszéljen velem, hát azóta nem beszél velem.
Ezt leírtam neki, igaz csak megnézte, de ezzel is tudom hogy legalább foglalkozik vele.
Na már csak Hobival kéne megbeszélnem.
Ráírok és kíváncsi vagyok hogy visszaír.
-Szia Hobi! Azért írtam hogy beszéld meg Kookal a tegnapi napot.
-Szia Jimin! Nem nem, nem szeretnék vele beszélgetni mert felesleges.
-Nem felesleges mert én ezt kurvára unom hogy folyton ez van.
- Ha ennyire unod akkor miért nem te beszélsz vele.
-Én ő rá is ráírtam, igaz csak megnézte, de azt is tudom hogy fog veled beszélgetni.
- Jó, rendben talán beszélek vele.
-Nem csak talán hanem biztosan.
-Oké, akkor beszélek vele.
-Oké, én is ott leszek.
És ezt Hobi csak megnézte. Pont ugyan olyanok, és ezért nem tudnak megegyezni.
Na mindegy, majd lesz ahogy lesz.
Ezzel elindultam iskolába.
Mire én odaértem ott volt Kook. Köszöntem Kooknak és köszöntem Hobinak mert ő is oda ért. Kook vissza köszönt, de Hobinak nem köszönt. Kook teszi fel a kérdést hogy miért vártuk itt? Én válaszoltam mert még kell beszélni egy dolgot, ami engem zavar és kurvára elegem van belőle. Amint elmondta Hobi már rögtön belekezdett.
Hobi mondta:
-Szeretnék veled beszélni a tegnapi dologról.
Kook kérdezi:
-Arról miért szeretnél?
Hobi rávágta:
-Mert Mochi mondta hogy nem kellett volna így beszélnem veled.
Kook válaszolt amint Hobi mondott:
-Ha csak Jimin miatt akarsz velem beszélni, inkább ne tedd. Erre én is bele folytam a beszélgetésbe:
-Kook tudom hogy rohadtul nem szeretnél beszélgetni, de ezt azért kértem mert elegem van abból hogy folyton ez van. Nem is értem hogy mi jó nektek ebbe, hogy folyton a másikat basztatjátok. Ez egy akkora faszság hogy azt el se lehet mondani.
Látam hogy Kook nagyon meglepődött amiért így kifakadtam,de nem bírtam magamba tartani. Ez van! Kérdeztem amint kicsit megnyugodtam hogy:
-Szóval most már lesz béke?
Kook rögtön megszólalt hogy:
-Igen, talán, meglátjuk mi lesz. Hobi ugyan így gondolta. Én csak bolintottam egyet és mentem le az iskolába. Most így hogy tudom hogy nem lesz vita, vagyis remélem hogy nem, mert ha lesz akkor eskü hogy mostmár megütöm őket. Leértem, pár perccel később Kook és Hobi is. Bementem a terembe és Hobi is. Leültünk és elkezdődött az óra. Kussban ültünk egymás mellett egész nap, de nem is igazán érdekelt. Egész nap csak telefonozot és el volt, így én is leszartam. Vége volt az utolsó órának is és már mentem is haza. Haza értem, levettem a cipőm aztán mentem fel a szobámba. Ott levettem a táskát és a bőr dzsekimet és lefeküdtem. Gondolkoztam hogy most jobb lesz vagy csak szarabb, de ez nekik is jobb lesz hogy most ezt megbeszélték. Remélem azért elkezdenek megenyhülni a dolgok és tudnak normálisan is beszélgetni, bár nem biztos. Ezzel ki is szálltam az ágyból és menetem leckét írni. Megírtam a leckét és mentem fürődni és megcsinálni az esti rutint. Miután ezzel készen voltam mentem lefeküdni. Igaz elég nehezen aludtam el, de nem baj. Mire sikerült elaludnom fél2 volt.
Reggel van és a telefonmra ébredtem fel.
Nagyon mérges vagyok Hobira mert egy nagy fasz lett mióta egyes emberek mondták neki hogy ez a jó. Igaz hogy én rám nem hallgat, de én se vagyok hülye. Ezért mert leégetett ráírok Kookra és addig nem mehetnek majd el míg egymástól nem kérnek bocsánatot. Igaz félek ráírni, de rá fogok mert ebből elegem van. Megkeresem messengeren. Igaz nagyon félek, de muszáj lesz mert ezt tényleg meg kell beszélni. Rá is írtam:
Szia Kook!
Remélem nem gond hogy írok, de ma Hobi szeretne beszélni. Lehet hogy már írta,nem tudom, mert én tegnap óta nem beszéltem vele. Tegnap este összevesztünk és én mondtam neki hogy ha valami nem tetszik akkor ne beszéljen velem, hát azóta nem beszél velem.
Ezt leírtam neki, igaz csak megnézte, de ezzel is tudom hogy legalább foglalkozik vele.
Na már csak Hobival kéne megbeszélnem.
Ráírok és kíváncsi vagyok hogy visszaír.
-Szia Hobi! Azért írtam hogy beszéld meg Kookal a tegnapi napot.
-Szia Jimin! Nem nem, nem szeretnék vele beszélgetni mert felesleges.
-Nem felesleges mert én ezt kurvára unom hogy folyton ez van.
- Ha ennyire unod akkor miért nem te beszélsz vele.
-Én ő rá is ráírtam, igaz csak megnézte, de azt is tudom hogy fog veled beszélgetni.
- Jó, rendben talán beszélek vele.
-Nem csak talán hanem biztosan.
-Oké, akkor beszélek vele.
-Oké, én is ott leszek.
És ezt Hobi csak megnézte. Pont ugyan olyanok, és ezért nem tudnak megegyezni.
Na mindegy, majd lesz ahogy lesz.
Ezzel elindultam iskolába.
Mire én odaértem ott volt Kook. Köszöntem Kooknak és köszöntem Hobinak mert ő is oda ért. Kook vissza köszönt, de Hobinak nem köszönt. Kook teszi fel a kérdést hogy miért vártuk itt? Én válaszoltam mert még kell beszélni egy dolgot, ami engem zavar és kurvára elegem van belőle. Amint elmondta Hobi már rögtön belekezdett.
Hobi mondta:
-Szeretnék veled beszélni a tegnapi dologról.
Kook kérdezi:
-Arról miért szeretnél?
Hobi rávágta:
-Mert Mochi mondta hogy nem kellett volna így beszélnem veled.
Kook válaszolt amint Hobi mondott:
-Ha csak Jimin miatt akarsz velem beszélni, inkább ne tedd. Erre én is bele folytam a beszélgetésbe:
-Kook tudom hogy rohadtul nem szeretnél beszélgetni, de ezt azért kértem mert elegem van abból hogy folyton ez van. Nem is értem hogy mi jó nektek ebbe, hogy folyton a másikat basztatjátok. Ez egy akkora faszság hogy azt el se lehet mondani.
Látam hogy Kook nagyon meglepődött amiért így kifakadtam,de nem bírtam magamba tartani. Ez van! Kérdeztem amint kicsit megnyugodtam hogy:
-Szóval most már lesz béke?
Kook rögtön megszólalt hogy:
-Igen, talán, meglátjuk mi lesz. Hobi ugyan így gondolta. Én csak bolintottam egyet és mentem le az iskolába. Most így hogy tudom hogy nem lesz vita, vagyis remélem hogy nem, mert ha lesz akkor eskü hogy mostmár megütöm őket. Leértem, pár perccel később Kook és Hobi is. Bementem a terembe és Hobi is. Leültünk és elkezdődött az óra. Kussban ültünk egymás mellett egész nap, de nem is igazán érdekelt. Egész nap csak telefonozot és el volt, így én is leszartam. Vége volt az utolsó órának is és már mentem is haza. Haza értem, levettem a cipőm aztán mentem fel a szobámba. Ott levettem a táskát és a bőr dzsekimet és lefeküdtem. Gondolkoztam hogy most jobb lesz vagy csak szarabb, de ez nekik is jobb lesz hogy most ezt megbeszélték. Remélem azért elkezdenek megenyhülni a dolgok és tudnak normálisan is beszélgetni, bár nem biztos. Ezzel ki is szálltam az ágyból és menetem leckét írni. Megírtam a leckét és mentem fürődni és megcsinálni az esti rutint. Miután ezzel készen voltam mentem lefeküdni. Igaz elég nehezen aludtam el, de nem baj. Mire sikerült elaludnom fél2 volt.
Коментарі